Kiss Rajmund: Nem Volodimir és Vlagyimir háborúja dönti el az amerikai félidős választást
November 3-án félidős kongresszusi választásokat rendeznek az Egyesült Államokban. Kiss Rajmund nemzetközi kapcsolatok szakértőt arról kérdeztük, milyen szempontok alapján dönthetnek az amerikai választók a Donald Trump elnök számára is nagy téttel bíró voksoláson.
„Néhány héttel az amerikai félidős kongresszusi választások előtt egyre inkább olyan forgatókönyv körvonalazódik, hogy megosztott lesz a Képviselőház és a Szenátus. A demokraták esélyesek a Képviselőház megszerzésére, miközben a republikánusok továbbra is szűk előnyt élvezhetnek a Szenátusban.
Az Egyesült Államokban függetlenül attól, ki ült az elnöki székben, a félidős választás hagyományosan a hivatalban lévő elnök munkájáról szóló népszavazás volt, és rendszerint rosszul szerepelt a kormányzó párt. Gyakran az is előfordult, hogy az első ciklusát töltő elnök pártja vereséget szenvedett, de két évvel később az elnök mégis ismételni tudott”
– hangsúlyozta Kiss Rajmund.
A szakértő hozzátette, „a világon minden választás esélyeit az befolyásolja leginkább, mennyi marad a hónap végén az emberek zsebében. Trump azért győzött akkorát, mert a Biden-adminisztráció alatt csillagászati volt az infláció. Lehet, nevetnek rajta az olvasók, de Amerikában, az ottani fogyasztási szokások miatt döntő volt, hogy duplájára drágult a ketchup és a majonéz.
A gazdaság most jobban teljesít, de másfél év alatt nyilván nem valósulhatott meg Trump ígérete, hogy Detroitban újraindul az autógyártás. Ezzel együtt is rengeteg nagy gyár települt vissza Amerikába, de az emberek véleménye megoszlik a Trump-kormány gazdaságpolitikájáról.
A munkanélküliség ugyan csökkent, de a vámpolitika szerintem nem jött be. A kormány migrációs politikájának megítélése azonban még a nem szélsőségesen elkötelezett demokraták körében is egyértelműen pozitív. Jól látható, hogy az illegális migrációval szembeni határozott fellépés messze a legnépszerűbb tevékenysége Trumpnak”.
„Béna kacsa” lehet Trump?
Kiss Rajmund emlékeztetett,
ha a republikánusok kisebbségbe szorulnak a Képviselőházban, az felér egy rémálommal Trump számára, a ciklusa hátralevő részében a »lame duck«, vagyis a »béna kacsa« szerepébe kényszerül. A Képviselőház megakaszthatja a programja végrehajtását, vagy vizsgálatokat is indíthatnak az elnök ellen.
Kezdeményezhetik akár Trump hivatali tisztségtől való megfosztását is, ezt nevezik impeachment eljárásnak. Az elnöknek sokkal nehezebb lenne bármit megvalósítania, hiszen mindent meg tudnának fúrni. Trump érzi is a tétet, nem véletlenül dobta be néhány hete, hogy minden felnőtt amerikai állampolgár ötezer dollárt kap, ha a Republikánus Párt megszerzi a többséget”.
A szakértő megjegyezte,
miközben Donald Trump elnökségének megítélése eléggé mélyen van, mindössze 35 százalék elégedett a munkájával, a Demokrata Párt is komoly válsággal küzd, és egyáltalán nem érezheti magát nyeregben.
Jelenleg még senki nem tudja, ki fog indulni a párt színeiben az elnöki tisztségért, nem mutatkozik olyan karizmatikus politikus, aki esélyesnek látszana. Látva Kamala Harris teljesítményét, ha újra ő indulna, a republikánusok jó eséllyel hátra dőlhetnének”.
A gazdaság állapotára és az Epstein-aktákra figyelnek legtöbben
Kiss Rajmund kiemelte, „Oroszországgal és Ukrajnával, Volodimir és Vlagyimir háborújával senki nem foglalkozik. Iránnal már igen, Venezuelával is. Sokan bírálják az iráni háborút, a Hormuzi-szoros, ahogy az előző interjúban is elmondtam, Irán atombombája. Ehhez jön még, hogyan destabilizálják a térséget a jemeni húszik. Ennek nagyon komoly hatása van a világgazdaságra.
Irán esetében Trump egy több évtizedes adósságot hajtott be, egyelőre még nem tökéletesen. Az Egyesült Államok elnöke próbált tárgyalni, de gondoljunk bele, a Forradalmi Gárdával kell leülni egy asztalhoz.
A grönlandi kérdést viszont megoldotta Trump. Elég a térképre nézni, Grönland biztonságpolitikai jelentősége egyre növekszik, a világ legnagyobb szigete körül az elmúlt években Oroszország és Kína is egyre aktívabb volt. Először sokan nevettek Trumpon, de a néhány napja bejelentett megállapodással tulajdonképpen elérte a céljait.
Ez óriási személyes és nemzetközi siker Amerika és Donald Trump számára, a jövőben minden biztonsági és gazdasági kérdésről Grönland kapcsán az USA-nak van joga dönteni”.
A szakértő hozzátette, „az amerikai nyilvánosságban késhegyre menő vita zajlik, hogy az Irán elleni támadás előtt Netanjahu vezette-e meg Trumpot. Ismert emberek sokasága tüntet a palesztinok és Teherán iránti szimpátiájával. Ők csak arról feledkeznek meg, mit jelentene a nyugati világnak, vagy éppen a zsidóságnak, ha Irán atomfegyverhez jutna. Trump ezzel együtt alighanem fején találta a szöget, amikor azt mondta, ha Izraelben indulna a választásokon, alighanem őt választanák meg miniszterelnöknek. Az Egyesült Államokban a Harvard professzorától a szobafestőig jelenleg viszont mindenkit az izgat leginkább, mi van az Epstein-aktákban”.
