Feledjünk és emlékezzünk békében és szeretetben – megjelent a MAGYAR7 ünnepi száma
Keresse, olvassa lapunkat, de legjobb, ha megrendeli. Most kedvezményt is kaphat!
Mikor, ha nem karácsonykor gondol többet az ember családja múltjára, az előtte járó, jövőjét megalapozó elődökre? Akiknek sokkal nehezebb volt, mint nekünk most, de a régi, megsárgult képeslapokról nemcsak a sok gyötrelem, hanem a szelíd derű is sugárzik. „Ülünk a terített karácsonyi asztalnál, ismét együtt az egész család. A történetek kifogyhatatlanok, szólnak a máról, a régi világról, születésről és elmúlásról, bánatról és szeretetről… Az életről, mindarról, ami számunkra a családi örökkévalóság. Molnár Judit: Szeretetmozaikok.
S amilyen hektikus volt az év politikai szempontból, ugyanolyan változó, szeszélyes volt a gazdasági szereplők számára is, írja Rajkovics Péter a Javuló kilátások, mégis távol még a fejlődés című összefoglalójában. „Borítékolni lehetett, hogy a politikai harcok és a sorozatos rossz döntések meglátszanak majd a gazdaság teljesítményén, sőt a rekordmagas költekezés feltehetően még évekig sokba fog kerülni nemcsak az adófizetőknek, hanem minden szlovák állampolgárnak. Az év második felében azonban mintha megcsillant volna a fény az alagút végén, és egyre inkább úgy érezhetjük, talán kezdünk kilábalni a legmélyebb gödörből.”
Nem pesszimista, nem látja a fogyatkozó európai kereszténység végét, sokkal inkább a kis közösségek megerősödésére számít. Nem gondolja, hogy minket nem ér el az a rengeteg szenny, amivel a nyugati kereszténység küzd nap mint nap, de azt igenis gondolja, hogy erőinket összetéve, a világmegújító Jézus Krisztusra támaszkodva és nemzetben gondolkodva összetartásunk gyümölcsöt terem. Karácsonyi lapszámunk nagyinterjúját Balog Zoltánnal, a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnökével, a Generális Konvent ügyvezető elnökével készítette Molnár Judit és Haják Szabó Mária.
Ma már különlegességként tekintünk rá, míg valaha teljesen természetes volt. A nagycsalád. Ahol háromnál több, sokszor jóval több gyermek nevelkedik. Modern, anyagias világunkban, amikor évezredes értékek tűnnek el, mennek veszendőbe, komoly vállalás, ha valaki elfogadja az Istentől érkező gyermekeket. A nagylúcsi Fialka családba hétszer érkezett meg a gólya és közben a régi kis parasztház is átalakult, tágas otthon lett belőle. B. Vida Júlia: Teljes élet, hétszeres áldással.
Én csak vezetem, a Szentlélek irányítja, vallja a Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász vezetője, Bugár György, aki nem hezitált, amikor a szervezet megalakításával kereste meg az egyház. Mint mondja, az isteni elrendelésben nincsen olyan, hogy mi lett volna, ha…
Ledinszki László „személyesen" ismer minden fenyőfát, amelyet keszegfalvai házuk udvarában árul, családja dél-somogyi birtokán ugyanis csemetekoruktól gondozza őket. Akik tőle vásárolják meg otthonuk karácsonyi ékét, biztosak lehetnek benne, hogy etikus termelésből származó fenyőt vesznek, és nem egy épületfának használt fenyő csúcsrészét sózzák rájuk karácsonyfaként. Kocur László: „Fenyőfáinkat formázzuk, azért egyediek”.
Elmúlik 2023, és lassan véget ér a Petőfi-év is. A költő számtalan történetét ismerhettük meg, íme egy újabb a Leporolt históriákban: Petőfi Sándor majdnem megvakul.
A Magyar Néplap mellett a Magyar Hírlap karácsonyi vezércikkét is Esterházy gróf írta. A lapban olvasható szózatának már a címe is módfelett beszédes: „Feledjünk és emlékezzünk.” De miként egyeztethető össze a feledés és az emlékezés? A magyar pártvezér tanácsa a következő: feledje mindenki a haragot, a bántódást és minden sérelmét, mindenki bocsásson meg az ellene vétőknek, mivel csakis a szeretet erejével építhető egy jobb és boldogabb jövő. „Mi pedig igenis építeni akarunk egy jobb, boldogabb jövendőt” – szögezte le Esterházy János, és ehhez kért „egyetértést, egységet és feltétlen fegyelmet” mindegyik szlovákiai magyar nemzettestvérétől. Popély Gyula: Karácsonyvárás Tiso Szlovákiájában 1943-ban.
Mondják, az élet nagy forgatókönyvíró. Van úgy, hogy szépen rendben eltervezünk valamit, aztán az élet egészen mást hoz. Mint Erzsébet esetében, aki tizenévesen eltervezte, hogy rendezett családi életet él majd, legalább nyolc gyerekkel. A teremtő azonban úgy gondolta, Erzsébetnek kevés lenne a nyolc gyerek, így adott neki sokkal többet. Dunajszky Éva: Az üdvösség a valóságban van.
Boldog az a nemzet, amely tud ünnepelni, mondta Mede Károly katolikus plébános Lacza Gergelynek. „Ha valakinek gyenge a hite, nem szégyen kérni a Jóistent, hogy adjon erőt. Aki nem vallásos, de empatikus, ezekből az emberi erényekből táplálkozzék, a kedvességből, a szeretetből, a jóindulatból, a segítőkészségből, a megbocsátásból, mert az is nagyon fontos ahhoz, hogy jobbá, szebbé tegyük ezt a világot.”
A karácsonyt megelőző hetekben számtalan adománygyűjtés és adományozás zajlott szerte az országban. Igazi téli időjárásban, nulla fok körüli hidegben és szakadó hóesésben érkezett meg a nemeshodosiak adománya a Tornaljához közeli Gömörfüge községbe. A Csallóközben összegyűjtött – egy furgont teljesen megtöltő – holmit Balódi László, Nemeshodos első embere, a Csallóközi Városok és Falvak Szövetségének elnöke, valamint egy képviselőtársa hozták el a nyáron a villámárvíz által sújtott faluba, írja Ahol adni és kapni is jó című beszámolójában Virsinszky Tamás.
Az Art for Help elnevezésű jótékonysági árverés idei rendezvénye során 31 érdeklődő licitált a kalapács alá került 57 művészeti alkotásra. Nekik köszönhetően összesen 6290 eurót osztottak szét a régió rászorulói között. A sikeres rendezvényről olvashatják Kaszmán Zoltán írását.
A segítségnyújtásnak egy másik formájáról ír Molnár Gabriella. A királyhelmeci Detty Café tulajdonosa idén is vacsorával várja a magányosokat szenteste. Az ajándékozás, illetve az alkotás a következő riportunk címe is, amelyet Agócs Szvorák Emese a kézművesek tajti vásárán készített.
Ünnepi lapszámunkban karácsonyi és szilveszteri recepteket találnak Szabó B. Csillától és Vass Laurától, majd egy riportot olvashatnak a szelídgesztenyéről, illetve termesztéséről Molnár Anna tollából.
