Toldi Ottó energiaszakértő: Vihar előtti csend uralkodik most az energiapiacon!
A Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetőjével számos alkalommal készítettünk már interjút, hogy áttekintsük az energiaválság aktuális tendenciáit. Toldi Ottó most azt mondja, a piaci nyugalom múló jelenség csupán, minden affelé mutat, hogy tavaszra újra elszabadulhatnak az árak. Számokkal, adatokkal, érvekkel alátámasztott energiapiaci körkép következik.
Kezdjük egy aktualitással! Van annak értelmes magyarázata, hogy Németország leállítja az atomerőműveit, miközben egy lignitbánya miatt eltüntetnek a föld színéről egy teljes falut?
Magyarázata van, persze. Németországban politikai öngyilkosság az atomenergiáról pozitívan beszélni. Egyetlen párt sem meri felvállalni, hogy szembemenjen ezzel. Az atomerőművek kérdése teljesen átpolitizált, nincs helye az észérveknek egy ilyen vitában. Németországnak három működő atomerőműve maradt, de ezek is csak az energiaválság miatt maradhattak üzemben. A politikai konszenzus alapján 2022. december végén le kellett volna állniuk. Jelen helyzet szerint most működhetnek 2023. áprilisáig. Érdemben fel sem merül, hogy hosszabb távra is meghosszabbítsák a működési engedélyüket, nem, hogy újraindítanák valamelyik közelmúltban leállítottat. Arrafelé sajnos az energiamix meghatározása már nem szakmai kérdés, hanem politikai.
Ezért választják inkább a sokkal szennyezőbb szénerőműveket?
A németek óriási időjárásfüggő, megújuló energiakapacitásokkal rendelkeznek, elsősorban szélerőművekről van szó. Annyi eszük volt azért, hogy a szénerőműveiket tartalékban hagyták. Mivel a szél nem fúj egész évben, télen a nap is keveset süt, az atomerőmű politikai tabu, az immár drága földgázból meg nincsen olcsó áram, ezért más választásuk nem maradt.
És a környezetvédelem?
Hát igen. Keveset beszélnek róla, de a németek huszonegy széntüzelésű blokkot indítottak vagy indítanak újra a közeljövőben. Ez nagyjából 10-15%-kal megnöveli Németország szén-dioxid-kibocsátását. A klímapolitikai ambíciók most, fogalmazzunk úgy, másodlagosak.
Az elmúlt hónapokban nem egy alkalommal beszélgettünk az elszabadult energiaárakról. Most a piac megnyugodni látszik, a tőzsdei árak elindultak lefelé. Fellélegezhetünk?
Attól tartok, nem. A lakossági árakat most hagyjuk, minden attól függ, az adott állam mennyivel tudja támogatni saját polgárait. Az ipar kicsit más, legtöbben piaci áron veszik az energiát. A piaci árak most valóban alacsonyak, de attól tartok, nem sokáig.
Csordogál Európába az LNG, a tárolók tele vannak az eddig enyhe tél miatt, ez megnyugtatja a piaci szereplőket, ami megint csak az árcsökkenés irányába hat. Virtuális csend van most az energiapiacon, de a betárolási időszak kezdetére, mondjuk április-májusra, ennek vége szakad. Az árak megindulnak felfelé. A 2022/2023-as fűtési szezont még főként az olcsó, vezetékes orosz gázból vészeljük át.
Csakhogy a következőben vélhetően egyáltalán nem lesz orosz gáz.
Így van! Az Északi Áramlat I sokáig zavartalanul működött, ahogy a Testvériség is, egyedül a Jamal esett ki rögtön az idény elején. Az európai gáztárolók most is orosz gázzal vannak tele, ezt ne felejtsük el! Ebből éljük túl ezta fűtési szezont, de kérdezem én, mi lesz utána? Von der Leyen nem régiben arról beszélt, jövőre 30 milliárd köbméter földgáz hiányozik majd Európából.
Ez az éves szükséglet hány százaléka?
Akkor majd többet spórolunk! Van arra vonatkozó becslés, egy tudatosabb fogyasztással kontinentális szinten mennyi gázt takaríthatunk meg?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Csak egy példa: minden fogadkozás és politikusi akciózás ellenére Németországnak például 11%-kal nőtt a lakossági földgázfelhasználása a tél első hónapjában. A német polgárokat egyszerűen nem rázza meg annyira az árnövekedés – egyelőre. Keresnek eleget, ki tudják fizetni a növekvő rezsit anélkül, hogy a megélhetésük veszélybe kerülne, nem érzik, hogy spórolni kellene. Nem hiszem, hogy Nyugat-Európában a most is energiaszegénységben élő embereken kívül bárkit meghatna az áremelkedés.
Ezek szerint úgy véli, orosz gáz nélkül sokkal nehezebb lesz a következő fűtési szezon?
Igen és egyre többen mondják ugyanezt. Ez Európai Parlament egyik francia képviselője jelentette ki a közelmúltban, hogy nincs mese, meg kell kezdeni a tárgyalásokat az oroszokkal. Ettől egyébként a Gazprom sem zárkózik el. Az Északi Áramlat I javítása jelenleg is zajlik, a következő betárolási időszakra készen állhat. A Testvériség és a Jamal szintén rendelkezésre áll. Ebből a perspektívából kell szemlélni az Északi Áramlat I és II elleni támadást, Európát fizikailag is le akarták választani az orosz gázról, hogy már 2023-ban is mindenki LNG-t akarjon venni.
A földgázt megbeszéltük, mi a helyzet a szénnel?
Kicsit jobb a helyzet. A szénszükséglet mintegy 27%-át vásároltuk az oroszoktól. Ez nem elhanyagolható mennyiség, de Európának elég nagy saját készlete van szénből és lignitből.
Atomenergia?
Noh, igen! Egyre többet hallani arról, hogy a lengyelek és litvánok már erőltetik a tizedik csomagot, az orosz Roszatom szankcionálását. Azt akarják, hogy mindenfajta kereskedelmi, fejlesztési, beruházási együttműködés álljon le. Nem egy EU-tagállam, például Szlovákia is, a Roszatomtól veszi a nyomottvizes reaktoraikba való fűtőkazettákat és a Paks 2-höz hasonló beruházásokról még nem is beszéltünk. Sok mindent lehet mondani az oroszokra, de atomenergiában messze ők a legjobbak. Csak néhány adat a rend kedvéért. A Roszatom abszolút piacvezető, 12 országban 35 blokkot építenek most. A második helyen egy Dél-Korea van, ők összesen négy blokkot építenek az anyaországon kívül, a franciák és a kínaiak kettőt-kettőt. A globális urándúsítási kapacitás fele az oroszokhoz kötődik.
Zárjuk az áttekintést a kőolajjal!
Európa ebből a szempontból kevésbé kitett. A szállítmányok nagy része eddig is tengeren érkezett. Nagyobb a mozgásterünk. Itt inkább a finomítók optimalizáltsága kérdéses, hogy milyen típusú nyersolaj feldolgozására alkalmasak. Szerencsére az orosz kőolaj másodlagos kereskedelme egyre intenzívebb.
Ez mit jelent?
Az oroszok viszonylag olcsón eladják egy közvetítő államnak, mondjuk Indiának vagy Kínának a nyersolajukat. Az utóbbi egy az egyben továbbadja, persze tetemes felárral. India viszont komoly finomítói kapacitásokkal rendelkezik, ők főleg gázolajat, dízelt adnak el. Így kerül aztán orosz olaj az Európai Unióba.
Napi másfélmillió hordó gázolajat vásárolt az EU korábban, ebből egymilliót az oroszoktól. Hadd ne kelljen felsorolnunk, hol mindenhol van szükség dízel üzemanyagra. Néhány negatív körülmény együtállása esetén komoly baj lehet!
Például?
Mi van, ha az oroszok úgy döntenek, csökkentik a kitermelést? Ostobaság lenne ezt kizárni! Valós forgatókönyv, hogy csökken a kitermelés, ezzel párhuzamosan viszont a COVID-ból kilábaló Kína kőolajszükséglete megnő, az orosz olajat nem továbbértékesítik, hanem felszívják. Sok minden múlik a szerencsén. Milyen lesz az időjárás? Mekkora lesz a kitermelés? Mikor jön ki Kína a COVID-ból? Ezekre a tényezőkre hogy reagál az OPEC? Rengeteg ismeretlen van ebben az egyenletben, éppen emiatt Európa sorsa most mások kezében van. Lássuk be, ezt jórészt magunknak köszönhetjük!
