Méry János: Itt az ideje végre a tiszta beszédnek, a kemény, de konstruktív kritikának
Közéleti személyiségeket kérdezünk, miként látják a magyar párt jövőjét, és mit gondolnak az etnikai politizálásról. Ezúttal Méry János publicista, önkormányzati képviselő véleményére voltunk kíváncsiak.
Az elmúlt három választást kudarcként élte meg a Magyar Szövetség. Hol látja a hibákat?
Azzal kezdeném, hogy itt van az ideje végre a tiszta beszédnek, a kemény, de konstruktív kritikának, az alibizés helyett a munkának, és annak, hogy ne finomkodjunk akkor, amikor a problémákat a nevükön kell nevezni.
Viszont ez mind kevés. Megoldás kell. S nemcsak megoldás, hanem olyan vezető személyek is, akik elvégzik azt a munkát, ami az utóbbi években elmaradt:
Ennek tudható be az ön által feltett kérdésben megemlített, legutóbbi három választás sikertelensége is, hiszen a felvidéki magyarok sem az országos, sem az elnöki, sem pedig az európai parlamenti választáson nem tartották elég hitelesnek, rátermettnek, felkészültnek az egyesül magyar pártot és annak vezetését arra, hogy bizalmat szavazzanak nekik.
Talán az elnöki kampány üzenete volt csak elfogadható abban a tekintetben, hogy a második kör előtt foglalkoztak is a magyar témákkal (ilyenkor, mindenki mindent megígér), de Forró Krisztián által itt elért 2,9 százalékos eredménye nemhogy kudarc, szégyen. S pontosítanám első kérdésének elejét: az elmúlt három választás közül az országosat a jelenlegi elnök történelmi eredménynek értékelte, (én ezen a portálon írtam arról, miszerint ki kell mondani, az eredmény: kudarc), és az elnöki választás eredményét sem tartotta kudarcnak.
Az említetteken kívül természetesen az okok településről településre, járásról járásra változnak. Külön kell elemezni a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járást, hiszen itt volt és ma is itt a legnagyobb megosztottság, de emellett a legnagyobb a jólét is. Sokan lenézik a csallóközi embereket, de én büszke vagyok rájuk, mert rengeteg józan gondolkodású ember nem szavazott szlovák pártra, hanem egyszerűen otthon maradt jelezve:
S folytathatnám. Sokan hiányolták a karakteres megszólalást, az ügyeinkért való karakán, s nemcsak a kampányban történő kiállást. Szóval az emberek nem hitték el, hogy ez a párt egységes, hogy ez a párt őértük akar tenni, hogy alkalmas emberek alkotják a vezetését. Ellenben mit láthattak, hallhattak? A folyamatos veszekedést. Egymásra mutogatást. Meg is lett az eredménye.
Hogyan képzeli el a Magyar Szövetség jövőjét? Szükség van egyfajta átrendeződésre? Egy teljesen új elnökségnek kell felállnia vagy más területen kell változásokat hozni?
Megtisztelő a felém irányuló kérdés, s bár én is kongresszusi küldött vagyok, de tisztségem alapján csak egy somorjai önkormányzati képviselő. Ennek ellenére természetesen van véleményem erről. A válasz nagyon egyszerű. A politikát politikusok csinálják, a politikai kampányt politikai kampányt tanult, politikai kampányban harcedzett szakemberek, az eszközök terén pedig hívják segítségül a 21. század kihívásait is.
A Fidesz nem azért sikeres, mert Orbán Viktor karizmatikus politikus, de azért van kétharmada, mert egy korszakos zseni, egy hosszútávra tervező, művelt és tapasztalt politikus a miniszterelnök. De magában ez kevés lenne. A Fidesz sikerei mögött rengeteg munka van. Sőt. Még annál is több.
2019 és 2021 között a martosi Esterházy Akadémia hallgatója voltam, melyet Gubík László alapított és igazgat ma is. Idén már a negyedik évfolyam jár a képzésekre. Fiatalok, 18 és 35 év között, Pozsonytól Nagyszelmencig. Ott mi nemcsak felvidéki politika-, vallás-történettel, újságírással, beszéd- és vitatechnikával, beszédek tartásának, interjúk adásának módjával, eszmetörténettel, hanem kampánytechnikával is foglalkozunk, az órákat pedig a legjobb és legtapasztaltabb szakemberek tartják. S talán nem árulok el titkot, ha aközött, amit elmondanak, s aközött, ami a Magyar Szövetség kampányait jellemzi, a különbség ég és föld.
De ami ennél is fontosabb, tiszta lelkű, a bajtársaiért kiálló, becsületes embernek tartom, s teljes mértékben egyetértek víziójával.
Ami a szerkezeti jelleget illeti, az elnökségnek és az elnöknek együtt kell dolgoznia. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy cég, egy szervezet vagy akár egy képviselő-testület úgy legyen sikeres, hogy az elnök, a vezető, a polgármester csak örökli a tagokat. Jó példa erre a somorjai képviselő-testület:
Ráadásul a csapatban mindenki jól megismert mindenkit, a testületi ülések után beülünk valahova, beszélgetünk, s az egyes képviselőtársak között baráti viszony van. Persze ehhez az is kell, hogy a vitákat csakis kizárólag a frakción belül bonyolítjuk le, sokszor kiabálva. De a testületi ülésen mindannyian egy irányba szavazunk. Ennek köszönhető, hogy a város működik, s annak ellenére, hogy a lakosság nemzetiségi aránya 50-50 százalák, a testület 19 tagja közül 19 magyar és 18 a MSZ-frakció tagja. Ezt azért írtam le ilyen hosszan, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy a leendő elnök ne a saját csapatát vigye az elnökségbe.
Mert végre itt az ideje, hogy a dolgokat számon kérjük. Például azt, ki felelős az egyes választások sikertelenségéért, vagy épp azért, hogy a beharangozott aktivistahálózat nem, vagy rosszul működik…
Felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak az etnikai alapú politizálásnak? Van egyáltalán jövője a sorozatos kudarcokat követően, vagy esetleg el kell azon gondolkodni, hogy egy szlovák párttal kellene választási koalíciót kötni?
Ilyen kérdést fel sem szabadna tenni. Délvidéken van létjogosultsága az etnikai politizálásnak? Vagy Erdélyben ? Kárpátalján? Százalékban a Felvidéken a legnagyobb az elcsatolt területeket nézve a magyarság aránya: hivatalosan majd 460 000 olyan ember van, aki magyarnak vallja magát, s minimum még 100 ezer, aki jól beszéli a nyelvünket (s szerintem minimum még 100 ezer, aki érti).
De ne tévedjünk. Ha valaki itt változást akar, vannak elképzelései és meg is akarja valósítani azokat, annak lehet bármilyen jó csapata, lehet a párt egész elnöksége az oldalán és támogathatja őt a kongresszus 99 százaléka, irtó nagy melóra, kitartásra, a pofonok fogadására, a fanyalgók, a rosszakarók és a mindent jobban tudók táborának kezelésére lesz szükség, s arra, hogy olyan geopolitikai helyzet legyen, mely kedvez az adott ország nemzeti közösségei politikai pártjainak, és persze, hogy a Jóisten kegyes legyen hozzánk. Szóval, aki ilyen feladatra vállalkozik, tudnia kell: az nem lesz méznyalás.
Az etnikai alapú politizálásban megférnek a különféle álláspontok vagy egy határozott irányvonal mentén kell elképzelni az egységes magyar párt jövőjét?
Nem szabad kerülni a kényes témákat, de el kell felejteni azt, hogy ha Matovič van kormányon, akkor az jó, ha Fico, az rossz. Jó, most nyilván túlzok kicsit, de nem lehet gyűlöletre építeni a politikánkat.
Nem lehet tipikus ellenzéki helyzetben, nem helyezkedhet szembe azzal a párttal, mely éppen kormányoz, hiszen a felvidéki magyar közösség számára csak úgy érhet el eredményeket, hogy ha tárgyal, beszél, tervez, intéz, mozgolódik, javasol, tanácsot ad a magyar párt és annak vezetése. Ez a minimum, amit a parlamenten kívül meg kell tennie. Hogy a kormánypártokkal való tárgyalások által láttatja magát és ezáltal a felvidéki magyar közösséget is, viszont minden ilyen tevékenységet, találkozót, érdekérvényesítési kísérletet igyekszik kommunikálni a választók felé minden lehetséges fórumon, hogy képletesen mondjam: földön, vízen levegőben.
De nem akarok kitérni a kérdés elől. A magyar nemzeti közösségnek megvannak a maga problémái. Ugyanakkor természetesen egyes problémáink azonosak a többségi nemzetével.
Hogyan kell viszonyulni a magyarországi politikához, illetve a nemzetközi, geopolitikai kérdésekben kell-e, fontos-e megszólalni?
Az eddigi elnök nem volt képes nyíltan színt vallani ebben a témában. Pontosabban ebben a témában sem.
Viszont azzal kezdeném, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan, és hogy az elcsatolt nemzetrészeken élőknek igenis fontos, hogyan alakul a Csonka-Magyarország sorsa, milyen politikát folytat, milyen az ország állapota. Ha jól, az az egyes nemzetrészeknek is használ, ha rosszul, akkor árt. Szóval amúgy is fontos téma ez.
De a jelen helyzetben Orbán Viktor nemcsak a magyar, de az európai és a világpolitikai színterének egyik legmeghatározóbb politikusa. Túlzás nélkül mondhatom, hogy viszonyítási pont a világban, a jobboldali konzervatív vezetők, politikusok, influenszerek, választópolgárok példaképe, hőse.
És amit még mindenképpen le kell írni az az, hogy Orbán Viktor az a kevés európai vezetők közül, aki a gyakorlatban is kiáll a keresztény konzervatív értékek, a gyerekek védelme mellett, ellenzi az LMBTQ őrület terjesztését az iskolákban, nemet mond az illegális migrációra. Ezt kell elmondani, amikor Orbán Viktorról tesznek fel kérdést. Se nem körberajongani kritika nélkül, sem pedig diktatúrázni. De megkerülni, kitérő választ adni elfogadhatatlan.
A portálunkon közzétett sorozatunkban több politikus, közszereplő, polgármester mondta el a véleményét a Magyar Szövetség, illetve a felvidéki magyar politizálással kapcsolatosan. A megszólalók között akadnak olyanok, akikkel egyet tud érteni, illetve vannak-e olyan megszólalók, akiknek az álláspontja távol áll öntől és határozottan nem ért egyet azokkal? És ha igen, meg tudja-e indokolni, hogy miért?
Nem hinném, hogy mások gondolataival kellene foglalkoznom, ráadásul nem is láttam mindet. De szívesen olvastam
Őry Péter,
Orosz Csaba,
Földváry Terézia,
Varga Tibor,
vagy akár Csonka Ákos gondolatait.
Ők mind a fiatalok bevonásáról, az új, hiteles arcok szükségességéről, a kemény munkáról és megújulásról beszélnek. De a legszimpatikusabbak Kvarda József gondolatai voltak,
aki Duray Miklós hagyatékát emlegette, tartja követendőnek, és kifejezte: reméli, hogy Gubík László lesz a párt új elnöke. Ahol feljebb már mondtam, én is ezt remélem.
A megszólalók közül persze kiemelhetnék párat, akiknek a véleményével nem értek egyet, vagy amelyeket alibistának és nem őszintének tartok, de szerintem, akié ilyen volt, az tudja jól.
