Nemcsak diplomát, hanem közösséget is építenek, két nap a tudás jegyében Komáromban – KÉPEKKEL
Mit kutatnak a mai egyetemisták, milyen jövőt képzelnek el maguknak a szlovákiai magyar fiatalok, és mit adhat nekik egy szakkollégiumi közösség? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az Együtt a tudás útján című szakmai találkozón, amelynek november 13–14-én a komáromi Selye János Egyetem adott otthont. A valamennyi felvidéki magyar szakkollégium fenntartójának, a CEF Alapítványnak és az Óbudai Egyetemnek közös rendezvényén a tudományos előadások mellett a személyes találkozásoknak és a kötetlen együttlétnek is jutott hely.
Péntek reggel a Selye János Egyetem konferenciaközpontjában gyülekeztek a résztvevők. Oktatók, intézményvezetők, szakkollégiumi hallgatók és fiatal kutatók érkeztek, hogy két napon át megosszák egymással tapasztalataikat, bemutassák munkájukat, és egy kicsit jobban megismerjék egymás világát. A konferencia az Együtt a tudás útján címet viselte.
Az eseményt Manczal Szilvia, a CEF Alapítvány kurátora nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta:
Egy kis közösség nem engedheti meg magának, hogy ne karolja fel legtehetségesebb fiataljait. Kis közösségben egyetlen ember munkája is látszik, és valóban számít. Társadalmi szerepvállalása pedig elengedhetetlen a közösség fejlődése céljából.
A CEF Alapítvány a komáromi, a nyitrai és a kassai szakkollégiumok fenntartója, a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumot pedig több éve támogatják.
A délelőtt a felvidéki magyar szakkollégiumok bemutatkozásával kezdődött. Mózes Szabolcs a szakkollégiumok felsőoktatási szerepéről beszélt, Bondor Jusztina és Vörös Dániel hallgatóként osztották meg tapasztalataikat, Voda Zsófia pedig a Pozsonyi Magyar Szakkollégium tízéves történetét és munkáját ismertette. A bemutatkozásokból jól kirajzolódott, hogy ezek az intézmények nem csupán a tanulmányi előmenetelt segítik. A szakmai fejlődés mellett kapcsolatokat, közös élményeket és sok esetben hosszú távon is meghatározó emberi kötődéseket kínálnak. Ahogy Dániel mondta:
A kollégium megtanít minket élni.
Az Óbudai Egyetem tehetséggondozási tevékenységébe Dr. habil. Szabó István főigazgató engedett betekintést, majd az Excellence Óbuda ösztöndíjasai következtek. Ez a blokk különösen sokszínűre sikerült. Az egyik előadás az újrahasznosítás problémáit feszegette, a másik a különböző generációk pénzhasználati szokásait vizsgálta. Szó esett arról is, miért olyan nehéz felismerni az adathalász támadásokat, de a hallgatóság a humanoid robotok világába is bepillanthatott.
Az Excellence Óbuda ösztöndíjas hallgatóinak előadásai különösen változatos képet mutattak arról, milyen kérdések foglalkoztatják a fiatal kutatókat. Bus Beáta környezetmérnök MSc-hallgató az újrahasznosítás problémáit járta körül. Krasnyánszki Brúnó kiberbiztonsági mérnök BSc-hallgató az adathalász támadások felismerésének nehézségeiről tartott előadást, Simon Örs gépészmérnök BSc-hallgató pedig a humanoid robotok és az emberi finommotorika kapcsolatát mutatta be. Takács Bianka Dóra környezetmérnök MSc-hallgató Budapest és Pest megye zavaró környezeti szaghatásait kutatta, Váradi Nikolett környezetmérnök MSc-hallgató pedig az „Ember, gép, környezet” témakörét dolgozta fel.
A délutáni programban már hangsúlyosabban kerültek elő a felvidéki magyar felsőoktatás és az értelmiségi utánpótlás kérdései. Dr. Antalík Imre a Selye János Egyetem múltját és jelenét idézte fel, Mózes Szabolcs pedig egy meglehetősen nyers, de sokak számára ismerős kérdést választott előadása címéül: „Itt maradjunk, vagy fussunk el?”
Pracu Eszter PhD-hallgató a szlovákiai magyar Diákhálózat 35 évét elevenítette fel, Sebő Laura pedig a felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia lehetőségeiről beszélt. Ezt követően ismét a hallgatóké lett a főszerep. Marafkó Marcell a helynévkutatásba vezette be a közönséget, Soltész Luca a Pressburg című sorozat szlovák feliratainak fordítását elemezte, Szalai Adrián a szlovák és a magyar választási rendszerek módosítási lehetőségeit vizsgálta, Kiss Erika pedig orvosi biológiai kutatását mutatta be.
A szakmai előadások után a résztvevők Komárommal is ismerkedhettek. A szervezők választható városnézést kínáltak, de azok is szabadprogramot tarthattak, akik inkább saját tempójukban fedezték volna fel a várost. Az egész napos figyelem és előadások után jólesett egy kicsit más környezetben folytatni a beszélgetéseket.
Az este a Klapka Étteremben közös vacsorával folytatódott, majd a Komáromi Szakkollégium szervezésében hallgatói közösségi program várta a résztvevőket. Mert egy ilyen találkozóhoz az is hozzátartozik, ami két előadás között, egy vacsora mellett vagy éppen egy kötetlen esti beszélgetés során történik. Ilyenkor derülhet ki, ki mivel foglalkozik, milyen terveket dédelget, milyen kérdések foglalkoztatják, és hol találkozhatnak később a szakmai útjaik.
Az ,,Együtt a tudás útján – A felvidéki magyar szakkollégiumok és az Óbudai Egyetem szakmai és közösségi találkozója'' kétnapos rendezvénye arra is alkalmat adott, hogy a felvidéki magyar szakkollégiumok és az Óbudai Egyetem képviselői ne csak intézményként, hanem egymás lehetséges partnereiként is megismerjék egymást. A bemutatott kutatások, a felvetett kérdések és a személyes találkozások mind azt mutatták, hogy a fiatalokban van kíváncsiság, ambíció és tenni akarás.
A két napos esemény az Óbudai Egyetem támogatásával a „Felvidéki szakkollégiumi oktatási-nevelési programok fejlesztése, támogatása, határon átnyúló intézményközi hálózatok erősítése” című projekt keretein belül került megrendezésre.