Ésszel érthetetlen, rőffel mérhetetlen – Kiss Rajmund az ukrán békefeltételekről
Mi várható az orosz-ukrán tárgyalások újabb fordulójától? Mire törekszik Moszkva, és mire Kijev? Mekkora esély van egy közvetlen Trump-Putyin-Zelenszkij találkozóra? Kiss Rajmundot, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetőjét kérdeztük.
„A hétvégi összehangolt ukrán dróntámadás, amely komoly károkat okozott az orosz stratégiai légibombázó flottában, a háború kimenetelét érdemben nem befolyásolja, az a fronton fog eldőlni. Az időzítés azonban nem véletlen, az isztambuli tárgyalások előtt ezzel üzent Zelenszkij az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, hogy még korai lenne leírni Kijevet.
– hangsúlyozta Kiss Rajmund.
A szakértő hozzátette, „Moszkva kétségkívül nagy pofont kapott, amit a korábbi gyakorlattól eltérően lényegében elismert. Kijev a hírek szerint nukleáris töltetek hordozására alkalmas bombázókat semmisített meg, amire az arányos válaszcsapás az orosz katonai doktrína szerint egy taktikai atomfegyver bevetése lenne. Szerintem ilyen válaszcsapásra nem fog sor kerülni, ahogy szerencsére 2024 decemberében sem történt meg, amikor a leköszönő Biden elnök engedélyezte az ukránoknak a mélységi csapásokat orosz területen”.
Kiss Rajmund aláhúzta, „furcsán alakul az isztambuli orosz-ukrán tárgyalások második köre. Kijev nem tudja, mi lehet az orosz békememorandumban. Akkor én elmondom, az oroszok ragaszkodnak ahhoz, hogy Ukrajna ne lehessen a NATO tagja, az ukrán hadsereget le kell szerelni, be kell fejezni Ukrajna „nácitlanítását”, semmilyen kártérítést nem fizetnek Kijevnek és nem mondanak le egy talpalatnyi területről sem, amit elfoglaltak. A török külügyminiszter nagyon optimista, szerinte az isztambuli tárgyalások legjobb forgatókönyve az lenne, ha annak eredményeként sor kerülne egy közvetlen Trump-Putyin-Zelenszkij találkozóra”.
A szakértő aláhúzta, „az orosz elnök 2021 óta erről beszél.
Képtelenek visszafizetni a lejáró adósságot, az oroszok által meg nem szállt területeken sem működik a közigazgatás, a frontra pedig lassan már nem lesz kit küldeni. Ukrajna ezt a háborút nyilvánvalóan elveszítette, éppen csak nincs, aki beálljon a kamera elé, és ezt elmondja. Sokkal jobb megegyezni, mint a harctéren kapitulálni, mert a lövészárokban nem lehet megegyezni”.
Kiss Rajmund hangsúlyozta, „Oroszország nyilvánvalóan igyekszik kihasználni a helyzeti előnyét, erre utal a csapatösszevonás. Nyár van, ami az ukrán sztyeppén a legalkalmasabb időszak a mozgóháborúra.
Ezt a ziccert Moszkva nem fogja kihagyni. Vagyis az oroszok aligha írnak alá egy harmincnapos tűzszünetet, amikor lendületben vannak”.
A szakértő hozzátette, „az isztambuli tárgyalások jelentőségét azonban nem becsülném le. Kis gól is gól. Örüljünk annak, hogy egyáltalán leülnek tárgyalni. A májusi első tárgyalási körben ezer-ezer fogoly katona kicseréléséről állapodtak meg, közülük sokan már hazatérhettek a családjukhoz. A hároméves vérontás után ez sem kis eredmény”.
