Magyarok az olimpiákon XIX.: Moszkva 1980 - A csonka olimpia
Legutóbb már írtunk róla, az 1976-os olimpia rendezéséért három város futott versenyt, amit Montreal nyert. A második és harmadik helyezettek négy, illetve nyolc évvel később vigasztalódhattak, bár a világpolitikai események keserédessé tették örömüket. Montreal után tehát Moszkva rendezhette meg a XXII. nyári játékokat. A Szovjetunió óriási elánnal készült az olimpiára...
Korszerűsítették a repteret, uszoda, sportcsarnok épült, az olimpiai falut csak dicsérni lehetett. Moszkva felkészült, hogy megmutassa a „rothadó nyugatnak”, mi is az a szocializmus. A legnagyobb áruház, a GUM polcai szinte roskadoztak a bőséges kínálattól, ez sem volt mindennapi dolog. Miután a szovjetek, a Brezsnyev-doktrína szellemében az afganisztáni iszlám polgárháború miatt a katonai beavatkozás mellett döntöttek, Jimmy Carter az USA elnöke a moszkvai olimpia bojkottálására szólította fel szövetségeseit.
A felszólításnak több tucat ország tett eleget ennek, többek között Japán, Kanada, NSZK. A távolmaradást választó országok sportolói tiltakoztak ugyan, de a politikusok hajthatatlanok voltak.
A britek és a franciák azonban ott voltak, rajtuk kívül még 79 nemzet küldte el versenyzőit, mintegy 5200 atlétát. Először voltak ott a jordánok, ciprusiak, vagy éppen Mozambik és Angola. Libéria csak a bevonuláson volt ott, a versenyeken már nem vettek részt. Az afganisztáni bevonulás elleni tiltakozásul, több ország a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötkarikás zászlaja alatt vonult be a Lenin-stadionba. A hidegháborús hangulatot jól mutatta az is, hogy a záróünnepségen nem a következő rendező nemzeti zászlaját húzták föl, hanem Los Angeles városét, és nem a kaliforniai nagyváros polgármestere vette át az olimpiai zászlót, hanem a NOB elnöke.
A távolmaradók ellenére azért számtalan nagyon jó eredmény született, mindezt úgy, hogy egyetlen pozitív doppingeset sem volt. Az uszodában az NDK hölgyei 35 éremből 26 nyertek meg, olcsó poén lenne most azzal előjönni, azóta vajon melyiküknek nőtt ki a bajusza…
A játékok egyik kiemelkedő jelenete volt Steven Ovett és Sebastian Coe, két angol középtávfutó párharca. Mindketten aranyat nyertek egymás kedvenc számaiban 800, illetve 1500 méteren. Az olimpia legsikeresebb versenyzője a szovjet Alekszandr Gyityatyin, a kiváló tornász lett, aki három aranya mellé, még négy ezüstöt és egy bronzot is nyert. A leningrádi Vlagyimir Szalnyikov 1500 m-es gyorsúszásban áttörte a 15 perces álomhatárt, és még további két arannyal is gazdagodott. Említsük még meg a kubai pofozógépet, Teófilo Stevensont, aki sorozatban harmadik olimpiáján nyert aranyat. A román tornásznő Nadia Comaneci 2-2 aranyat és ezüstöt szerzett.
A magyar küldöttség az eddigi legnagyobb volt, 263 versenyzővel, akik 32 érmet szereztek.
Hétszer csendülhetett fel a Himnusz és 10, illetve 15 alkalommal örülhettünk ezüst- és bronzéremnek. Legsikeresebbek a birkózóink voltak, 90 kilogrammban Növényi Norbert, míg a 74 kilósok mezőnyében Kocsis Ferenc diadalmaskodott. Emellett további három ezüst és két bronz került a vitrinünkbe, a müncheni olimpián aranyérmet szerző Hegedűs Csaba irányításával. Kocsis addigra már mindent megnyert, amit tudott, az olimpiai bajnoki címmel tette fel a koronát életművére. Csikó, ahogy barátai becézték a Kinizsi Húsos színeiben kezdett 12 évesen, majd a Budapesti Honvéd érintésével átlépett a Ganz-Mávagba.
Első aranyunkat Varga Károly szerezte a kisöblű sportpuskások fekvő testhelyzetű számában, 599 körös világcsúcs-beállítással mindenkit megelőzött. Ez volt sportolóként a legnagyobb sikere, civilben aztán Testnevelési Főiskolán szerzett edzői diplomát, majd elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. Hammerl László szövetségi kapitány (Tokió bajnoka) nagy meglepetésre válogatta be:
A győzelme körülményei szinte mesébe, pontosabban rémmesébe illőek. A megnyitó előtti napon az öttusázókkal focizott, megsérült a jobb csuklója. A döntő előtti éjszaka nem tudott aludni, ezért álmatlanságában elkészítette a másnapi verseny forgatókönyvét. De inkább adjuk át neki a szót:
„Amikor befejeztem, néma csönd fogadott. Az elsődleges kiírásban a nevem mellett 598 találat szerepelt, tehát ötödik lettem. Összepakoltam, sírva fölültem a csapat buszára, és vártam, hogy menjünk vissza a faluba. Még szerencse, hogy a busz nem indult el. Gosztola Tibi barátom lélekszakadva futott: "Gyere, első lettél, te vagy az olimpiai bajnok!"
Szinte minden olimpia előtt elmondjuk, hogy ezek és ezek az esélyesek, de biztos lesz meglepetés arany is. Moszkvában az egyik ilyet a súlyemelő Baczakó Péter szállította félnehézsúlyban, a 90 kilogrammosok között. A száztizenegyedik magyar olimpiai elsőséget szerezte meg, 377,5 kilós teljesítménnyel, ugyanúgy ahogy 8 évvel korábban Földi Imre.
Úszásban régi álmunk teljesült, Csík Ferenc berlini győzelme óta vártuk, hogy újra szóljon a Himnusz férfi versenyzőinknek az uszodában – megtörtént.
Férfi 200 méteres hátúszásban első Wladár Sándor, második Verrasztó Zoltán. Wladár volt Széchy Tamás tanítványai közül az első, aki olimpiai bajnok lett, sőt mi több, Moszkva legfiatalabb bajnoka a maga 17 évével. „Határozott célokkal mentünk ki. Tömegesen kaptuk az impulzusokat, nem volt lehetőség merengeni más dolgokon. Jószerivel csak Széchy Tamással találkoztam, vakon hittem mindenben, amit mondott. Az eredményre koncentráltam, mint amikor az ember kinézi a falkából azt a vadat, amelyet ki akar lőni, le akar győzni.” - emlékezett 25 évvel később.
A Magyar-vándor Moszkvában sem talált legyőzőre, lólengésben ismét Magyar Zoltáné lett az arany, emellé még egy csapat bronz is járt. Az egész olimpia szerenkénti döntősei közül egyedül ő kapott 10 pontot. A hetedik aranyunkat Foltán László - Vaskuti István kenu páros nyerte, 500 méteren, akik kénytelen voltak a téli felkészülést a jéghideg Dunán abszolválni, miután a szövetség nem vitte ki a párost a mexikói edzőtáborba sem.
