Füleken is bemutatták a Böszörményi István Emlékkötetet
Losoncot követően, november 7-én Füleken, a Városi Könyvtárban is bemutatták a „Megtartani és megmaradni” címet viselő Böszörményi István Emlékkötetet. A könyv két szerkesztője, Gyurcsík Iván és Somogyi Alfréd fontosnak tartotta, hogy az elsők között, a nógrádi polihisztor életének két legfontosabb helyszínén tartsanak könyvbemutatót.
Az esemény kezdetén Gyurcsík Iván köszöntötte a szervezőket, a bemutatón megjelent szerzőket és a jelenlévőket. Bevezetőjében emlékeztetett, Böszörményi István, a füleki gimnázium tanára, losonci helytörténész, Nógrád és Palócföld, valamint a losonci református egyház történetének, a régió néprajza kiváló ismerőjének, a helyi magyarság országosan is elismert közéleti személyiségének a tiszteletére 2023. szeptember 22-én, Losoncon emlékkonferenciát szerveztek a Kármán József Alapiskola Ráday-termében, 16 előadó és több mint 100 érdeklődő részvételével. A konferencia előadásai egyébként a youtube-on Böszörményi István Emlékkonferencia címen elérhetőek.
„Bár ez a kötet alapvetően a konferencián elhangzott előadások alapján készült írásokat, tanulmányokat tartalmazza, mégsem konferenciakötet. Más és több annál. Az emlékkötet tartalmaz egy részletes bibliográfiát is, aminek az a célja, hogy segítse a további kutatást. Arra szeretnénk ösztönözni a helytörténet iránt érdeklődőket, a fiatalokat, hogy kezdjenek el foglalkozni ezzel a műfajjal, mert ez van a bőrünkhöz a legközelebb. Én ösztönzésnek szánom ezt a könyvet újabb kutatások felé” – mutatott rá Gyurcsík Iván, aki szerint a tudomány és az emlékezés egyaránt megjelenik a kötetben.
Megtartani és megmaradni. Az idézet Szabó Gyula, losonci származású festőművésztől származik, aki ezzel a két szóval fogalmazta meg munkásságának célját. A szerkesztők úgy gondolták, hogy ez a cím jól tükrözi a tanár, helytörténész, író pótolhatatlan tevékenységét is, aki örökségünk megőrzésére, hagyományaink, nyelvünk, kultúránk, identitásunk megtartására törekedett élete során.
Szerteágazó volt az érdeklődése, rendkívül alapos tárgyi tudással rendelkezett, és ami a legfontosabb, áldozatkész, önzetlen, a közösségért tenni akaró emberként létezett. Halálát követően az ő hiányát próbáltuk egy kicsit csökkenteni azzal, hogy minél többen összejövünk, megemlékezünk és megpróbáljuk mozaikokból összerakni azt a nagyon gazdag tevékenységet, amit ő végzett, azzal a szándékkal, hogy ezt továbbadjuk az újabb generációknak is, megőrizzük az ő tevékenységéből, amit csak lehet. Ez volt az oka, ami miatt a konferenciát megszerveztük. A szándékunk az volt, hogy túllépjünk egy regionális kereten a szerzők szintjén is” – emelte ki Gyurcsík Iván.
Somogyi Alfréd ismertetésében nem mindennapi adatokat osztott meg a kötet kapcsán.
A kötet publikációs értékét emeli, hogy lektorált kiadványról van szó. Kolumbán Vilmos József, egyháztörténész, Buza Zsolt, egyháztörténész és Petheő Attila, történész vállalta a szakmai lektorálást. Tartalmi szempontból kiegyensúlyozottnak nevezhető a kötet szerkesztése. Böszörményi Istvánra való emlékezésünk és főhajtásunk a köteten keresztül inkább szakmai és tudományos, hiszen az ő munkája is ilyen jellegű volt. És természetesen az ő közvetlenségét, az ő emberi mivoltát próbálja meg tükrözni az a néhány nagyon személyes hangú visszaemlékezés, amiből nagyon szépen körvonalazódik az ő személyisége, az ő alázata, az ő szakma iránti mindenkori elkötelezettsége” – részletezte Somogyi Alfréd.
A bevezető gondolatokat követően a szerkesztők felváltva mutatták be a kötetet, rövid részleteket, idézeteket felolvasva egy-egy írásból. Ezáltal az érdeklődők még inkább kedvet kaptak arra, hogy kézbe vegyék, elolvassák a könyvet, mely közvetlenül és áttétesen is Böszörményi Istvánról szól, érte íródott.
A kötet hátlapján Hrubík Béla gondolatai olvashatók, mellette pedig az általa készített kopjafa fotója látható: „Kidőlt az ezeréves nógrádi tölgy az egyre ritkuló palóc erdőnkben” – írja Hrubík Béla. A kötet szerkesztői remélik, hogy az emlékkötetet sikerül a kidőlt tölgy helyére állítani, hogy a szakemberek, a kutatók merítsenek belőle, hogy a tölgy tovább éljen, vagy legalább annak értékes emléke.
