A szög már egész jól megy – szerénykedik az ismert fegyverkovács
Kovács bő fél évszázaddal ezelőtt még minden faluban volt. Azonban ahogy a lovakat államosították, illetve fokozatosan felváltották a Jawák, Pionírok és az "Embéčkák", kovácsból is kevesebb kellett. A mai kovácsok többsége az idősebb generáció képviselője, vannak azonban kivételek is. Goszpodinov Gergő a fiatalabb nemzedék képviselője.
A Gosziművek – Goszpodinov Ironworks nyergesújfalui, több mint kétszáz négyzetméteres műhelyében üti a vasat.
Az interjúból megtudhatja:
- Hogyan lesz egy gépészmérnökből kovács?
- Miért karddal kezdi minden fegyverkovács?
- Mi a különbség a bemutatózásra és a valós felhasználásra tervezett balták között?
- Miért más "régi vassal" dolgozni?
- Kik vásárolnak ma kardokat, lándzsákat Magyarországon és Európában?
- Meg lehet-e ma élni baltagyártásból?
Mikor kezdtél a kovácsmesterséggel foglalkozni? Volt esetleg valamilyen családi minta is?
Tizenkét éves koromban, ismeretterjesztő könyvek és dokumentumfilmek hatására, egy vegyes tüzelésű kazánban próbálkoztam először a kovácsolással, akkor még internet nem nagyon volt. De vidéki gyerek voltam, a nagyapám fűtésszerelő volt. Voltak otthon szerszámok, mindig hegesztett, jelen volt a fémmegmunkálás a környezetemben, bár sajnos, ő sokat nem tanított. De a lehetőség elérhető volt. 2014 környékén, mikor már egyetemre jártam, akkor indult meg a kovács karrierem is. Már volt valamennyi szakmai tudásom, lett belőle pénzem, abból vettem meg az első gépeket, és így egy öngerjesztő folyamat indult be. Nyolc éve foglalkozom komolyabban kovácsolással.
Tehát akkor nem kovács a végzettséged?
Nem. A szakiskola, sajnos, teljesen kimaradt, érzem is a hiányát. Gimnáziumba jártam, majd Győrben gépészmérnökként végeztem. Elméleti szinten, a megmunkálási technológiák között tanultunk a kovácsolásról is. A gyakorlatot mestereknél sajátítottam el.
Mi volt az első eszköz, amit kovácsoltál?
Természetesen kard. Szerintem minden fegyverkovács kardot akar készíteni először. Nyilván ma már nem nevezném kardnak, de még fegyvernek, vagy eszköznek sem. De akkor nagyon sokat jelentett, és büszke voltam rá. A fejlődésemet pedig úgy írnám le, hogy az első kard óta rengeteget fejlődtem, most már a szög egészen jól megy...
A szakma elsajátítása során milyen kihívásokkal szembesültél?
Valamennyi ragadt rám az anyai ági papám által, mert azért megmutatta, hogyan ütünk be egy szöget, meg a flexet hogyan kell használni, tehát ilyeneket megmutatott, de szakmai oldalról, utólag azt mondom, hogy ez nagyon kevés volt. Még most is érzem ennek hatását, rengeteg hiányosságom van még mindig az alapvető műveletek terén. Ez volt az egyik nehézség. A másik nehézség az volt, hogy az internet volt az első számú forrásom, így 2004-2006 környékén. Nehéz volt megszűrni a hiteles forrásokat. Bárki feltölthet bármit, sok volt a kóklerség. Ez akkor is igaz volt, most meg aztán pláne. De most annyival könnyebb, hogy van már rálátásom, tehát sokkal könnyebben megszűröm azt, hogy mi az, amit el lehet hinni, mi az, amit érdemes kipróbálni, mi az, ami pedig teljesen butaság.
Nagyapádon kívül kik voltak azok a mesterek, akik nagy hatással voltak a munkásságodra?
Takács Zoltán, a Magyar Kovácsmíves Céh céhmestere is nagy hatással volt rám. Vajda László is befogadott a műhelyébe pár napra. Finnországban is voltam vidéken egy kovácsnál, ahol sokat tanultam, őt Antti Kuikkának hívják. Ez természetesen nem klasszikus inasidő volt. Érdekességként jegyzem meg, hogy Németországban a régi, céhes értelemben vett inasság bizonyos formában még működik. Aki a klasszikus díszműkovácsolást tanulja, az egy évig jár inaskodni különböző mesterekhez, akik pecsételik a kiskönyvét. Az említett mestereken kívül rengeteg támogatást, és segítséget kaptam a közösségtől, barátaimtól, és családomtól, amit soha nem fogok tudni az adott embereknek visszaadni, de azért folyamatosan próbálok törleszteni, éppen akinek tudok, és szüksége van rá.
Egyedül dolgozol, vagy vannak alkalmazottaid?
Egyedül dolgozom. Tóalmási gyerek voltam, két éve költöztem Komárom-Esztergom megyébe. Nyergesújfaluban sikerült egy megfelelő épületet vásárolnom. Ez komoly előrelépés volt, mert az előző műhelyem 36 négyzetméteres volt, ez meg kétszáz feletti.
Az ilyen méretnél már szükségképpen meg kell kérdezni, hogy mennyire kézműves jellegű a műhelyed, és milyen gépeket használsz?
Határesetet: én inkább kisiparosnak tartom magam, mint kézművesnek. Nyilván, az elején mindenki kézművesként kezd, amíg nem voltak gépeim, a flexen kívül kézi erővel csináltam mindent, aztán ahogy elkezdett ebből pénzem lenni, tudtam beruházni, visszaforgatni, így egyre több gépem lett. Tulajdonképpen az ebből származó jövedelem nagyobb részét még mindig visszaforgatom a gépesítésbe. Ezek által egyre hatékonyabban végzem a munkám. Eddig főként középkori baltákkal és lándzsákkal, illetve ezek replikáival foglalkoztam, elsősorban hagyományőrző harcosok számára. Most kezdek belefolyni a szerszám felhasználású balták készítésébe is, túrázóknak, erdészeknek, favágóknak, mindenkinek, akik szeretik a jó minőségű baltákat, faipari szerszámokat. Erre optimalizálom a műhelyem szerszámozását is. Baltát készíteni nem rakétatudomány, de ahhoz, hogy jó baltát készítsen valaki, sok kíséretezés, zsákutca, véletlen, és rontott darab kell.
A nyeleket és az ékeket is magad készíted?
Az exkluzív daraboknak saját kezűleg készítem a nyelét is. Szeretek fával foglalkozni, és szép, egyedi nyeleket csinálni. Ha viszont megindul a kis szériás termékek gyártása, akkor ott beszállítóktól fogom vásárolni a jó minőségű gyertyánnyeleket. Akkor tudok versenyképes maradni, ha én kovácsolok, mert ez a fő profilom.
A történelmi fegyvereket milyen acélból készíted?
Olyan középkori baltákhoz, amelyeknek a szerkezete, és az elkészítési módja követi az eredeti darabét, régi vasat használok. Ezt rajtam kívül Magyarországon talán csak Thiele Ádám, a Bucavasgyúró csinálja, de Európában sem sokan. A középkori balták formája nagyban el tud térni a modern baltékétól. Hiába ugyanaz a cél és a felhasználás évezredek óta – egy nyélen szeretnél adott élhosszt és tömeget, hogy azzal fát tudj vágni vagy harcolni –, akkor is nagyon eltér a középkori és a modern balták formája. Ez pedig abból adódik, hogy a modern acél az homogén. Amíg melegen van tartva, azt csinálok fele, amit akarok. A modern acélgyártás előtti acél, amit bucavasnak neveznek, inhomogén, szálas szerkezetű, zárványokkal. Nagyon nehéz lyukasztani, illetve hasítani, mert tovább fog repedni. Így a régi baltákat több darabból építették, és igyekeztek elkerülni, hogy rövid szál jelenjen meg a késztermékben. Emiatt a megközelítés miatt teljesen más formák alakultak ki. Ezzel én is szoktam kísérletezni. Megnézek egy-egy régi leletet, és annak nyomán próbálom kitalálni, hogy ezt hogyan építhették meg. Próbálom magam is régi vasból ugyanezt megépíteni, mert az sokkal jobban tűzihegeszthető, mint a modern acélok. Ha össze kéne hasonlítani a középkori vasakat és a jelenlegi acélt, a lényegi különbség az, hogy a modern acél térfogati alakítása nagyon könnyű, viszont rosszul tűzi hegeszthető. A középkori, illetve régi vasak nehezebben alakíthatók, mert repednek, illetve szét tudnak levelesedni, viszont sokkal könnyebben hegeszthetők tűzben.
Honnan szerzel régi vasakat?
Szerencsére ma még Magyarországon sok helyen kallódik száz évnél bizonyíthatóan régebbi fém, szekérvasalat, tengelyek, ilyesmi. Kis szerencsével ilyenek akár a vastelepeken is fellelhetők. Ami viszont középkori, ahhoz nem szabad nyúlni, annak múzeumban a helye.
Hogyan zajlik a történelmifegyver-biznisz? Te készíted el a fegyvereket, amit aztán megvásárolhatnak, vagy a megrendelő érkezik az elképzeléseivel?
Kilencven százalékban egyedi megrendeléseket készítek. Egy franciaországi viszonteladóm van, aki egy középkori termékeket forgalmazó webshopot üzemeltet, számára készítek kisebb szériatermékeket középkori baltákból, a többi megrendelésem egyedi. De a jövőben szeretnék ebbe az irányba továbblépni. A jelenlegi gépesítésem mellett az lenne az optimális, ha kis szériás termékeket készítenék. Ez egyébként gépészmérnökként is foglalkoztak, hogy a gyártástechnológiát kitaláljam, megtervezzem.
2024-ben kik egy historizáló kovácsműhely termékeinek vásárlói?
Munkáim körülbelül fele-fele arányban kerülnek Magyarországra, illetve külföldre. A középkori hagyományőrzők Európa szerte hatalmas szubkultúrát alkotnak. Ezekben a körökben eléggé ismerik a munkáimat, innen sok megrendelésem érkezik. Magyarországon a vásárlóim nagy részét teszik ki a hölgyek, akik a férjüknek, édesapjuknak rendelnek vadászkést, konyhakést, baltát, ajándékba.
A modern technológiákat hogyan építed be a hagyományos kovácsolásba?
Jól megférnek egymás mellett a modern csiszolástechnikai eszközök, 100 éves ipari gépek, és kéziszerszámok, amik akár 1000 éve változatlan formában működnek. A térfogati alakításnak, a vas alakításának a technikája nem változott, mióta kovácsolnak az emberek. A kapacitás meg a nagyságrend, illetve a gépesítés az, ami változott. Akármennyire is beállok a szériagyártásra, mindig hozzá kell nyúlni kézzel, tehát üllővel és kalapáccsal. Azt nem tudom elképzelni, hogy az iparban használatos süllyesztékes kovácsolással dolgozzak. Akkor is kézi munkára kerül sor, amikor valami kisebb alakítást, beavatkozást kell elvégezni, amit nem éri meg, vagy nem lehet gépesíteni.
Melyek azok az egyedi jellemzők, amelyek a piacon megkülönböztetik a te termékeidet másokétól?
Ezt igyekszem is tartani a továbbiakba is, de minőségben és termelékenységben egyaránt sokat dob, ha az embernek van minőségi csiszolótechnikája, és nem ódzkodik használni. Viszont a termék, amit a végén a felhasználó a kezébe vesz, az egy kovácsolt, térfogatalakított darab lesz, ami nagyon közel áll a régi használati tárgyakhoz. Fontos, hogy amikor az ember kézbe veszi a munkámat, akkor az ne egy lemezből lézerezett, meg csőből hegesztett balta legyen, hanem kovácsolt felületekkel, olyan ívekkel, átmenetekkel, hogy ott legyen vastag, ahol kell, ott legyen vékony ahol kell.
Az ívek vékonyságával-vastagságával már az esztétika vizeire eveztünk. Hol a határ a funkcionalitás és az esztétikai szépség között? Egy történelmi fegyvernél mindkettő fontos lehet.
Egy szerszámnál, amit naponta használnak, az esztétikum abból fakad, hogy úgy van elkészítve, ahogy kell, nincsenek rajta felesleges dolgok. Egy működő szerszámra jó ránézni. És vannak a presztízstermékek, amelyeket díszítünk. Ez egyébként a középkorban is így volt. Vannak olyan részletek, amelyeknek semmilyen funkciójuk nincs, nem adnak semmit hozzá a termék működéséhez, csak a megjelenéséhez. Például egy középkori, nyéltámaszos baltának vannak olyan részei, amelyek nem adnak hozzá a funkcionalitásához, viszont jobb tőle a megjelenése. De ezek jellemzően nem szerszámok voltak.
A kovácsmesterséget egyelőre főállás mellett űzöd. Hogy látod, ezen a rétegpiacon hosszú távon életképes lehet egy magyar kisvállalkozás?
Jelen pillanatban azt mondom, igen, mindenképp meg lehet élni belőle. Hogy ez hosszú távon is így van-e, az majd kiderül. Világunk gyorsan változik, akármikor beüthet egy olyan gazdasági válság, hogy az embereknek nem lesz pénzük ilyen termékekre, és akkor nem fogom tudni üzemeltetni a vállalkozást. De a műhely enni nem kér, alkalmazottam nincs, tehát ha úgy alakul, akár be is zárhatom, és megtehetem, hogy mondjuk két évig nem foglalkozom vele. Viszont alkalmazkodni mindig kell. Tehát ha látom, hogy nem mennek a cuccaim, akkor váltani kell más termékekre.
A megrendeléseid nagy része direkt megkeresésből jön, hogyan építed a személyes márkádat?
Igazából csak a Facebook-oldalamon szoktam megosztani az egyedi munkáimat. Ezt az egyes fázisokban egyébként is lefényképezem, elküldöm a vevőnek, hogy ellenőrizni tudja, rendben van-e. Ezeket a képeket felhasználva posztolok a saját oldalamon, illetve tematikus csoportokban.
