Magyarok az olimpiákon XX.: Szöul 1988 "Gyere egérke, gyere kicsi lány!"
Az olimpiai mozgalom a múlt század 80-as éveiben nem éppen a legjobb időszakát élte, emlékezzünk csak a moszkvai, majd az azt követő Los Angeles-i csonka játékokra. Talán ezért sem taposták egymás sarkát a jelentkezők a 24. olimpiai játékok megrendezésére.
Végül két város közül kellett dönteniük 1981-ben a szervezőknek – Szöul és Japán egyik legnagyobb városa, Nagoja. A japánok meglepetésére a dél-koreaiak örülhettek. Szöul 52-27 arányban győzött, amiben a rossz nyelvek szerint szerepe lehetett a bőkezű ajándékoknak is.
Az új dél-koreai elnök Ro Te Vu számos intézkedést hozott az ország és a társadalmi élet demokratizálására, és az ország nemzetközi helyzetének javítására. Ennek volt az egyik látványos eleme az olimpia megrendezése, "béke, harmónia, haladás" jegyében. 159 ország 8400 sportolója indult a szeptember közepén kezdődő játékokon. Az olimpia kabalaállata, a szibériai tigriskölyök Hodori lett. Visszatért a programba a tenisz, a NOB pedig engedélyezte a profik indulását is az olimpián. A résztvevők között először találjuk ott Bahrein, Dél-Jemen, Aruba, Vanuatu és a Maldív-szigetek csapatát.
A legnagyobb sztárok az 5 aranyat szerző amerikai úszó Matt Biondi, a négyszeres győztes szovjet tornász Vlagyimir Artyomov, a hat aranyat nyerő NDK-s úszónő Kristin Otto.
A szöuli olimpiai talán leghírhedtebb esete, a 100 méteres futását megnyerő kanadai sprinter, Ben Johnson doppingolása volt. Aranyérmétől később megfosztották, így a verseny győztese az amerikai Carl Lewis lett, akinek tesztje szintén pozitív lett, ám őt végül nem tiltották el. Sajnos két magyar versenyzőt is doppingvétség miatt fosztottak meg eredményeitől: két súlyemelőnk, Szanyi Andor és Csengeri Kálmán, a második és negyedik helyét veszítette el. Csengeri az esetről könyvet is írt Becsaptuk a világot címmel, „pisilőgépet” használtak, vagyis hamis vizeletmintát adtak.
A magyar küldöttség Vaskuti István olimpiai bajnok kenus vezetésével vonult be a nyitóünnepségen. Színeinket 188 sportoló képviselte, és Helsinki óta a legtöbb aranyat szerezték 11-et, ehhez még jött 6-6 ezüst és bronzérem. Ezzel az éremtáblázat hatodik helyén végeztünk. Még egy adalék a szereplésünkhöz, 188 versenyzőnkből 128 döntőbe jutott, a legjobb nyolc közé.
Az első aranyat Darnyi Tamás nyerte 400 méteres vegyes úszásban, világcsúccsal. Az Újpesti Dózsa 21 éves versenyzője 200 méter vegyesen is elsőnek csapott célba. Gyerekkorában agy hógolyócsata majdnem elvette fél szeme világát, ezért csak saját felelősségre versenyezhetett. Széchy Tamás tanítványa hivatalos versenyen sosem szenvedett vereséget. 200 vegyesen az utolsó ötven előtt harmadiknak fordult, végül új világcsúccsal, egyetlen hosszon majdnem 2,5 másodpercet vert rá a másodikra. Mark Spitz a müncheni olimpia hőse egy szöuli ebéd alkalmával odalépett Darnyihoz, és csak annyit mondott neki:
A következő Széchy fióka Szabó Joe, azaz József is első helynek örülhetett, ő 200 méteres mellúszásban ült fel a világ tetejére. Két évvel volt fiatalabb Darnyinál, ez volt a kedvenc versenyszáma, hiszen 1986-ban világbajnoki, ’87-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett ezen a távon. 19 évesen nyert olimpiát, majd 23 évesen befejezte az aktív sportot.
2018-ban, egy 24.hu-nak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy: „Hiába mondta az Öreg, hogy az úszás tán fontosabb lenne, de a következő két évben már nem bírtam rávenni magam, hogy újra olyan elánnal, lemondással ússzak. A barcelonai olimpiára már nem mentem ki, majd a következő évben, 23 évesen hagytam abba. Az úszóknál azért az elég fiatal. Mai fejemmel azt mondom, kár érte.”
Maradjunk még mindig a medencében, pontosabban annak környékén, a dobogón, talán az olvasók közül is sokaknak beugrik a kép, középen egy törékeny magyar lány, alig fejezte be az általános iskolát, két oldalán pedig két NDK-s torony. „Gyere Egérke, gyere kicsi lány! Ússzál!” Ordította Vitray Tamás, hidegrázás, örömkönnyek, meglett a magyar arany 200 háton, 100 háton pedig az ezüstöt szerezte meg a már emlegetett Kristin Otto mögött Egerszegi Krisztina.
Edzői (Kiss Miklós, Turi György, Kiss László) mind dicsérték kitartását, elszántságát, intelligenciáját, könnyed, elegáns mozdulatait.
Az ezüst után Turi ezt nyilatkozta a Népsportnak: „Amikor nyolcéves korában hozzám került, pici volt, törékeny és csendes. Ma is ilyen, de mindez ma már óriási akaraterővel párosul. Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié.”
A győzelméről később így fogalmazott Egérke „14 éves gyerek voltam, úgy kezeltem a stresszt, ahogy egy 14 éves gyerektől elvárható. Arra gondoltam, hogy jön a 200 hát döntője, ez az utolsó verseny, utána pedig mehetek végre nyaralni, mert nekem a nyaralás teljesen kimaradt, nem tudtunk rá időpontot találni. Hogy gimnazista leszek, háttérbe szorult, mert elsősorban a nyaralásra vágytam.”
Mielőtt végleg elhagynánk az uszodát, feltétlenül szólnunk kell Güttler Károlyról, aki 100 mellen 1 századmásodperccel maradt le az aranyról, nagyjából 16 milliméterrel előzte őt meg a brit versenyző.
Szöulban öttusázóink kárpótolták magukat 1984-ért, Martinek János egyéni aranya után, meglett a csapatarany is ,Fábián László és Mizsér Attila társaságában. Kardcsapatunk ismét visszaült trónjára, igaz, hogy 28 évet kellett rá várni, de megérte. Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Bujdosó Imre, Nébald György összetételű csapat a döntőben a szovjeteket verte, a női és a férfi tőrcsapat pedig harmadik lett.
Kajak-kenusaink 2 aranyat és egy-egy ezüstöt illetve bronzot nyertek.
Első lett Gyulai Zsolt kajak egyesben 500 méteren, és a kajak négyes 1000 méteren Ábrahám Attilával, Csipes Ferenccel, Gyulai Zsolttal, Hódosi Sándorral a fedélzeten. Ábrahám és Csipes 500 méteren még bronznak is örülhetett, ugyanezen táv női kajak négyese pedig ezüstös lett: Kőbán Rita, Géczi Erika (a nemzeti rock szerelmesei a Kormorán, majd pedig az Örökség zenekar tagjaként is ismerhetik), Mészáros Erika, Rakusz Éva. Minden egyes olimpián reménykedünk birkózóinkban, most sem kellett csalódnunk. Sike András kötöttfogásban, az 57 kilogrammosok között mindenkit maga mögé utasított. A Fradi versenyzőjét előzetesen nem tartották esélyesnek, szerencsére tévedtek. Ma ő a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya.
A magyar tornasport hírnevét most Borkai Zsolt öregbítette lólengésben. Hárman is tíz pontot kaptak, és lettek aranyérmesek. Volt egy a nagy elődtől, Magyar Zoltántól vett babonája – mindig bajuszosan versenyzett. A hármas holtversenyről ennyit mondott: „A pontozási szabályokhoz semmi közöm. S szerintem, ezt a másik kettő is így gondolja. Különben is, a Nobel-díjból sem egyet adnak, nem?”
