Kicsi, de fontos lépés a vizuális szabadság felé

A közösségi média szó- és képhasználata gyakran készteti öncenzúrára az alkotókat. Ha például valaki kábítószerről, erőszakról, fegyverekről beszél valamelyik közösségimédia-platformon, akár oktató-nevelő célzattal, vagy éppen tudósítóként, bölcsen teszi, ha a problematikus főnevekbe valamilyen torzító effektust tesz, nehogy az ellenőrzést végző algoritmus úgy értelmezze, ő népszerűsítő célzattal beszél ezekről a kifogásolható témákról, mert akkor megy a tiltás, és kukában a gondosan építgetett követőtábor.

Ugyanez a helyzet a pornó kifejezéssel. Az angol nyelvű videókban simán kukoricát, cornt mondanak helyette, közben a kezükkel mutatva az idézőjelet, hogy az esetlegesen az újabb szocmédia trendekben járatlan néző nehogy azt gondolja, a Szent György napi kukoricavetés után egy hónappal éppen aktuális első kapálásról akar beszélni a képernyőn látható influencer.

Ennek az önkorlátozásnak egy enyhébb változata az "Instára fotózás", amikor már eleve úgy készítjük el a képet, hogy az közösségimédia-kompatibilis legyen. Az okostelefonok eleinte csak a fotóssá válás szabadságát hozták el nekünk, melyet a közösségimédia-robbanás később csak felerősített. Hadd idézzem hosszabban a témával kapcsolatban a magyar blogoszféra virágzása egyik kulcsbloggerének, a mára a versenyszférába katapultált doranskynak a témába vágó bejegyzését:

Ma egész más a helyzet, szinte minden gyerek, aki iskolába megy, kap telefont, egyre többen okostelefont, így pontosan azokkal az eszközökkel ismerkednek meg, amiket mi is használunk manapság kép megosztásra.

Néztem egy-két rokon által készített fotókat és azt látom, hogy ez a generáció olyan szinten vonódik be fiatal kortól kezdve a fotózásba, a közösségi oldalakon keresztül pedig olyan visszacsatolásokat kapnak, amitől hihetetlenül gyorsan fejlődnek.

Egy egész generáció nő fel ebben a pillanatban, ahol a fotózás és a filmezés nem egy hobbi, hanem az élet szerves része. A komponálás, a ritmus, a vágás mind részévé válik annak az életnek, ahol az ember dokumentálja a mindennapjait.

A kép és a mozgókép lesz a következő generáció médiája. Instagram és társai."

A bejegyzés több mint tíz éve született. Ugye, mennyire betalált?

A legtöbb okostelefon alapértelmezett képformátuma a 3:4, azaz a magasabb, de keskenyebb portré. Az Instagram eddig három fő formátumot támogatott. A klasszikus bejegyzésméret a négyzet, azaz az 1:1-es képarány volt. Szerették még a 4:5 (portré/kicsit magasabb kép) és a 1.91:1 (tájkép/landscape) tájkép formátumot is. A történetek és a reelsek formátuma pedig 9:16.

Az új fejlesztésnek köszönhetően a 3:4 képarányú képek immár teljes valójukban jelennek meg, semmi sem vész el a kompozícióból. A fejlesztők azt várják az új lehetőségtől, hogy az új dimenziókat adhat majd a vizuális történetmesélésnek, mivel a kép a feedben ugyanolyan lesz, mint a galériában; nem lesz szükség vágásra, így a fő motívum sosem kerül a szélre. S hogy mennyire veszi át a fókuszt a kép a videóval szemben? Az Instagram ma már elsősorban videóplatform – a feedek több mint 50 %-át Reels-ek alkotják, és a felhasználók hosszabb időt töltenek videók nézegetésével és egymásnak történő üzenetküldéssel. 

A TikTok térnyerésével is leginkább ennek a funkciónak az erősítésére volt szükség. Ennek ellenére a statikus képek továbbra is fontosak a baráti, családi és márkakommunikációban is.

A felhasználók és a nem felhasználó nézők tehát mostantól nem lesznek arra kényszerítve, hogy egy négyzetbe gyömöszöljék a képeiket, vagy épp ellenkezőleg, akaratuk ellenére természetellenesen megnyújtsák azt. A képek a platformon pontosan olyan arányban lesznek láthatók, ahogy elkészültek.