Magyarok az olimpiákon XVI.: Mexikóváros 1968
Az 1968-as játékok boldog házigazdája, megelőzve Detroitot, Buenos Airest és Lyont is, az azték főváros, Tenochtitlan helyén felépült Mexikóváros lett. A közvélemény nagy megdöbbenéssel fogadta a döntést, nem értették, hogy lehet majd kétezer méter feletti magasságokban versenyezni. A szervezők ezt úgy próbálták orvosolni, hogy az olimpia előtti években próbaversenyeket szerveztek, bizonyítandó, a sportolók szervezete bírja majd a magas tengerszint feletti ritka levegőt.
Mint utóbb kiderült bizonyos sportágakra pozitívan, másokra negatívan hatott a ritkább levegő. Egy azonban bizonyos, senki sem halt bele az olimpiába. Így a szalagcímek, többek közt: „Mexikóban a halál is ott lesz az olimpián!”, felesleges rémhírterjesztésnek bizonyultak. Az amerikai távolugró, Robert Beamon világcsúcsot ugrott, 890 centire repült. Egy másik amerikai atléta pedig új stílust teremtett magasugrásával, Douglas Fosbury. A lécnek háttal ugrott, ez lett az ún. Fosbury-flopp.
A politikai balhé sem hiányozhatott a játékokról. A NOB engedélyezte a dél-afrikaiak részvételét, erre a többi afrikai állam közölte, ők akkor inkább otthon maradnának. A NOB tehát visszavonta a korábbi határozatát. Az olimpia nyitánya előtt tíz nappal szomorú események árnyékolták be a játékokat. Október 2-án Mexikóvárosban egy hatalmas diáktüntetés volt, a rendfenntartó erők belelőttek a tiltakozó tömegbe, több százan meghaltak. Az olimpia egyik ikonikus pillanata volt, mikor a dobogón az USA két versenyzője, a 200 méteres síkfutás nyertese, Tommie Smith és a bronzérmes John Carlos lehajtott fejjel, kesztyűs öklét a magasba emelve juttatta kifejezésre tiltakozását a faji szegregáció ellen. A műholdas tévé közvetítéseknek hála ezt az egész világon láthatták.
Maga az 1968-as év eseményei is tükröződtek a játékokon. A csehszlovák színekben induló tornásznő, Vera Časlavská négy aranyából az egyiket Alexander Dubčeknek, a prágai tavasz vezetőjének ajánlotta.
Az olimpián 112 ország 5500 sportolója vett részt. Először indult külön az NSZK és az NDK, a két német állam az előző olimpiákon még közös zászló alatt versenyzett. Ez volt az első alkalom, hogy egy hölgy gyújtotta meg az olimpiai lángon, és az első, ahol rendes doppingellenőrzést tartottak. Kicsit túl is tolták a szekeret. Egy svéd sportlövőtől két sör legurítása miatt vették el a bronzérmet.
A magyar csapat 167 versenyzővel érkezett, és összesen 32 éremmel távozott. Tíz arany, 10 ezüst, 12 bronz. Az éremtáblázat negyedik helyén végeztünk az USA, a szovjetek és a japánok mögött. A magyar rádió és televízió is közvetítette az eseményeket, olyan a Kádár-rendszer számára megbízható riporterekkel, mint Szepesi György vagy Vitray Tamás.
Az első érmünket, ráadásul mindjárt egy aranyat, Németh Angéla nyerte gerelyhajításban. A frissen diplomázott testnevelő tanárnő több mint 60 méterre hajította gerelyét.
– nyilatkozta már boldog győztesként.
Ezen az olimpián igazán kitettek magukért atlétáink, hiszen összesen 7 érmet hoztak haza. Aranyat nyert Zsivótzky Gyula, ezen kívül egy ezüst, és négy bronzérem is került a vitrinbe. Zsivótzky római és tokiói ezüstje után, most aranyat érő messzeségbe vetette a kalapácsot. Ő volt az első magyar, aki 70 méteren túlra dobott, felesége olimpikon magasugró volt, fiai szintén sportolók lettek.
Birkózóink két aranyat és két bronzot hoztak össze.
Kozma Pici megvédte tokiói címét, és első lett Varga János is kötöttfogásban, az 57 kilogrammosok között. Varga 1939-ben Abonyban született, és az ottani TSZ versenyzőjeként kezdett. Matura Mihály, a válogatott edzője hozta őt be a nemzeti csapatba, majd a Budapesti Honvéd versenyzője lett. Hivatásos katonaként ezredesi ranggal szerelt le. Szintén igazi sportcsalád az övék, felesége atléta, lánya pedig Európa-bajnok vívó. Őt magát a nemzetközi sajtó a birkózás Paganinijeként emlegette, köszönhetően virtuóz technikájának. A németek még filmet is készítettek róla, hátha így könnyebben legyőzik. Sakurama, egy japán birkózó mindent megtett, hogy ellesse Varga titkát. Végső elkeseredésében a tokiói bajnokhoz, Polyák Imréhez fordult segítségért. Polyák nem volt rest, közölte vele, a sok erőspaprika teszi legyőzhetetlenné Vargát. Szegény japán versenyző hamar megtanulhatta, mi fán terem a magyar csibészség.
A további aranyakat olyan sikersportágaink hozták, mint az öttusa, a kajak-kenu, a vívás és a ma már sikeresnek nem nevezhető, de reméljük ismét azzá váló labdarúgás. A vízben Hesz Mihály és Tatai Tibor lapátolt össze két aranyat, társaik pedig még 3 ezüstöt és egy bronzot. A férfi kormányos nélküli négyes evezésben második lett. Hesz Mihály kajak egyes 1000 méteren, Tatai pedig ugyanezen szám kenus változatában győzött. Hesz volt a hatvanas évek talán legjobb kajakosa, Vácról indulva lett előbb ezüstérmes Tokióban, majd bajnok Mexikóvárosban. Az edzések mellett a fogorvosi diploma megszerzésére is maradt ereje és ideje.
Élete első nagy versenyén mindjárt a dobogó tetejére állhatott fel Tatai Tibor. Az olimpia előtt egyáltalán nem volt biztos az indulása, a ki-ki versenyt ő nyerte meg Wichmann Tamással szemben.
A nemrég elhunyt Wichmann is a sportág legendái közé tartozott. Mexikóvárosban kenu kettesben lett második Petrikovics Gyulával. A következő két olimpián is egy ezüst illetve egy bronz jutott neki, emellett kilencszeres világbajnok. Így nyilatkozott ellenfeléről: „Olyan ember, aki lelkileg és fizikailag is egyaránt tudatos akaratra képes. És aki egy ilyen kiélezett helyzetben, mint a miénk, jobb a másiknál, azt el kell ismerni.” Mikor indult Tatai, akkor kezdték Hesz tiszteletére játszani a Himnuszt, ez olyan lökést adott neki, ami egészen az első helyig repítette.
A vívók is dupláztak. A párbajtőrvívók között Kulcsár Győző egyéniben, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál és B. Nagy Pál pedig csapatban diadalmaskodott. Öttusában is győztünk csapatban: Balczó András, Móna István, Török Ferenc összetételben. Sajnos Balczó egyéni diadala elmaradt, tizedmásodperceken múlott a siker. Megvédte címét a labdarúgó csapat is. Lakat Károly együttese a döntőben a bulgárokat győzte le 4-1-re. Még úgy is, hogy a csoportmeccsek előtt Varga Zoli elhagyta a csapatot és disszidált.
