Milyen lehetőségeink vannak kisiskoláink továbbéltetésére? Furik Csabát kérdeztük

Merre tovább, oktatásügy? Ezt a kérdést járták körbe nemrég az oktatási minisztériumban tartott kétnapos találkozón. Ezen Furik Csaba, Kisgéres polgármestere egy kisiskola fenntartójaként vett részt. Ahogy portálunknak elmondta, vegyes érzésekkel távozott, miközben arra számított, hogy lényeges dolgokat tud meg a parlament előtt lévő oktatási törvénymódosításokról. Nem lett sokkal okosabb. Konkrétabb információkat várt.

Fotó: ma7

„Elhangzott, az iskolák 2002-2004 között kerültek az önkormányzatokhoz, mégpedig azért, mert az állam ezt a területet nem tudta anyagilag kezelni. Szerintem az önkormányzatok jobb gazdának bizonyultak és ragaszkodnak iskoláikhoz, mi több, komoly beruházásokat hajtottak végre a modernizálás érdekében. Mi is fejlesztettünk, nemcsak hazai, hanem uniós, magyarországi forrásokból is. Az inkluzív oktatás és a kurrikuláris reform is terítékre került, ezt a témát próbálták körbejárni a csoportos és panelbeszélgetéseken. Nos, ezek a mi kisgéresi iskolánkban már évek óta mennek, ha nem is hivatalosan, mert a pedagógusok igyekeznek testre szabottan foglalkozni a diákokkal. A különösen problémás gyerekekhez viszont feltétlenül asszisztensek kellenek, különben azt a többi gyermek sínyli meg. Belőlük viszont hiány van, akárcsak szakképzett pszichológusokból és más segítő szakemberből.

Ahogy számomra kiderült, azok a kisiskolák, amelyek nem csatlakoznak valamilyen formában egy nagyobbhoz, a törvények adta változások szerint könnyen magukra, anyagi források nélkül maradhatnak. Jómagam viszont ragaszkodom ahhoz, hogy amíg csak lehet, megtartsam a kisiskolánkat, illetve megleljük a megfelelő megoldást a megmaradásra. Meghívtam a minisztériumban dolgozókat, hogy itt, a Bodrogközben is tájékoztassák a fenntartókat és az iskolavezetőket a várható változásokról, az oktatási reformról, de egyelőre nem érkezett visszajelzés”

– osztja meg velünk tapasztalatait.

A kiségresi polgármester elmondta, ezen a kétnapos rendezvényen a színvonal sok hangsúlyt kapott, ugyanakkor az új rendszer bevezetésénél a minisztériumnak nem szempont, hogy minden régióban olyan mentorok is legyenek, akik az irodalmi magyar nyelvet beszélik. Ahogyan az sem biztos, hogy amikor inspekciót kap egy iskola vagy óvoda, akkor olyan emberek jönnek, akik beszélnek magyarul, miközben a törvény ezt előírja.

A kisiskola is minőségi

A minisztériumi találkozón a szlovák nyelv idegen vagy második nyelvként való oktatása is szóba került, ami már örökzöld témának számít, de ilyen módszerrel tanító pedagógusok még nincsenek, a régiek pedig nem ismerhetik az új módszereket. Ezt mindenképpen orvosolni kell, mert sok magyar szülő számára szempont, hogy a gyerek kellő szinten megtanuljon szlovákul. Mint mondja, az alapiskolai hálózat optimalizációját illetően egyelőre az sem világos, hogy neki, mint egy kisiskola fenntartójának milyen lehetőségei vannak arra, hogy iskoláját tovább éltesse. A legfontosabb tudnivaló, hogy milyen módon történik majd az iskolák finanszírozása, mert itt is törvénymódosítás történik.

Megkérdezték tőlünk, hogy az összevonást, az összeolvadást vagy a klasztert támogatjuk-e, de hogy lehet erre jó választ adni, mikor nem látjuk a finanszírozást?”

Ezt a folyamatot szerinte sokkal jobban elő kellett volna készíteni, kevés az információ a fenntartók felé. Mindenképpen össze kell majd ülniük a környékbeli polgármesterekkel, egyeztetés céljából. Fel kell készülniük a változásokra. Remélhetőleg, a minisztérium is segít ebben.

Pozsonyban is csak azt hajtogatták, hogy a kisiskoláknak mennyire rossz a színvonaluk. A mi iskolánk viszont jó, habár mi is küzdünk a gyermekhiánnyal. Pénteki rövid felszólalásomban elmondtam, nagyon fontos, egyre több olyan tanár legyen, akinek hivatása van és nem szakmája, vagy munkahelye, mert akkor lesz jó és minőségi egy-egy iskola. Valahogy nem látom a szlovákiai magyar oktatásügy jövőképét, mit több a szlovákiai magyarság jövőképét sem... Egy jó magyar iskola identitást is ad, és reményeim szerint magyar identitást. Ez az, amit hiányolok. Az inklúziót pedig sokkal jobban meg lehet valósítani egy családiasabb hangulatú kisiskolában, mint egy nagyban”

– fejti ki.

Furik Csaba szerint megoldás lehetne, ha a magyar iskolák megkapnák a magyarság aránya szerinti 8 százalékot az állami költségvetésből, függetlenül attól, hogy egy-egy osztályban hány gyermek van. Jó lenne, ha a szlovákiai magyar oktatásügy nemcsak elméletben létezne, hanem a törvények szintjén is garantálva lenne a nemzetiségi oktatás. Úgy látja, a nagy iskolákat nem szorítja annyira a cipő. Bár ott is csökken a diáklétszám, de nyilvánvaló, hogy kevesebb a féltenivalójuk. Ezért sokszor azt látni, hogy a veszélyeztetett kisiskolák mindent elkövetnek a gyermekekért a beíratások idején, míg a nagyoknak az egy első osztály nyitása garantált. Ez a reform éppen a kisebb iskolákat fogja felszámolni és az is nagy kérdés, hogy mi lesz az ott tanító pedagógusokkal…