Figyeljen, mit csinál karácsonykor - eleink babonái, hiedelmei
Számos babona kapcsolódik karácsony ünnepéhez. A fiatal lányok kíváncsiságát leginkább a férjhez menési szándékuk irányította. A falusiak a jövő évi termésről szerettek volna minél többet megtudni, mások pedig egészséget és szerencsét akartak bevonzani.
Régen a családi karácsony legnagyobb szertartása volt a karácsonyi asztal elkészítése. Az ünnep varázslatos ereje az asztalt leterítő abroszon, az asztalra és asztal alá tett tárgyakon keresztül érvényesült. Vízkeresztig az asztali díszt érintetlenül hagyták.
Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének jó ülősek, s hogy tyúkjai a következő évben sok tojással lássák el.
A palócoknál a családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.
A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt. Akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez.
Abrosz
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült, igaz, más céllal.
A varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Gabona
Szalma
Az ünnepi asztal alá szalmát szórtak, hogy azon aludjanak az aprószentek, vagy a kis Jézuska, más helyen a hazajáró lelkek.
Majd ezt kivitték alomnak az állatok alá, hogy azok egészségesek legyenek. Egyes területeken a gyümölcsfák törzsére is kötöztek a szalmából, hogy bőséges termést biztosítsanak.
Gazdasági és házi eszközök
A gazdasági és házi eszközöket (ekevas, járom, lószerszám stb.) azért helyezték a karácsonyi asztal alá, vagy a közelébe, hogy azokkal is szerencséjük legyen.
Azt a fémbaltát és vasláncot is az asztal alá helyezték, amely év közben az ereszhez téve megvédett villámlástól, vihartól, tűztől.
Morzsa
Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák. A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták.
Sok helyen a morzsát a gyümölcsfák alá szórták a jó termés érdekében. De olyan babona is van, hogy a karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nem szabad kidobni az ünnepek vége előtt, mert így megóvják a ház népét a betegségektől.
Karácsonyi menü
A karácsonyi menü között mákos, lencsés vagy babos fogásnak is kell szerepelnie, mert sok pénzt jelentett annak, aki fogyasztott belőle. Éjjelre mindig hagytak az asztalon a mákos tésztából, hogy a hazalátogató halottaknak, angyaloknak legyen mit enniük.
Aki pedig halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint hal a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben.
Disznóvágás
A hiedelem szerint kedden, pénteken és vasárnap nem öltek disznót, és újholdkor sem rendeztek disznóölést, nehogy megromoljon a hús. Ha a disznóvágás december 21-re esett, Tamás napjára, akkor a disznó zsírjából eltettek egy keveset, és gyógyításra használták, ez volt a tamásháj. Disznóvágásra Tamás napját ajánlották, mert az ekkor elkészített szalonna nem avasodott meg.
Boszorkányok
Házi kedvencek
A göcsejiek szerint szenteste az állatok emberi hangon beszélgetnek, és kibeszélik a ház népét. Jó ha odafigyel a házi kedvenceire.
Víz, tűz, zajkeltés
Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak.
Karácsony éjjelén merítették az úgynevezett aranyos vizet, amelyről azt gondolták, hogy aki ebben megmosdik, az a következő esztendőben egészséges és szép lesz.
Karácsony éjjelén a gonoszelhárító zajcsapás általában a pásztorok feladata volt. Az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat távol tartsák, mindeközben trombitáltak és pattogtattak az ostoraikkal.
Mosás
A népi hagyományok szerint rosszat jelent, ha egy asszony vagy lány karácsonykor mos, illetve ruhát szárít, arra a rúdra ugyanis, melyen a ruha szárad, a marha bőre jut fel, amit egy állat elpusztulásaként, tágabb értelemben pedig balszerencseként lehet értelmezni. Voltak vidékek, ahol azt tartották, hogy a vizes ruha betegséget hoz a családra.
Harang kötél szála
A hajadon lányok a hajnali misére hívó harangozásra ellopakodtak, mert a hiedelem szerint az ilyenkor megszólaló harang köteléből, ha három szálat letéptek és a hajukba font szalaggal együtt viselték, akkor farsangra sok udvarlót szerezhettek.
Mákos tészta
Mák
Úgy tartották, hogy aki karácsony napján mákot darál, az nagyon hamar fog férjet találni magának. A mákszemek nemcsak a közelgő férfira, de egyben a termékenységre is biztosítékok voltak.
Mézet harangozáskor
Köles, kukorica, tökmag
Mezítláb a ház körül
Aki szerette volna megtudni, hogy ki lesz a férje, annak az éjféli misére hívó harangszó alatt a szobában befelé kellett söpörnie, az asztalt megteríteni tányérral és evőeszközzel, majd egy szál ingben, mezítláb körbe kellett járnia a házat, melynek ablakán ha benézett a szobába, akkor megláthatta a jövendőbelijét.
Kutyaugatás
A férj érkezését szerették volna kikövetkeztetni a lányok a kutyák ugatásából is. Egy régi szokás szerint, a lányoknak vacsora után ki kell menniük a házból, és amerről az első kutyaugatást meghallják, onnan fog származni a férjük. Ugyanebből az irányból várták a leendő kérő várva várt érkezését is.
Kakas kukorékolás, tyúk kotkodálás
Az a lány, aki egy kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont pártában marad, aki egy tyúk kotkodácsolását hallja.
Kerítés
Az éjféli misére menet szokás volt, hogy a lányok bekötötték egymás szemét, és így haladva egyszer csak meg kellett érinteni a kerítést. Ha szépen volt a fa megmunkálva, gazdag kérő érkezhet, míg a szálkás kerítés szegény legényre utal.
Kútba tekintés
Úgy hitték, a lány, aki harangszókor a kútba tekintett, megláthatta a jövendőbelijét.
Úgy tartották, az ajtó fölé akasztott friss fagyöngy minden ártó szellemet visszataszít.
Hasonlóan van ez az ablakba tett és meggyújtott gyertyával is: ha hagyja leégni, magához hívja a jó szerencsét.
December 24-én a nők kitakarították és kisöpörték az egész házat, mert egy régi hiedelem szerint az ördög beköltözik mindenhova, ahol nincs tisztaság.
Ha szentestén elsőként férfi lép a házba, az jót jelent. Viszont este már nem volt ajánlatos fésülködni, mert akkor a női szépség hamar elmúlik.
Karácsonykor a nők a legszebb ruhájukba öltöztek, de vigyáztak, hogy ne viseljenek semmi újat, mert az balszerencsét hoz.
Ha követjük eleinket, jobban tesszük, ha karácsonykor nem kérünk és nem is adunk kölcsön semmit sem, mert az elviszi a szerencsét. A szemetet sem ajánlatos ilyenkor kivinni: azzal együtt a szerencse is távozik a háztól.
Abban hittek, a várandósság is megjövendölhető. Ha karácsonykor víz ömlik a fiatalasszony lábai elé, akkor bizony jövőre érkezik a gólya...
Ha követi eleink szokását, karácsonykor ne hagyja a munkát másra, mert a következő évben többszörösen kell majd visszaadnia.
Úgy hitték, a karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik.
Ki tudja, mennyire valósak ezek a babonák, de biztos, ami biztos, a szerencsével nem érdemes viccelődnünk. A babonák, hiedelmek valóságtartalmát sokan, sokszor megkérdőjeleték, de tény, hogy őseink valóban hittek a mágikus erőkben, a megmagyarázhatatlan összefüggésekben.
