A kisebb gazdák számára végzetes lehet a belvíz
A csallóközaranyosi Csepregi Ferenc mintegy háromszáz hektáron gazdálkodik a településen és környékén. Az alacsonyabban fekvő földjeinek egy része tartósan belvíz alatt áll. A több hónapja a táblákon álló víz már a tavaszi vetés lehetőségét is veszélyezteti.
Csepregi Ferenc szó szerint az anyatejjel szívta magába a mezőgazdaságot. Családja ugyanis egyike volt azon nagyon keveseknek, amelyek a pártlapból és a rádióból ömlő kommunista propaganda, a helyszíni agitálás, megfélemlítés, és beszolgáltatási kötelezettség ellenére sem adták be földet a közösbe.
Emiatt számos retorzióban volt része, a bátyámat és a nővéremet például nem vették fel a Komáromi járás egyetlen középiskolájába sem. A Dunaszerdahelyi járásban folytatták középfokú tanulmányaikat. 1979-re, mire én mentem középiskolába, apám is megtört. Addig bírta"
– emlékezik vissza a család megpróbáltatásaira.
A rendszerváltást követően, amint lehetősége nyílt rá, Csepregi Ferenc visszatért a családi gyökerekhez, és gazdálkodni kezdett. Öt hektárral kezdte, a földeket a későbbiekben felvásárolta, illetve bérli. A rendszerváltás utáni zavaros helyzet, az egymást váltó kormányok koncepciótlan mezőgazdasági politikája és az európai uniós csatlakozás nyomán bekövetkező változások őt is próbára tették, volt, hogy a padlóra is küldték.
Azonban Lengyelország elkezdte intenzívebben dotálni a mezőgazdászait, akik letarolták a szlovákiai piacot is, mivel a szlovákiai támogatás nem volt összehasonlítható a lengyellel, így az itteni gazdák nem tudtak beszállni az árversenybe." Abban az időben több mint harmincan foglalkoztak nagybani kertészkedéssel Csallóközaranyoson, mára egy nagybani termelő maradt.
A kudarcot követően sertéstenyésztésbe kezdett. Egy hízóról sikerült kialakítani egy 600 egyedes állományt. "A nyugati gazdák azonban lényegesen nagyobb támogatást kaptak, az áraink nem voltak versenyképesek. Az utolsó évben 32 koronába került egy kilogramm sertéshús előállítása, míg tőlünk 28 koronáért vették át, így nettó veszteséget termeltem. Be kellett zárnom a sertésfarmot, évekig tartott, mire egyéb vállalkozásaimból sikerült kifizetnem a felhalmozott adósságokat." Csepregi Ferenc szerint közös piacon csak állami intervencióval lett volna menthető a gazdák helyzete.
Másként nem tudom értelmezni azt, hogy míg ránk a szigorú EU-s szabályok, növényvédelmi korlátozások vonatkoznak, addig ráengedik a piacunkra az ukrán termékeket. Ukrajnában pedig olyan műtrágyákat, permet- és növényvédő szereket lehet felhasználni a termesztés során, amelyek nálunk már tíz-húsz éve be vannak tiltva" – vázolja a számtalan sebből vérző mezőgazdaság egyik jelenkori problémáját.
A belvíz az ő területein is komoly problémákat okoz. A Duna és a 63-as főút közötti területeken laza, hordalékos eredetű talaj van, kavicsos altalajjal, amely rengeteg vizet képes magába szívni. A főút másik oldalán azonban, főleg az alacsonyabban fekvő területeken, Gúta felé haladva egyre nagyobb és nagyobb területeket hódít el a belvíz. Ennek leglátványosabb manifesztációi a tónyi méretű pocsolyák, amelyek a legkeményebb mínuszok idején befagytak, a gyerekek nem kis örömére. Ha azonban közelebb megyünk, láthatjuk: a baj ennél sokkal nagyobb. A belvíz ugyanis ott is jelen van, ahol nem látunk tavacskákat, pocsolyákat: a sorok között áll. Ilyenkor pedig nem lehet gépekkel rámenni a parcellára.
Egy régi paraszti bölcsesség szerint: áprilisi árpa maradjon a zsákba'. Azaz eleink tudása szerint a sörárpát áprilisban már nem ildomos elvetni." Kukoricát azonban nem vethet ugyanoda, a vonatkozó törvények ugyanis megkövetelik a vetésforgót. Ha tavaly kukoricát nevelt az adott táblán, idén nem tehet oda megint azt. Emiatt a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökséghez fordult, kérve, hogy a rendkívüli helyzet miatt hadd vessen oda idén is kukoricát. A hivatalnokok azonban azt válaszolták, hogy összegzik az adatokat, és majd májusban vagy júniusban döntenek. Ez azonban már lassan az aratás ideje, nem a vetésé, így a gazdálkodó törheti a fejét.
A belvíz egy része a belvízelvezető csatornarendszer által távozhat. Mivel azonban a Duna és a Vág vízszintje is magas, ezért szivattyúzni kell. Ennek a folyamatnak a fizika törvényei értelmében adott felső kapacitási korlátja van, hisz szivattyúzni tényleg csak azt lehet, ami a csövön kifér, ehhez anyagi vonzat is társul.
– bizakodik az aranyosi gazdálkodó.
Mivel azonban a víz alatt álló vetőmag már nem fog megindulni, a gazdálkodóknak már most számottevő kára keletkezik. "Egy hektár bekerülési költsége a vetőmag fajtájától és a kijuttatott műtrágya mennyiségétől függően 200-250 euró között mozog. Ha nem vetettek oda semmit ősszel, akkor nyilván kevesebb. Ezt a pénzt már buktuk, tehát, ha idén nem számolunk ezeken a parcellákon nyereséggel, csak nullára akarjuk kihozni, akkor is nagyon jó termésre, és nagyon jó felvásárlási árakra van szükség" – jegyzi meg Csepregi Ferenc, azzal, hogy a kisebb területeket művelő gazdálkodókkal előfordulhat, hogy birtokuk nagy része, vagy akár egésze is belvíz alatt ál. Ebben az esetben az idei tavasz számukra a csődöt is jelentheti.
