Böszörményi István, a nógrádi polihisztor
„Nem szereti az elismerést, a kitüntetéseket, a hírverést. Nagyobb öröm számára adni, mint kapni. S mi kaptunk is tőle, megszámlálhatatlan kincset, tudást, tiszteletet, tartást” – olvashatjuk a Csemadok losonci alapszervezet vezetőségének közösségi oldalán.
A fenti sorok Böszörményi Istvánról szólnak, aki a losonci magyarság identitásának megőrzéséhez hozzájáruló, több évtizedes pedagógusi, közéleti és kultúraszervezői tevékenysége elismeréseként március 15-én Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
Böszörményi István tanár, helytörténész, író 1947. március 20-án Losoncon született, azóta is ott él. A pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarán német–svéd szakos tanári diplomát szerzett. 1972. szeptember 1-től 2007. szeptember 1-jéig, nyugdíjba vonulásáig a Füleki Gimnáziumban tanított német nyelvet. A diákok és a tanár kollégák is polihisztorként tisztelték. Nem volt olyan téma, amiről ne tudott volna bővebb információkkal szolgálni. A könyveket tisztelte, rögtön megmutatta, mit hol keressünk, és lebilincselően, ékes szókinccsel tudott magyarázni, vallják a diákjai. A korral is tudott haladni, hiszen elsők között tanulta meg a számítógép fortélyait, kollégáinak fotóösszeállítást, tanítási anyagot készített. Ha okostelefonon nem is, de az e-mail-címén mindig elérjük őt, emlegetik szeretettel kollégái.
Tanári munkája mellett a Csemadoknak szentelte az életét, amellyel édesapja révén már kisgyerekként kapcsolatba került. 1983-tól napjainkig vezetőségi tag, és mint ilyen, számos műsor szervezésében, rendezésében vett részt. Helytörténet, irodalom, néprajz, neves személyiségek Losoncon, Füleken és környékén – ezek képezték és képezik mind a mai napig érdeklődése tárgyát.
Mint mondja, az 1983-as év több szempontból is emlékezetes számára. Ekkor két évforduló is volt, Petőfi Sándor és Madách Imre születése. Akkor rendezte az első irodalmi összeállítást a két jeles költő műveiből. Ugyanebben az évben részt vett az első Ráday-megemlékezés megszervezésében, lebonyolításában is.
Böszörményi szervezői tevékenységén kívül különböző témájú kiállításokat is rendezett. 1979–1990 között a Csemadok losonci járási bizottsága mellett működött néprajzi–honismereti bizottság munkájában vett részt. Néprajzi gyűjtéseket végzett regionális szinten, illetve a Csemadok nyári néprajzi szemináriumain más járásokban is. Néprajzi tevékenységéért megkapta a közművelődési egyesület által adományozott Csemadok Kiváló Népművésze elismerő címet.
– Ez azért is volt fontos, mert ott nemcsak szervezőként, hanem gyűjtőként is alaposabban bejártam a környéket. És nemcsak fényképezőgéppel dokumentáltam, hanem elkezdtem tárgyi anyagot gyűjteni, amiből aztán több kiállítás is megvalósult Losoncon, Füleken, Zselízen, de Gombaszögre is eljutottak az általam összegyűjtött anyagok. És hát a mi kis néprajzi szakbizottságunk munkájának megkoronázásaképpen 1986-ban Kalondán sikerült a járásunk első falumúzeumát felavatni, aminek a berendezésében jómagam is részt vettem. A néprajzi működésem csúcspontjának talán azt a kiadványt mondanám, amit a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya 2003-ban jelentetett meg Ősök házai, házaink ősei: Észak-Nógrád népi építészete címmel. Ezt sikerült 300 példányban sok helyre eljuttatni.
Helytörténeti kutatási területe Losonc, Fülek és a nógrádi régió neves személyiségei, műemlékei, továbbá a népi építészet és a lakáskultúra. Kutatási eredményeit előadásokon, illetve szlovákiai és magyarországi folyóiratokban publikálja napjainkban is. Különösen büszke a kezdeményezésére készült Mocsáry Lajos-emléktáblára.
Böszörményi István 1990 óta tagja a Csemadok losonci járási bizottsága elnökségének, illetve a jogutód Nógrádi Területi Választmánynak. Ez utóbbi alelnöki tisztét is betölti. Csemadok-tagsága és tevékenysége mellett 1990-től más szervezetek, alapítványok munkájában is részt vett. Alapító tagja, később járási elnöke volt Losoncon az Együttélés politikai mozgalomnak. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja járási alelnökévé választották. Jelenleg a Magyar Közösség Pártja járási elnökségének a tagja.
Két évtizeden át vezetője volt a Rákóczi Szövetség Losonc város és vidéke célalapjának, szervezte az iskolai beíratási programot. Ugyancsak vezette az Illyés Alapítvány projektjeinek regionális bizottságát, tagja volt a Vidéo Alapítvány vezetőségének is. A Csemadok részéről több országos, regionális és helyi elismerő oklevelet kapott. 2005-ben neki ítélték a Nógrád Közművelődéséért díjat.
Sokrétű tevékenysége a díjakon és elismeréseken jócskán túlmutat. Nagybetűs ember a szó legnemesebb értelmében, hiszen karrierjét, munkáját feladva segítette édesanyját, akit végtelenül szeretett. Az ápolás, féltő gondoskodás mellett is folytatta a közösségért való munkát, sem a saját betegsége, sem a megpróbáltatások nem akadályozhatták meg ebben. Amikor csak tud, ma is jelen van a megbeszéléseken, a szervezések előkészítésénél, és még mindig ő írja a legszebb, legtartalmasabb ünnepi köszöntőket. Ő készíti a legprecízebb faliújságokat, képeket, illusztrációkat egy-egy emlékünnep, évforduló vagy előadás kapcsán. Szépérzéke a tudással harmonikusan ötvöződik. Amikor az előadásait hallgatjuk, rácsodálkozunk, hogyan férhet meg ennyi minden valakinek a fejében.
Elmondása szerint a régióban sok olyan neves esemény és személyiség van, amit és akit be kell mutatni. Ebben látja a jövő feladatait. Ez még az ő munkája, és nem is kevés. Sok sikert kívánunk hozzá!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/12. számában.
