Hétvégi randevú a bolgárok Szofikájával
Úgy gondolom, az már tényleg menő dolog, mikor a munkahelyedről nem hazamész a négy fal közé megpihenni, hanem helyette a reptérre, és húzod a csíkot valamerre, mert neked ez igazából a pihenés. Tudom, stílus kérdése az egész, ki és milyen módon éli le szürke hétköznapjait, de ha van mód, repüljetek ti is el valamerre, akár egy gyors hétvégi vizitre.
Mivel csípjük a balkáni forgatagot, így adott volt egy kiadós móka. A bolgár történet még fehér foltként mutatta magát, de ezen állapot nem tartott ki sokáig. Nem toltuk túl a tervezést. 2019 őszén kétnapos ottlétet iktattunk be a bolgárok fővárosában, Szófiában.
Gépünk pénteken, a pozsonyi reptérről indult az esti órákban. Miután én végeztem a munkámmal, még volt bőven időm, hogy legurítsak egy finom sört az egyik kedvenc helyemen, nevezetesen a Dobrodruh kávézóban, majd felugorva a 61-es piros buszra, rá fél órára már a reptéren találjam magamat. Lassan a többiek is megérkeztek.
Végül járatunk egy kisebb csúszással, de kirepült a sztratoszféra alsó határába, és meg sem állt Szófiáig. Bérelt kocsi most nem volt intézve. Helyette egy taxis céggel pontosítottuk érkezésünket. Egy igazi bolgár forma jött értünk, és vitt el minket a szállásunkra. Bőven éjfél után voltunk, mikor a becsekkolás megtörtént, nem is csoda, a társaság fáradtan dőlt bele ágyába.
Másnap reggel nekiindultunk a városnak. Príma őszi idő, bár az eső lába lógott. Az égiek megkegyelmeztek nekünk, és visszatartották az esőt egészen estélig. Sorra jártuk végig Szófia nevezetességeit. A központ a Serdica ókori komplexum körül csoportosul. A város széles sétálóutcája tele bárokkal, éttermekkel és kávézókkal. Itt ám a balkáni életfelfogás van jelen, azaz emberek korzóznak, kávéznak, élvezik a helyi dolce vitát.
Legütősebb nevezetessége kétségkívül az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház. Ő egy igazi jelkép és büszkén hirdeti a keleti ortodoxia misztikumát. Előtte megálltunk egy rögtönzött bolhapiacon, ahol különféle komcsis kellékeket tudott venni az ember.
Megcsináltuk a “szokásos” rendőrös usankás fotóinkat, majd továbbálltunk. Igazából a szombati napunkat teljes lazaságban nyomattuk végig. Nagy elvárásaink nem voltak Szófiával. Az igazi vad bolgár életet vidéken tudjuk megtapasztalni. Sajnos, ma már majdnem minden ország fővárosa kezdi magára húzni a kozmopolitizmus és a multikulturalitás álságos fátylát.
A bolgár gasztronómia csúcs. Találtunk is egy frankó vendéglőt, ami fullosan adta az autentikusságot. Először a kép csalóka volt számunkra, mikor beléptünk a helyiségbe, mert az elején olyan volt, mintha egy pincébe kopogtál volna be. Helyet foglaltunk, és kezdetét vette az össznépi lakoma. Jóllakottan fedeztük fel Szófiát. Este még elszórakoztunk az elektromos rollerekkel, majd beülve egy bárba, pihentük ki a legyalogolt kilométereket.
Gépünk vasárnap, kora este indult vissza Pozsonyba. Főhadiszállásunkon a recepciós rendes volt, és megengedte, hogy cuccainkat ott hagyhatjuk, míg vissza nem térünk aznapi felfedezésünkről. Egy applikáció segítségével elő tudtuk kukázni az elektromos rollereket. Szinte egész nap rajtuk lógtunk, így jó nagy területet begurultunk.
A rollerekkel még tekeregtünk árkon-bokron át, majd egy idő után leraktuk őket. Korgott a gyomor, így nekiláttunk vendéglőre vadászni. Az egyik havernak voltak infói egy menő helyről, ahol nagyon jól főznek. Hát nem csalódtunk. Emberes adagokat hoztak ki. Onnan visszagyalogoltunk a sétálóutcára, hogy egy utolsó kaffét még magunkba gurítsunk.
Elégedetten tértünk vissza a szállásunkra. A taxis csóka pontosan érkezett és vitt minket vissza a reptérre. Első vizitre drága Szofikánk jól teljesített, hacsak egy gyors hétvégére ugortunk be hozzá.
