Tél biztosan lesz, gáz nem: Európa szolidaritással készül az orosz energiahordozók nélküli időkre
Az elmúlt hónapokban eleget foglalkoztunk már az Oroszországot sújtó EU-s szankciókkal. Lassan a legszkeptikusabb nyugatbarát elemzőnek is világossá válik, függetlenül attól, mi lesz az orosz gazdasággal, az európai közösséget hazavágták a csomagonként elfogadott szankciók. Odáig jutottunk, hogy július közepén már érdemben beszélnek arról, Brüsszelben központi "gázfejadagokat" mérnek ki az EU 27 tagállamára.
Leírtuk ezerszer, nem önmagában az Oroszországot sújtó büntetőintézkedésekkel van baj. Azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ne működnének, sőt! Igenis működnek! Oroszország gazdaságát megviselik a szankciók, a mutatóik valóban romlanak!
Ezzel együtt sikerről csak akkor beszélhetünk, ha az volt az eredeti cél, hogy Európa gazdaságát és az EU állampolgárainak életét teljesen tönkretegyék. Erre ugyanis remekül alkalmasak a szankciók: az útirány jó, a sebesség pedig minden képzeletet felülmúl.
A portálunk által is szívesen megszólaltatott Robert C. Castel fogalmazta meg ezt a dilemmát találóan egy nemrégiben megjelent írásában. Miközben nyugati újságírók és Excel-közgazdászok kocsányon lógó szemekkel figyelik az orosz GDP vagy a rubel vásárlóerő-paritásának kétségtelen és látványos romlását, Moszkva csupán egyetlen világos üzenetet küld Európának:
"Csak ezt a telet kell kibírni az EU-nak, utána Oroszországnak tényleg nagyon rossz lesz"-típusú érveket mantrázók kapcsán az emberben nem csak az merül fel, a szakértőkkel lassan Dunát lehet rekeszteni, hanem már az is, hogy némelyikükkel talán kellene is!
Különösen azok a figurák érdemlik meg kitüntetett figyelmünket, akik pár nappal ezelőtt "ugye megmondtam!"-stílusban számoltak be róla, hogy Ursula von der Leyen EB-elnök közölte, az EU fontos gázmegállapodást kötött Azerbajdzsánnal, a tavalyi 8,1 milliárd köbméter helyett idén már 12 milliárd köbméter jön a Kaukázusból. Remek hír, igaz?!
Semmi esetre se hagyjuk, hogy elrontsa az örömünket a valóság! Az EU tavalyi, 400 milliárd köbméteres földgázfelhasználásából 40(!) százalékot (155 milliárd köbmétert) fedezett eddig az idén várhatóan kieső orosz behozatal, de sebaj, Azerbajdzsán majd segít! Brüsszel, Baku két jóbarát!
Július közepére jutottunk el oda, hogy a sok nagyszerű nyugati javaslat (dupla pulóver, ritkább zuhanyzás, de az is hideg vízzel, 16 Celsius-fokos nappali, forró tea) után végre valami megoldásvázlattal is előrukkolt az Európai Unió. Sok köszönet persze nincs benne, de kár ezen meglepődni.
Nem az első, nem is az utolsó eset, hogy az EU vezetői a szolidaritás sztaniolpapírjába burkolják a tőrőlmetszett diktatúrát.
Tegnap portálunk is megírta, hogy az Európai Bizottság fékevesztett habzású koponyái most azt találták ki, központi földgázkvótát jelölnek ki az egyes tagállamoknak, ergo, központosítják az európai gázfelhasználást! Nem Budapest, Varsó, Pozsony vagy Tallin dönti majd el, hogy a magyar, lengyel, szlovák vagy észt állampolgár mennyi gázt használhat, hanem Brüsszel és néhány senki által meg nem választott technokrata.
Az egészben a legbotrányosabb, hogy az Európai Bizottság állítólag azt is megoldotta (volna), a döntésről ne kelljen az Európai Parlamentnek tárgyalnia, sőt, a hírek szerint egy jogi manőverrel a tagállami vétót is megkerülték volna.
Szögezzük le gyorsan, valóban nagy a baj, valóban összeurópai megoldásra van szükség. A gond az, hogy az Európai Unió nyugati tagországai (az élen Németországgal) az erőltetett zöldítéssel saját magát szolgáltatta ki az orosz gáznak. Túlfeszítené a cikk kereteit a problémakör bemutatása, akit bővebben érdekel a téma, annak ezt az interjút ajánljuk:
Szerdán délelőtt némileg megnyugtatóbb információk kezdtek szivárogni a brüsszeli boszorkánykonyhából. Úgy hírlett, kötelező helyett önkéntes vállalást, húsz helyett tíz-tizenöt százalékos fogyasztáscsökkenést várnak el a tagállamoktól, miközben elvileg a vétó lehetőségét is fenntartának. A csavar a dologban, hogy a Reuters által szerdán megszerzett dokumentumok szerint az önkéntes vállalások
egy energiavészhelyzet (például a teljes orosz import kiesése miatt) idején kötelezővé válnának.
A hírügynökség információi szerint végül lekerült a napirendről a fogyasztás ötödével való csökkentése, úgy tűnt, 10, de legfeljebb 15 százalékos visszavágásban gondolkodtak az EU-ban. Az egyszerűség kedvéért 400 milliárd köbméteres földgázfelhasználással számolva ez nagyjából 40-60 milliárdos spórolást jelent, miközben az orosz import önmagában több mint 150 milliárd köbméter. Látszik, nem lesz elég, de az irány kétségtelenül jó. Ami viszont aggasztó, hogy a hiányzó 90-100 milliárd köbméternek egyelőre nincs megfelelő alternatívája. Az LNG-import gyerekcipőben jár, a cseppfolyósított földgáz behozatalának nem csak a volumene, a hatékonysága is elégtelen. Alternatív piacokat persze lehet és kell is keresni (lásd: Azerbajdzsán), de vajmi kevés az esély, hogy egy-egy ilyen szerződés szépségtapasz helyett valóban érdemi megoldással szolgálna.
Ursula von der Leyen EB-elnök végül szerdán kora délután jelentette be a végleges változatot. Eszerint 15%-os fogyasztáscsökkenésre kell készülnie a tagállamoknak: 2022. augusztus elseje és 2023. március harmincegyedike között.
Az EB javaslatát természetesen a Tanácsnak is jóvá kell még hagynia, de a július 26-ára tervezett energetikai csúcstalálkozón az EU-s törvények értelmében elég lesz a minősített többség is, nincs szükség egyhangú döntéshozatalra. A Reuters értesülései is megerősítést nyertek, von der Leyen elmondta, kritikus esetekben az EU valóban kötelezően előírhatja a gázfogyasztás visszavágását. Sok idő nincs az augusztus elsejei határidőig, de azt még nem tudni, pontosan milyen sorrendben és mely szektorokat érintené a korlátozás.
Brüsszel folyamatosan azt hangsúlyozza, amennyiben beköszönt a valódi gázválság, a tagállamok számíthatnak egymásra, szolidaritási alapon jár majd a segítség, ha a szükség úgy hozza. Ezzel az elképzeléssel rögtön két probléma is adódik. Egyrészt a földrajz nem enged. A gázvezetékeket nem lehet csak úgy ide-oda dobálni, óriási logisztikai kihívást jelent majd Liszabontól Tallinig (és vissza) koordinálni a szállítmányokat.
A másik, ennél is nagyobb probléma az Európai Unió Fehér Bálnája, a szolidaritás.
A koronavírus első hónapjaiban a tagállamok gyakorlatilag egymással versenyeztek az egészségügyi szállítmányokért, botrány ért botrányt. A tranzitrepülőtérről nem engedték tovább a Keletről érkező lélegeztetőgépeket, arcmaszkokkal és fertőtlenítőszerekkel tömött ládákat tartottak vissza szerte az EU-ban.
Képzeljük el, ha mondjuk Berlinnek azt kell elmagyaráznia decemberben a német lakosságnak, azért nem lehet az iskolákat 16 fok fölé fűteni, mert emberbaráti szeretetből átküldenek néhány milliárd köbméter földgázt a fagyoskodó cseheknek. Párizsban azért nincs közvilágítás, mert kell a gáz a belgáknak, Amszterdamban meg nem működik a tömegközlekedés, mert máskülönben megfagynának a dánok.
2023-ban visszatér az iskolákba a "szénszünet", csak ezúttal "gázszünet" formájában?
Von der Leyen szerdai bejelentése után egyértelmű, az EU az Északi Áramlat teljes leállására készül. Az elmúlt hónapokban sem érkezett már a vezeték napi 160 millió köbméteres kapacitásának megfelelő mennyiség, s egyre inkább úgy tűnik, még sokáig nem is fog. Júniusban a Gazprom mintegy 40%-kal fogta vissza az európai exportot, mondván, a vezeték egyik fontos alkatrészét, egy nagyteljesítményű turbinát éppen Kanadában javítanak.
Bár az elmúlt hónapokban az összes európai tagállam intenzíven dolgozott saját gáztárolóinak feltöltésén (az EU-s átlag 65% körül van), az azért igen sokatmondó (és legalább annyira ijesztő), hogy a háború évében a feltöltöttség épp csak megegyezik, sőt, áprilisban még el is maradt a korábbi évek átlagától (fehérrel).
Az Északi Áramlatot július 11-én állították le, egy valóban előre bejelentett karbantartási eljárás miatt. Elvileg, s ezt állítják oroszországi források is, csütörtökön újraindul a gáz a vezetékben. A Reuters ma délelőtt ezekre hivatkozva azt írta, csütörtökön folytatódhat az orosz gáz behozatala.
Von der Leyen mai bejelentésének fényében azonban igencsak meglepő lenne, ha holnaptól újra érkezne elegendő mennyiségű orosz gáz Európába.
