Nem bír Kínával az USA a Csendes-óceánon
Nem úgy alakulnak az Egyesült Államok csendes-óceáni tervei, ahogy szerették volna. A koronavírus-világjárvány óta a globális ellátási láncban keletkezett hiátusok, és az orosz-ukrán háború miatt megnövekedett gazdasági terhek gyengítik az USA pozícióját az indiai-csendes-óceáni térségben, amiből Kína profitál.
Február 24. óta portálunkon cikkek százaiban foglalkoztunk a bágyadt téli csütörtökbe (nem annyira váratlanul) berobbanó orosz-ukrán háborúval. A délszláv válság óta ez a hozzánk legközelebbi fegyveres konfliktus, mely ráadásul az ottani magyar kisebbséget is érinti. Ezer és egy okunk van rá, hogy foglalkozzunk vele. Nekünk ez fáj, mert ez van a mi szomszédunkban. De ha tágítjuk a szemhatárt: a világon – a Council on Foreign Relations konfliktustérképe szerint – 27 olyan feszültséggóc van, ahol háború dúl, vagy annyira kiéleződött a helyzet, hogy a konfliktus háborúvá fajulhat.
A Politico hírportál terjedelmes cikkben számol be arról, az Egyesült Államok nem tudja megszilárdítani a pozícióját az Indiai- és a Csendes-óceán térségében. Pedig ez jó lenne, a 2022-es neves világpolitikai összefoglalók legtöbbje ugyanis az ukrajnai háború után a világ második legfőbb problémaként az ebben a térségben a Kína és az Egyesült Államok között eszkalálódó feszültséget jelöli meg. Az USA magas rangú tisztségviselői jelezték, 2023-ra akkora tűzerőt telepítenek az indiai-csendes-óceáni térségbe, hogy Kínát eltérítsék Tajvan megszállásának gondolatától. A Trump-kormányzat katonai tisztségviselői, és egyes jelenlegi törvényhozók szerint azonban már "elkésett a békevágy".
A világ országainak katonai erejét elemző Global Firepower külön elemzésben foglalkozik az USA és Kína katonai erejének összehasonlításával, az élőerőt, a védelmi költségvetést, és az egyes fegyvernemeket tételesen elemezve. Villantsuk fel ebből a haditengerészeti mutatók egy részét, akit pedig mélyebben érdekel, ide kattintva böngészheti.
Ha Kína tengeri erejéről szeretnénk képet alkotni, eligazodásunkat a Global Firepower ezen összefoglalója segítheti. A konkrét típusok és azok fegyverzete iránt érdeklődő ínyencek pedig a World Directory of Modern Military Warships honlapján tölthetnek el hosszú órákat a részletek böngészésével, de ez már túlmutat a jelen cikk lehetőségein.
A Politico megjegyzi, Kína már eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy veszélyeztesse az Egyesült Államok dominanciáját a térségben. Tajvan szintén dollármilliárdos nagyságrendű katonai segélyezése pedig lemaradásban van, részben a globális ellátási láncban tapasztalható problémák miatt, melyet az ukrajnai háború is súlyosbít. A kínai katonai fenyegetés leküzdéséhez "a belátható jövőben nagyobb haditengerészeti erőstruktúrára lesz szükségünk, mint amennyi most van" – mondta Alexander Gray, a Trump-kormány nemzetbiztonsági tanácsának volt vezetője. Akik ismerik az Egyesült Államok katonai erejét a régióban, egyetértenek ezzel.
A Pentagon 2021 óta dollármilliárdokat költött az Ázsiára összpontosító kezdeményezésekre, bázisok fenntartására, csapatmozgásokra, hogy megőrizze előnyét Kínával szemben. A kritikusok szerint azonban az USA már annyira lemaradt, hogy Kína előnye behozhatatlan.
A Pentagon ráadásul ideiglenesen csökkenti haditengerészeti erői létszámát a régióban, ugyanis folyamatban van azok modernizálása, lecserélése. "Személy szerint nem hiszem, hogy elég gyorsan haladunk ahhoz, hogy a csendes-óceáni erők korrelációját a magunk javára változtassuk" – mondta a helyzetet értékelve Don Bacon republikánus képviselő.
Ami Tajvant illeti, a Biden-kormányzat megemelte a fegyvereladások ütemét, Harpoon hajóelhárító rakétákat, és Stringer föld-levegő rakétákat. Ezeket az eszközöket Ukrajnából is ismerhetjük.
Egy gond van: ezek a döntések ugyan a tárgyalóasztal mellett megszülettek, ám a fegyvereket még nem szállították le. Egy részük Ukrajnába került, más részük alkatrészproblémák miatt nem került legyártásra.
A kihívások ellenére a Pentagon fenntartja elkötelezettségét az indiai-csendes-óceáni térségi prioritásai mellett.
Kína szerint ők csak azért építenek ilyen impozáns flottát, hogy jogos nemzeti érdekeiket megvédjék.
– mondta Wang Wenbin kínai külügyi szóvivő. De ezt a térségben is kevesen hiszik el. Aki teheti, növeli saját védelmi kiadásait, mint például Japán és Dél-Korea, az előbbi a napokban dobott hozzá még két milliárd dollárt a védelmi kiadásokhoz, nagy hatótávolságú rakéták vásárlása céljából. Szakértől szerint azonban e két ország kiberbiztonsági szabványai nem teszik lehetővé, az Egyesült Államokkal valós idejű katonai adatok biztonságos cseréjét.
A térség államai pedig óvatosak, senki sem szeretné magára haragítani Kínát.
– véli Drew Thompson, a védelmi minisztérium korábbi kínai, tajvani és mongóliai részlegének igazgatója. Ezért az USA erősen dolgozik rajta, hogy megújítsa a hamarosan lejáró stratégiai partnerségi megállapodásokat a csendes-óceáni szigetországokkal, Palauval, Mikronéziával és a Marshall-szigetekkel. Kikötők, raktárak és bázisok nélkül ugyanis
– állítja Delfin Lorenzana, volt Fülöp-szigeteki védelmi miniszter.
Ely Ratner, az indiai-csendes-óceáni biztonsági ügyekért felelős helyettes védelmi miniszter úgy fogalmazott: Kína elrettentése Tajvan megszállásától a Pentagon hosszú távú prioritása.
A kérdés már csak az, hogy ezt Kína is így gondolja-e?
