2023. december 24., 08:55

A mendikálástól a regölésig: karácsonyi népszokások, hagyományok

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül. A hagyományos karácsonyfa-állítás mellett sok régi szokás feledésbe merült. Mindezekből mára hagyományőrző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak.

karácsony
Fotó: kulhonimagyarok.hu

Mendikálás, regölés, kántálás, vesszőzés aprószentek napján – ezek a szokások régen a paraszti világban szerves részei voltak a karácsonyi időszaknak. A hagyományoknak köszönhetően az emberek összejöttek és közben jól szórakoztak.

Mendikálás

A latin eredetű elnevezés (mendicare - koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal.

Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekopogtattak a házakhoz és engedélyt kértek a köszöntésre. Ezután az ablak alatt vagy a házban némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

A szép énekért és köszöntésekért, a jókívánságokat tolmácsoló versekért cserébe süteményt, pogácsát, fonott szakajtóba készített diót vagy pénzt kaptak.

karácsony
Fotó:  kultura.hu
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Különböző korcsoportok jártak kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és késő este a házas emberek kerültek sorra egészen éjfélig bezárólag. 

Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. A repertoárba tartozott például az ismertebbek közül a Mennyből az angyal című ének is. A kántálók is ajándékot kaptak a látogatásért.

kántálás
Kántáló fiatalok
Fotó:  turistamagazin.hu
Betlehemezés

A legelterjedtebb karácsonyi népszokás a betlehemezés volt, amit az egész Kárpát-medencében ismertek.

betlehemezés
Fotó:  arcanum.hu
Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi templommal jártak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítették fel Jézus születésének eseményeit. A betlehemezés egyes helyeken a szálláskereséssel kezdődött, ami József és Mária menedékkeresésére utal közvetlen Jézus születése előtt.

Talán ez az a hagyomány, ami a mai napig a legelevenebben él. 

betlehemezés
Fotó:  Fortepan
Regölés
A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés. István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt.
karácsony
Fotó:  mek.oszk.hu

A kifordított báránybőr bundát viselő férfiak zajkeltő eszközökkel jártak házról házra, kezükben láncos bot, jellemző zajkeltő eszközük a köcsögduda volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

karácsony
Fotó:  mek.oszk.hu
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása – aprószentek hordás

A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az Ipoly mentén elterjedt szokás volt.

Karácsony előestéjén a pásztorok járták a házakat, és vesszőket vittek magukkal. A gazdasszony a vesszőcsomóból kihúzott egy-két szálat, azzal megverte a pásztorokat, azután megajándékozta őket. A vesszőkért cserébe a pásztoroknak bort, kenyeret, pénzt adtak.
vesszőhordás
Fotó:  karacsonynapja.hu

A vesszőt a gazdasszony az asztal mögötti sarokba tette. Csupasz kézzel nem volt szabad hozzányúlni. Azt tartották, hogy aki az aprószentek-vesszőt ( pásztorvessző) megfogja, keléses lesz a keze.

A vesszőt aprószentek napján (december 28.) kivitték az istállóba, ott megverték vele az állatokat, aztán eltették, s csak tavasszal vették elő, amikor a marhát először hajtották ki a legelőre.

karácsony
Fotó:  arcanum.hu
Ostyahordás

Karácsony böjtjén (december 24.), vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Cserébe kolbászt, hurkát, lisztet és babot kapott, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak.

Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Az ostya morzsája sok helyen belekerült a karácsonyi morzsába is. A karácsonyi morzsa minden jellegzetes karácsonyi ételből tartalmazott egy kis morzsát, maradékot, amit félretettek, és megőriztek, és – mivel mágikus erőt tulajdonítottak neki – évközben emberi, valamint állati betegségek esetén felhasználták gyógyításra.

ostya
Fotó:  vasutasmagazin.hu
Borszentelés

December 27-én, Szent János napjához kapcsolódott a borszentelés szokása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott.

János napja
János-napi borszentelés Miskolcon
Fotó:  eger.egyhazmegye.hu

A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg ember és állatot gyógyítottak vele. 

A bortermelő vidékeken a szőlősgazdák egy kis üveg bort vittek a templomba, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntöttek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve.

A borszentelés sok helyen még ma is élő hagyomány, egyelőre fennmaradt az utókor számára.

boráldás
Szent János-napi boráldás a monori Nagyboldogasszony templomban
Fotó:  monoripincefalu.eu
Aprószentek napja
December 28-a a Heródes parancsára Krisztus keresésekor megöletett betlehemi kisdedek emlékünnepe. A Biblia szerint Heródes király, amikor megtudta, hogy Jézus megszületett Betlehemben, parancsot adott, hogy minden fiú csecsemőt öljenek meg a városban és környékén. A Szentírás szerint a gyilkosságok során körülbelül 144 ezer kisded vesztette életét.

A legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.

aprószentek
Giotto Di Bondone festménye
Fotó:  Wikipedia

Az aprószentek napjához számos népszokás kapcsolódik, melyek közül legismertebb a vesszőzés.

Vesszőzés

A vesszőzés során a legények házról házra járnak, és a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket vesszővel megcsapkodják. A vesszőzéshez általában fűzfaágat, korbácsot használtak.

vesszőzés
Fotó:  nepszokasok.hu
A vesszőzésnek gyógyító és rontásűző szerepet tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a vesszőzéstől a megvert személy egészséges lesz, és a rossz szellemek nem fognak rajta ártani.
vesszőzés
Fotó:  kaposvarmost.hu

A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi  kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét  úgy  magyarázzák, hogy Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért az igazságosság nevében ezen a napon a lányoknak is kell szenvedni. A vesszőzés aprószentek napján a magyar nyelvterületen néhol ma is élő hagyomány.

Mustármagért küldés

A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. A székelyföldi Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel „megsuprálta”:

Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!”

Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel.

Szegeden a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elővették a nyírfavesszőt s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszőzték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.