A sült gesztenye csábító illata
Nem is olyan régen, szeptember végétől karácsonyig sült gesztenye illata lengte be a közép-európai városok, Pozsony, Budapest és Bécs utcáit. Mostanság már nem nagyon látni ilyen árusokat, ám a finom csemege termesztői tovább tevékenykednek. Közülük kerestünk fel néhányat.
A parázs felett pattogó szelídgesztenye kellemes hangulatot áraszt. Melegen fogyasztva igazi finomság, egyedi íze hozzátartozik a hideg, csípős téli napokhoz. Egyes tájakon a gesztenyés sütemény elmaradhatatlan karácsonyi csemege. A babona úgy tartja, a zsebben hordott gesztenye megóvja az embert a betegségtől.
Nem mindenki tudja, hogy étrendünkben a gabonaféléket, vagy a burgonyát is helyettesíthetjük vele, hiszen magas a szénhidráttartalma, továbbá B-, C- és E-vitamint, káliumot, magnéziumot, vasat, cinket is tartalmaz, ugyanakkor zsiradékból csak nagyon kevés található benne.
Sajnos egyre kevesebb a szelídgesztenye, már-már a teljes kipusztulás fenyegeti tájainkon a kéregrákként ismert gombabetegség miatt. A hazai és a magyarországi éves gesztenyefogyasztás nagyobb részét behozatalból pótoljuk, jellemzően Olaszországból. A magyarországi fogyasztás körülbelül 15 százaléka hazai, Vas, Somogy, illetve Zala vármegyéből származik. Szlovákiában a Nagykürtös melletti Kékkőn és Nyitra szomszédságában, Ghýmesen van még szelídgesztenye állomány.
A magyarországi Kőszegszerdahelyen Horváth József és felesége, Klára foglalkozik szelídgesztenye termesztéssel.
A férj korábban hivatásos tűzoltó volt.
– kezdi a beszélgetést és mutatja is a csodaszép területet József.
A kilencvenes évek elején a kárpótlási törvény alapján magántulajdonba került ez a terület. Ekkor bizony sokan elcsábultak, egy-egy hűtő vagy televízió áráért eladták a kárpótlási jegyüket, tehát a földterületeiket a kereskedőknek. Mi megőriztük, így ma 20 ezer m2 gesztenyésünk van. A kőszegszerdahelyi, de az olasz maroni fajta is megtalálható nálunk. Egyébként Kőszeg környékén akár öt-hatszáz éves gesztenyefákra is rábukkanhatunk. Sosem számoltam hány darab gesztenyefánk van összesen, hiszen időközben a lehullott mag is kihajtott, és hordozza génjeiben szülei tulajdonságait.
Sétálunk a domboldali gyümölcsösben, igyekszem egy-egy gesztenyét begyűjteni a földről, közben pedig Józseftől megtudom, hogy amikor átvették a területet, bizony csupa bozót volt. Rendbe kellett tenni, hiszen nehéz lett volna felszedni a gesztenyét. A vadkárok is nagy gondot okoztak, ezért a bevétel egy részéből bekerítették a gesztenyésüket.
– mondja József.
Elmeséli, hogy az első két évben volt a legjobb termés, több mint 16 mázsa. Később folyamatosan csökkent, az éghajlatváltozás és a betegség hozzájárultak ahhoz, hogy az idei mennyiség mindössze 6-7 mázsát nyomott.
Beszélgetésünket a házaspár otthonában folytatjuk, A csípős, szeles hideg után felüdülést jelent a meleg szoba. Klára asszony kávéval és tejszínhabos gesztenyepürével kínál. Miközben kanalazom a finomságot, egy sor kérdésem van. Hol értékesítik a gesztenyét? Mennyit fogyasztanak belőle? Milyen ételkülönlegességeket készítenek gesztenyéből? Klára asszony veszi át a szót, mert ő gyűjti össze az érett gesztenyét.
– újságolja Klára, a szimpatikus hölgy, aki semmiképp sem szeretne fényképen szerepelni.
"Gesztenyepüré mindig van a fagyasztómban. Édes kiflibe is töltöm a gesztenyemasszát. Ezt a pozsonyi kifli tésztájából készítem, de sütök gesztenyés kalácsot is, nemcsak diósat és mákosat, nálunk a gesztenyés bejgli is az ünnepi menü része. Két felnőtt lányunk van, az egyik agrármérnök, a másik tanár, és már az unokánk is cseperedik. Ha hazajönnek a gyerekek, mindig kerül az asztalra gesztenyepüré."
A férjtől, Józseftől megtudom, hogy korábban az Áfész vásárolta fel a szelídgesztenyét, de magánkereskedők is keresték. Manapság kisebb zöldségboltokkal vette fel a kapcsolatot, ők értékesítik a termés jelentős részét. A szelídgesztenye őszi piaci ára 2500 forint volt, jelenleg a szupermarketekben már 4000 forintért kínálják, tőle viszont ennek körülbelül harmadáért vették meg a termést.
– Pedig ezt gondozni, ápolni kell, de hát a termelő mindig kiszolgáltatott – jegyzi meg kissé mérgesen József, majd felcsillan a szeme és azzal folytatja, hogy Kőszegen elkezdődött egy új értékesítési modell, ami már az egész Alpokaljára kiterjedt. Ez a becsületkassza. A házuk elé kirakták az emberek a virágokat, később a házi süteményeket, ma pedig már a befőtteket, de a gesztenyét is. Az áru mellett pedig ott a kassza. Többen vásárolnak így, akár turisták, vagy a közeli Ausztriából érkezők.
Időközben Nemes Gergő is csatlakozik hozzánk. Ő a Velem községben évente sorra kerülő gesztenyeünnep egyik főszereplője, aki, mint megtudjuk, gesztenyesütés közben zsonglőrködik is.
Lakatos barátom készítette ezt az edényt, amiben sütöm a gesztenyét, az akácnyelét pedig én faragtam bele. Fontos, hogy alulról jól kapjon levegőt, nagy lángja legyen a tűznek és egyenletesen süssük a gesztenyét. Előfordult már, hogy annyira belemerültem a beszélgetésbe, hogy megégett a gesztenyém" – jegyzi meg nevetve Gergő.
Elmondja, hogy általában ketten vannak egy-egy rendezvényen, a felesége segít neki. Majd a házához invitál bennünket, itt már ég a tűz, süt nekünk egy kis gesztenyét és bemutatja a zsonglőrmutatványát is. Mintegy fél kiló gesztenyét feldobva forgat meg, majd hozzáteszi, hogy karbantartó egy gyárban, mert ebből sajnos nem lehet megélni.
Hosszas érdeklődés és internetes kutakodás után tudom meg, hogy idehaza két helyen foglalkoznak szelídgesztenye termesztéssel, Ghymesen és Kékkőn. Amikor Martin Vaňo vállalkozóval próbálom telefonon egyeztetni riportunk időpontját, nem túl bőbeszédű. Elmondja, hogy nem ez a főállása, a 3,8 hektáros területet bérli. Idén nem volt túl jó a termés, így a helyszínen el is adta az összeset, hogy mennyit, nem volt hajlandó elárulni. Amikor pedig megemlítem neki Forgách grófot, és a ghymesi 500 éves fákat, a vállalkozó közli, hogy ők bizony szlovák biogesztenyét termesztenek. Ezután már nem veszi fel a telefont és az üzenetekre sem válaszol...
Sajnos Pleva István pár éve meghalt, unokájától, Soňa Matúškovától megtudom, hogy a szelídgesztenyét tizedelő gombás megbetegedés elleni küzdelem, a szelídgesztenyés megóvása és helyreállítása kötötte le leginkább a nagypapa figyelmét.
Nagypapa szívügye volt a szelídgesztenye, rengeteget tett megmentésük érdekében. Az egész család támogatta őt, halála óta pedig senki sem olyan elkötelezett, mint ő volt"
– meséli Soňa.
Megjelent a MAGYAR7 51-52. számában.
