Ha most kiesik az orosz földgáz, visszatérünk a klímapolitika kőkorszakába
Toldi Ottóval, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetőjével beszélgettünk az orosz-ukrán háború energetikai vonatkozásairól, a várható forgatókönyvekről és arról, milyen környezetvédelmi következményei lehetnek, ha elsietjük az orosz földgázról való leválást.
Több, mint egy hónapja zajlik a háború Ukrajnában, Európa nagyjából ugyanennyi ideje szankcionálja az oroszokat. Ha félretesszük a politikát és csak a tényekre figyelünk, Oroszországot valóban padlóra küldi, ha a kontinens felé tartó földgázexport teljesen leáll?
Észre kell vegyük, az EU minden egyes, energetikai szektort érintő szankcióját úgy jelenti be, hogy közben minden eszköz az oroszok kezében van. Moszkva láthatóan az összes forgatókönyvvel számolt, mielőtt elindította volna a háborút, a számukra legrosszabbakkal is. Számolnak azzal is, hogy Európa egyáltalán nem vásárol tőlük földgázt, naivitás lenne ellenkezőjét feltételezni. Készültek erre!
Abból is látszik, hogy az utóbbi másfél-két évben folyamatosan csökkent az orosz földgázimport, de nem azért, mert ne szállították volna le a szerződött mennyiséget.
Korábban mindig voltak szerződésen túli, piaci alapú üzletek Európa és az oroszok között. Ezeknek a volumene viszont jelentősen visszaesett az elmúlt időszakban, többek között emiatt is nőtt a földgáz világpiaci ára, ami pedig éppen az oroszokat tette gazdagabbá. Piaci szakértők szerint nagyjából 650 milliárd dollárnyi többlettel számolhatott az orosz szénhidrogénszektor az áremelkedésnek köszönhetően. Volt miből finanszírozniuk a háborút, illetve lesz miből megvalósítani a Kína felé menő gázvezetékeket.
A legsúlyosabb szankciónak, az orosz import teljes leállításának van realitása?
Rövidtávon semmi. Európa egyik napról a másikra nem tud leválni az orosz gázról, hosszú évek alatt is nagyon komoly kihívás lesz.
Az Uniós vezetők azért ennél kicsit talán optimistábbak.
Igen, de a tények és összefüggések makacs dolgok. Lehet, hogy néhány tagállam csak igényének 20%-át fedezi orosz gázból, de, ha elzárjuk a csapokat, az orosz földgáz az európai piacról fog hiányozni, nem a német, magyar vagy lengyel piacról.
Hacsak egyetlen országban is komoly földgáz-hiány lép fel, az az egész Unióra kihat
. A tagállamok között gázszolidaritási szerződés van érvényben, ha egy tagállamban súlyos hiány lép fel, többiek kötelesek kisegíteni. Ez egy összefüggő rendszer, a gázinfrastruktúra így van megépítve. Gondoljunk csak bele, Németországban egyetlen LNG-terminál sincs, közben az amerikai LNG egyik legnagyobb importőrei Európában, pusztán azért, mert a holland terminálok szolgálják ki őket. Rendkívül szoros és bonyolult függő viszonyok vannak itt. Visszatérve a rubelben való fizetésre, nem túl bonyolult a teljesítése. A szankcióktól megkímélt Orosz Központi Bankban nyitni kell egy rubel számlát, amire lehet utalni euróban, vagy USA dollárban, a bank az piaci árfolyamon automatikusan rubelre váltja és kész. Nem vagyok a terület szakértője, de azt gondolom, ha akarat van rá, ezt meg tudják oldani. A nyugatiak problémája inkább az, hogy ezzel növekszik majd a rubel iránti kereslet, ami erősíteni fogja az orosz valutát és áttételesen az orosz gazdaságot.
Az orosz gázról való leválás is megoldható a kellő akarattal?
Igen, de hangsúlyozom, nem rövidtávon. Négy-öt év minimum kell rá, rengeteg ugyanis a nyitott kérdés. Ha kiesik az orosz import, honnan pótoljuk? Van egyáltalán elegendő földgáz máshol?
Beszéljünk akkor erről a horrorforgatókönyvről! Holnaptól nem érkezik orosz gáz Európába, mi történik?
Európában számos régi, nem működő erőmű van még, amelyet ugyan már nem használnak, de a leszerelésük annyira költséges, hogy hagyják őket rozsdacsapdának inkább. Első körben ezeket az biztosan újra kell indítani. Ezek elavult, nem eléggé hatékony, ráadásul erősen környezetszennyező technikák. Egy részük néhány hónap után újra hadra fogható lenne, van egy pár viszont, amin legalább 1-2 évet kellene dolgozni, hogy egyáltalán értelme legyen visszakapcsolni. Ezek jellemzően lignites, feketeszenes, illetve fűtőolajjal üzemeltetett erőművek.
És ha jobban rágyúrunk a megújuló energiaforrásokra? Az eddiginél jóval több szélerőmű és napelem nem tudná pótolni a kiesést?
Nem, mert földgáz nélkül sem a szél-, sem a napenergiával működő erőművek nem használhatóak.
Hogyhogy?
Az ugye köztudomású, hogy ipari méretekben jelen állás szerint nem tudunk villamosenergiát tárolni. Az áramellátásnak viszont folyamatosnak kell lenni, az ipar nem működhet úgy, hogy adott időpillanatban nem tudjuk garantálni a folyamatos áramellátást, csakhogy a megújuló energiaforrásokat használó erőművek nem tudnak 0-24 órában energiát termelni. Nem süt a nap, nem fúj a szél, arról nem is beszélve, hogy egy csomó más környezeti tényező is befolyásolja működésüket. Ezért kiegyenlítésre van szükség, hogy mindig adott mennyiségű villamosenergia álljon rendelkezésre, ezt egyrészt vízi-, de főleg földgázerőművekkel oldják meg. Ezekkel az erőművekkel lehet csak olyan flexibilisen áramot előállítani, hogy ezt az ingadozást ki tudjuk küszöbölni, a szén- és atomerőművek erre alig-alig alkalmasak.
Ezek szerint, ha nincs földgáz, tulajdonképpen a megújuló energiaforrások is csak korlátozottan alkalmazhatóak?
Pontosan! Ezért sem lehet csak úgy leválni az orosz földgázról. Közép-Európában a napelemek átlagosan 1600 órában tudnak áramot termelni egy évben, a szelesek 2000-2400 órában, az év meg áll 8760 órából. Azt kell megértenünk, hogy lehet követelni, állítsuk le Paks2-t meg ne importáljunk orosz földgázt, de ezzel a megújuló energiaforrásainkat is kilőnénk. Magyarországon folyamatosan nő a naperőmű-kapacitás, de földgáz nélkül az egész megy a levesbe. Óriási a tudatlanság a fejekben, ez nem egy kívánságműsor. Ha most kiesik az orosz földgáz, visszatérünk a klímapolitika kőkorszakába: a környezetszennyezés miatt leállított szénerőműveket a leállított atomerőművekkel együtt újra kell indítani.
Máskülönben?
Máskülönben megfagyunk a sötétben.
Földgáz kell a földgáztüzelésű erőművekbe, kell a lakossági távhőszolgáltatáshoz és a petrolkémia anyagában is hasznosítja. Áramtermelésben ki lehet váltani a földgázt, de olyan ára van, amit nem biztos, hogy meg kellene fizetnünk. Az áramtermelés nagyjából fele Paksról jön, 10-15% még mindig szénerőművekből, 30-40%-a pedig import, jellemzően a Balkánról, Csehországból és Németországból. A távhő egy keményebb kérdés. A magyar települések 93%-án elérhető a földgáz, a háztartások túlnyomó többsége földgázzal fűt. Itt már nehezebb működő alternatívát találni, a szénnel való fűtés, hiába van elég lignit Magyarországon, nem reális. A magyar energiastratégia, éppen azért, mert viszonylag tiszta, környezetkímélő a magyar áramtermelés, a villannyal való fűtési alternatívákat szorgalmazza. Ezeknek egyre jobb a hatékonysága és ár-érték aránya is.
Beszéljünk egy kicsit Ukrajna gázellátásáról! Az elmúlt napokban egyre többen mondják, Ukrajna járna legrosszabbul, ha Európa leállna az orosz gáz importjával.
Valóban. Magyarországra most főleg a Balkánon keresztül érkezik orosz, illetve kisebb részben közép-ázsiai gáz, ennek egy része tovább tud menni Ukrajna felé. Tudom, nem illik a képbe, de az oroszoknak láthatóan nem törekednek arra, hogy a földdel tegyék egyenlővé Ukrajnát. Szerintem nem céljuk, hogy teljes humanitárius katasztrófát okozzanak. Az Európából Ukrajnába visszafolyó földgáz az oroszok tudtával megy. A Testvériség gázvezetékrendszer legfontosabb része Ukrajnából jön át Szlovákiába, ma is teljes kapacitáson működik. Az orosz gáz ma is Ukrajnán keresztül jut el az európai piacokra, úgy, hogy az ukránok bezsebelik a tranzitdíjakat, ráadásul szinte biztosan kapnak is a földgázból. Ez is nyilván az oroszok tudtával történik.
Egyelőre kevesebb szó esik róla, de zárásul beszéljünk kicsit az orosz kőolajról. A magyar olajfinomítók valóban csak nehezen tudnának átállni nem orosz kőolajra?
A Mol százhalombattai és pozsonyi finomítói az úgy nevezett uráli kőolajra vannak optimalizálva. Legalább egy évbe telne úgy átalakítani a rendszert, hogy más típusú kőolajjal is kellően hatékony legyen. Itt nem arról van szó, hogy ne tudnának akár most is másfajta kőolajat finomítani, hanem arról, hogy egész egyszerűen nem lenne versenyképes, a különböző kőolajipari termékek aránya úgy borulna fel, hogy értelmetlen lenne a finomítás.
Nem túlzás, minimum egy, de inkább két évig tartó előkészületek nélkül gyakorlatilag lehetetlen átállni. Az orosz kőolajfüggőségünk jóval kisebb egyébként.
A piac sokkal diverzebb, a magyar kőolajimport 60% érkezik Oroszországból, ráadásul alig egy év alatt a beszerzési láncot is teljesen át lehetne alakítani, nem lenne szükség az orosz importra. A finomítók átállítása jelenti a szűk keresztmetszetet.
