Disznóölés, tamásháj és kapurázás: Tamás-napi népszokások
December 21. a hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. Tamás hagyományosan disznóölő nap: a disznóval eleink az “öreget”, az elmúlt esztendőt vágták le, ölték meg.
A Gergely-féle naptárreform óta erre a napra esik a “legsötétebb nap”, a téli napforduló csillagászati időpontja. Nem csoda, ha
a Luca-napi ősi hiedelmek részben Tamás apostol napjára is átterjedtek.
A magyar naptárakban három hivatalos Tamás-nap szerepel:
- március 7. (Aquinói Szent Tamás régi egyházi ünnepnapja)
- december 21. (Tamás apostol régi egyházi emléknapja)
- december 29. (Canterburyi Szent Tamás emléknapja).
Szent Tamás (Tamás apostol) arról híres, hogy kételkedett Jézus feltámadásában és Mária mennybemenetelébe, ezért hitetlen Tamásként vonult be a vallásos történelembe, viselkedése pedig „tamáskodásként" a köznyelvbe. Innen ered a "tamáskodik" igénk, azaz hitetlenkedik. Ha valaki tamáskodik, akkor nem hisz el valamit.
Jézus nyolc nap múlva ismét megjelent a tanítványoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyőződvén, hogy valóban keresztre feszített Mesterével áll szemben, visszatért a hite.
Egy legenda szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő Tamásnak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek. A hagyomány szerint pünkösd után Jézus külön is megjelent neki, és Indiába, a királyhoz küldötte, aki éppen ácsmestert keresett, mert palotát akart építeni. A király tiszttartója és Tamás csodálatosan egymásra talált.
A görög Thomasz: csodálatos szó alakjából és az arameus Teomo: iker szóból ered ez a gyakori férfinevünk.
Hitetlen Tamást szívesen választották az ácsok, építészek védőszentül.
Rómában a 9. században december 21-re tették ünnepét, végül 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg advent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ra. Így Szent Tamás apostol július 3-án szerepel a liturgikus naptárban. A Tamás név népszerűsége miatt azonban az ünnep eredeti helyén, december 21-énél szerepel.
Tamás napjához főleg disznóvágással kapcsolatos hiedelmek fűződnek.
A disznóvágás régen ünnepszerű alkalom volt, melyen összegyűlt a család, a szomszédság, a rokonok. A falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt. A munka mellett jutott idő mulatásra és tréfálkozásra is, hiszen régen nem siettek annyira az emberek, mint most.
A néphiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús.
Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús. Hétfőn, szerdán, csütörtökön és szombaton lehetett elővenni erre a célra a disznót az ólból.
Disznót Tamás napján vagy holdfogytán kell vágni, mert ilyennek a zsírja és szalonnája nem avasodik meg.
A disznó levágása a férfiak munkája volt. Böllért csak a tehetősebb családok hívtak. Az asszonyok feladata volt a béltisztítás, valamint a disznótoros ételek elkészítése.
Tamásháj
Tápai öregek máig úgy tartják, hogy a Tamás napon vágott sertésháj, a "tamásháj" nem avasodik meg, gyógyításra alkalmas.
Egyes vidékeken ezt a hájat illatos kerti növény összetört leveleivel keverték össze, mivel ennek a növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Máshol tömjénnel, szentelt vízzel, vagy hagymával vegyítve használták. Göcsejben benedekhagymával és lasztikom gyökerével összetörik: sokféle betegségnél használják.
Medvesalján úgy tartották, hogy az ezen a napon vágott disznó sózott vérét el kell tenni, mert alkalmas a köszvény gyógyítására.
Szeged szomszédságában, Szőregen a december 21-i napnak Disznóölő Tamás a régi neve.
A Mura vidékén viszont úgy tartották, hogy ezen a napon pont nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát.
Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.
Mézszentelés
Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel azt egész évben megfelelőnek tartották a baromfibetegségek gyógyítására.
Tamás napjához különféle férjjósló praktikák is kapcsolódnak.
Kapuzörgetés, kutyaugatás
A nagy ő keresése mindig is fontos a lányok életében.
Tamás nap előestjén az eladósorban levő lányok megzörgették a kapujukat, ezzel felverve a falu csendjét és a kutyákat.
Ezután már csak figyelni kellett, hogy honnan hallatszik hangosabb kutyaugatás, ez jelezte ugyanis, hogy melyik irányból fog érkezni a leendő vőlegény, a kérő.
Ha a lányok ezen a napon elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, még a jövendőbelijük személyét is megálmodhatták.
Ha Tamás reggelére frissen esett hó borította a tájat, a hiedelem szerint békés, boldog karácsony ígérkezett.
Ha az e napon megölt disznók mája nagy lett, akkor a régi öregek azt mondták, hogy csikorgós lesz a karácsony.
