Ahol a legjobb ízeket is árulják – régiós piacmustra - KÉPEKKEL
Mindig felüdülés számomra, ha szombaton kimehetek a helyi piacra. Bárhol vagyok is, ezt sosem hagyom ki. Nemcsak nézelődőm, hanem rendszerint veszek is valamit, mert a helyi őstermelők gyümölcse, zöldsége sokkal gazdagabb ízvilágú, mint az üzleti, ráadásul a kézművesek portékái között is találok vonzó darabokat.
Jó hír, hogy a dél-szlovákiai régiók több településén is működik már termelői piac, több helyen van már piaci kódex is. Ez azt jelenti, hogy kizárólag őstermelők vagy kézművesek árusíthatnak, viszonteladók nem.
Somorján a városközpontban kapott helyet a kültéri piac. Szombat reggel vannak itt a legtöbben, de kedden és csütörtökön reggel is lehet árusítani. Az önkormányzat felügyeli és adja ki az engedélyeket.
A város tulajdonában lévő Area Kft-től lehet árusító asztalokat bérelni egy évre. Minden év februárjában tartanak árverést az árusító helyekre. Legutóbb asztalonként 35 euró volt a kikiáltási ár, de a legjobb helyek bérlete elérheti az 500 eurót is. Volt olyan kistermelő, aki csupán szezonálisan árul virágokat, így nem tudta megfizetni az aktuális 350 euró feletti bérleti díjat, ezért egy másik sorban lévő asztalhoz kellett átköltöznie. Négy asztal mindig szabadon marad, amelyeket azok a kistermelők foglalhatnak le, akik szombat reggel a legkorábban érkeznek a helyszínre.
– Egyházgellén van egy hektárnyi területünk, zöldséget, gyümölcsöt termesztünk. Immár húsz éve járunk Somorjára, ez a stand itt a szélső sorban már hagyományosan a mi helyünk – mondja Molnár Gábor kistermelő, aki feleségével együtt kínálja terményeit. Tükör Béla, a Bőshöz közeli Bakáról érkezett és dinnyeünnepet vagy „dinnyefesztet” hirdet, szlovákul és magyarul.
– Hajnali négykor készítettem ezt a kis reklámot erre a papírdobozra. Zöldségeket, illetve most főképp dinnyét árulok, kóstolja csak meg, milyen édes. Ezekben aztán nincs semmi vegyszer! – hangsúlyozza büszkén. Kérdem tőle, megéri-e szombatonként a jelenlegi benzinárakon húsz kilométernyi távolságból Somorjára jönni, de Béla mosolyogva válaszol.
– Ha nem csurran, csöppen. Nekem vannak helyi magyar és szlovák törzsvásárlóim, így megéri.
– Ezt a somorjai forgatagot minden szombat reggel megszemlélem – közli.
A közép-szlovákiai sajtos hűtőkocsinál hosszú a sor áll, ezért arra gondolok, a sorban állás helyett felhívom a Koliba kapcsolattartóját, Záň Pétert, hogy megkérdezzem, mennyire sikeres a somorjai árusítás. Felveszi a telefont, és elcsodálkozik. – Odalenn, délen is kínálják termékeinket? Ezután megígéri, hogy hamarosan visszahív, de hát erre hiába vártam... Mégis inkább kivárom a soromat, hogy az eladóval beszélhessek.
– Minden szombaton itt vagyok, mert még van sok brindza, de a ZP Koliba cég termékei mellett egy másik farmról is szállítok. Ez a turóci juhfarm, innen van a brindza meg a zsincsica.
Így már ésszerűbb az üzlet, de mintegy 30 százalékkel kevesebbet árulok mostanság, mint tavaly ilyenkor. A szupermarketek elérték, amit akartak, reggeltől estig reklámozzák az akciós, több esetben silány termékeket, ezért ott vásárolnak az emberek. Én 55 éves vagyok, feleségemnek virágüzlete van, adunk el az interneten keresztül is, palántákkal is foglalkozom, nekem ez így elég, de Szlovákia mezőgazdasága, a kistermelők nem fogják ezt bírni! – állítja Milan Bariančik.
A Galántai járás Nagyfödémes községében a helyi lóversenypályán kapott helyet a termelői piac. A helyi önkormányzat kezdeményezésére minden harmadik szombaton tartják, tudom meg Király Mária főszervezőtől, aki elmondja azt is, hogy nyáron kevesebb a látogató és a termelő is.
Tőle lehet bérelni sátrat, asztalt, padot, vagy akár a villanyáramhoz való hozzáférést is. Általában visszajáró vendégek a vásárlók, volt már olyan, aki az eddigi 13 piacból egyet sem hagyott ki. 70–80 kistermelő, kézműves, viszonteladó szerepel az adatbázisukban. Piaci kódex nincs, tehát van olyan árus, aki nem őstermelő. Volt olyan, aki kézművesként hirdette magát, de nem ő készítette a termékeket, ezt a többiek észrevették, szóvá is tették neki. Azóta nem láttuk.
– újságolja Mária.
Először a hústermékek standjához megyek. Kolbászokat, szalonnákat kínál, de nem ő a termelő, több helyen vásárol, az árut meg a piacokon eladja. A húsos stand mellett kézműves termékek sorakoznak, horgolt táskák, népi motívumokkal díszített konyhai kellékek.
– Én horgolom mindezt, aki ismeri a kézimunkát, tudja, mennyi munka! Dióspatonyból származunk, ott is van már termelői piac, de sajnos nem tudtunk eddig bejutni oda. Födémesen egész éves bérletünk van, hát ide járunk édesapámmal. Újdonság ez a sárga horgolt táskakollekció, az egyik retikül kisebb, a másik egy kicsivel nagyobb, de nincs más különbség, egy igazi anya-lánya szett – tájékoztat lelkesen a dióspatonyi Bára.
A házi tésztákat készítő hölgy csupán annyit árul el, hogy a tojást „háztól”, a lisztet boltban vásárolja, ezekből készíti a különféle száraztésztáit, amelyekbe aztán egy szikra víz se kerül.
Állatsimogatóra leszek figyelmes a túloldalon, ahol Molnár Kornélia és Miro kalauzol tovább.
– A következő hetekben megyünk Sárosfára, Vízkeletre majd Szencre. A leggyakrabban falunapokra járunk. Idén a Felvidéki vágtán mi mutattuk be gazdaudvarunkat, nagy sikerünk volt! Ha hívnak bennünket, akkor fizet az önkormányzat vagy a szervező. Ha pedig eladni jövünk, akkor az áru mellett állatsimogatót is hozunk. Vannak itt csirkék, nyulak, kecskék, bárányok – magyarázza Miro.
– Képzelje, egy báránynak négy gidája született, ez ritkaság – újságolja Kornélia. Gödöllőn, a génmegőrző intézetben, ahol régi, őshonos magyar baromfit lehet vásárolni, ott vettem a kakasom, ezt a csupasznyakút, és búbja is van. Lámák, szamarak is vannak, meg póni, és az egyik legősibb juhfajta, a hortobágyi racka. Mi készítjük a bálákat is, lóheréből meg szénából. 10 évig dolgoztam a Samsung vállalatnál Galántán, hát az stresszes volt! Most ezek az állatok kis nyugalmat nyújtanak – folytatja Kornélia, majd hozzáteszi, azt szeretnék, ha minél több ember megismerhetné ezeket az állatokat.
– Képzelje, most történt, hogy egy anyuka magyarázta a gyermekének, nézd ott a kis tehénke, és a barira mutatott, pedig nagy a különbség.
Gútán kezdetben a vízimalom, napjainkban a sportcsarnok mellett tartják a termelői piacokat. A malom környéke természetvédelmi terület, nagyon szép hely, de ha esett az eső nehezen lehetett megközelíteni. Az önkormányzat az új helyen is tervez felújítást, hogy a jövőben méltó helye legyen a hamisítatlan hazait áruknak, gyűjtöm össze az első tudnivalókat.
– újságolja Pikáli Róbert, a piac szervezője. Tavasszal ütötte fel a fejét a járvány, amikor már megtermett a retek, a saláta, de mindent hirtelen bezártak. Ekkor döntött úgy, hogy kialakít egy virtuális termelői piacot.
– Adunk, veszünk, segítünk a közösségi hálón, amelynek mára már 18 ezer tagja van. Fontos volt számunkra, hogy ne kelljen kidobni őstermelőink zöldségeit, gyümölcseit, hanem jussanak el az emberekhez, így a közösségi médián keresztül felvették egymással a kapcsolatot. Amikor elmúlt a járvány, nem akartuk abbahagyni, sőt, többen szerettek volna rendszeresen személyesen is találkozni – tudtam meg Pikáli Róberttől. Minden hónap harmadik hétvégéjén, szombaton rendezik meg Gútán a termelői piacot, hogy ne keresztezzék egymást sem a csiliznyáradi, sem pedig a tallósi piaccal. Gútára mindenki hozza a saját sátrát, de van egy szimbolikus bérleti díj, ez két négyzetméter területig, egy alkalomra mindössze 5 euró. Van kidolgozott kódexük, csak őstermelők és kézművesek árusíthatnak. Az itteniek azonnal észreveszik a nem hazai termékeket, vagy azt, ha valaki nem őstermelő. Egyébként finom ebédet is kapnak az árusok, minden alkalommal főznek nekik valamit a szervezők, a látogatásom napján lecsós húst kapnak.
Az adás-vételen túl egyéb szerepet is szán Pikáli Róbert az őstermelői piacnak.
– Nem ismerik a gyerekek az állatokat, már a zöldségeket, gyümölcsöt sem, a hagyományos ételekről nem is beszélve. Szeptemberben egy nagyszabású szilva tematikus napot szervezünk a piacon, lesz itt befőtt, szilvalekvár, különféle szörp, szilvalepény sütés, dagasztással együtt – invitál Róbert az eseményre.
A cirokseprűt árusító hölgynél sokan vásárolnak, és a bőrdíszművesnél is megállnak sokan, szemben pedig lekvárok, gyümölcslevek sorakoznak.
– Esztergomba is járunk árusítani. Ott működik a Kiskosár kezdeményezés, azt lestük el. Előre megrendelik a termékeket az interneten, és itt csak átadjuk őket– mondja a karvai Finta Adrianna, aki férjével almaecetet, borokat és lekvárokat készít.
Felhívom Jonyt, mert kíváncsi vagyok a feltételekre. Azonnal felveszi a telefont. Szolgálatkészen közli, hogy aki árulni akar, nyugodtan kipróbálhatja, eljöhet ide egy szombat délelőttre, kap egy asztalt 6 eurós kezdeti árért, és délig megtapasztalhatja, mennyire éri meg neki. Majd hozzáteszi, előbb az önkormányzatnál kell kiváltani az engedélyt. – Ki kell próbálni, aztán biztosan megegyezünk – hangsúlyozza. Majd közlöm vele, hogy egyelőre nem árusítani szeretnék, hanem riportot írok a termelői piacokról.
Családias a hangulat, ahol van házi tojás, mangalicából készült termékek, füstölt áru, töpörtyű is kapható. Különösen népszerű a vásárlók körében, a parkolás sem okoz gondot.
Nézelődésem során Bandor Éva színésznővel találkozom. Megtudom tőle, hogy rendszeresen jár ide, akár egy kávét is meg tud itt inni a barátaival, ismerőseivel szombat reggel. Ő bizony keresztkérdéseket is feltesz egy-egy eladónak, hogy megállapítsa, valóban ő termeli-e a kínált terményeket. Én is szóba elegyedek az egyik virágárussal, mindenféle csodás színű kardvirágokat árul, meg sem tudja mondani hányféle színben pompáznak a virágai. A közelben egy férfi tepertős pogácsával kínál, ő hústermékeket árusít, a házi sonkát ő készíti és abban bizony a szíve is benne van, mondja. Veszek tőle egy kevés szalonnát haza, az esti családi sütögetéshez.
– Adjon érte három eurót és megegyeztünk – közli. A mellette lévő zöldséges pedig fontos tanácsokat ad.
– Mindig ott vásároljon, ahol görbe paprika is van, nem egyforma mind, mert az nem üzletből származik. Ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák, a zöldség, a gyümölcs sem lehet teljesen egyforma. Az afrikai országokban jóval olcsóbb megtermelni a zöldséget, gyümölcsöt, de borzasztóan vegyszerezik mindegyiket. Mi sokkal óvatosabbak vagyunk, csak friss árut teszünk ki, sokkal jobb az íze a hazai terméknek! Már a legtöbb csomagolt termőföld, virágföld is annyira savas, hogy nem merünk ezekbe ültetni. Én egyébként magyarországi vagyok, a társam Ímelyről származik. Több mint húszéves a barátságunk, szeretem ezt a piaci forgatagot, beépült a hétvégéinkbe, jó ide jönni – mondja lelkesen a magyarországi üzlettárs.
Megjelent a Magyar7 2022/34. számában.
