Túl vagyunk a nehezén?
A szlovák járványkezelési stratégia eredményeire külföldön is felfigyeltek, mi több, az a paradox helyzet áll fenn jelenleg, hogy külföldön jóval elfogadottabbak a kormány járványkezelési lépései, mint idehaza.
Ahogy a járvány első hulláma idején, úgy az őszi hónapokban is a világ legsikeresebben védekező országai közé került Szlovákia. Márciusban az elsők között hozott meg szigorú járványellenes szabályokat a leköszönő Pellegrini-kabinet.
Mint tavasszal kiderült, az öreg kontinens sűrűn lakott országaiban az egyetlen hatásos védekezési mód a középkor óta ismert karantén. Azok az országok, amelyek késlekedtek a szigorú járványellenes szabályok bevezetésével, utóbb súlyos árat fizettek emberéletekben.
Erre jellemző példa Nagy-Britannia, amelynek kormánya az első hetekben habozott meghozni a szigorú intézkedéseket, a nyájimmunitás elérését kísérelve meg, de a súlyosbodó járványhelyzettel szembesülve visszarántotta a kormányt. Tavasszal Svédország maradt az európai járványkezelés renitense, kitartva amellett, hogy a járvány feltartóztatásának leghatékonyabb eszköze, ha az aktív korú népesség kellően széles körében alakul ki védettség, miután az emberek átestek a fertőzésen.
A svédek, összehasonlítva a szomszédaikkal, jóval nagyobb emberáldozattal küzdötték le az első hullámot, köszönhetően annak, hogy a leginkább sérülékeny csoportokat nem sikerült megvédeni. Némi utólagos igazolást láthattak a svéd járványügyi szakértők abban, hogy a második hullám az első hetekben európai összevetésben jóval enyhébben jelentkezett a skandináv országban. Mára azonban világossá vált, csak haladékot kaptak, a járványhelyzet Svédországban is újra súlyosra fordult.
A svéd példa jól mutatja, hogy a nyájimmunitás elérése hiú ábránd, persze ezt magyarázhatja, hogy az ország az urbanizált övezeteket leszámítva máig ritkán lakott, illetve a lakosság fegyelmezetten megfogadta a hatósági ajánlásokat, tulajdonképpen önkéntes karanténba vonult.
Az európai országokban a tavaszi hullám kezelése, amellett, hogy a szigorú karantényszabályok sikerességét igazolta, példátlanul súlyos gazdasági áldozatokkal járt.
Az őszi második hullám az európai kontinensen a legtöbb országban láthatóan súlyosabb, mint a tavaszi. Ennek oka éppen a kormányok határozatlansága, hiszen szembesülve a társadalmak tűrőképességével, igyekeztek minél tovább elodázni a gazdaság visszafogásával járó karanténszabályok megismétlését. Közép-Európa, amely tavasszal a kontinens nyugati részéhez képest jóval kisebb veszteségekkel vészelte át a járvány első hullámát, ősszel a pandémia egyik gócpontjává vált a kontinensen.
Szlovákia október közepén újra elsők között vezetett be viszonylag szigorú korlátozó intézkedéseket,
igaz már csak azt követően, hogy a járvány terjedése kezdett kicsúszni az egészségügyi hatóságok ellenőrzése alól. Az a néhány hét előny, amivel Szlovákia a járványgörbe alakulásához mérten megelőzte a szomszédait, éppen ezekben a napokban tükröződik vissza a javuló járványügyi mutatókban. Tegyük hozzá, a szlovák kabinet sietségét leginkább az magyarázta, hogy a nyári hónapokban sok tekintetben elmulasztotta az egészségügyi ellátórendszer felkészítését a várható második hullámra. Vagyis, a szomszédokhoz képest a járvány nyomása alatt hetekkel korábban ért volna a teljesítőképessége határára a szlovák egészségügy.
Csehországban már ugyancsak lefelé tart a járványgörbe, de a hatóságok a fertőzés terjedési üteméhez mérten Szlovákiához képest elkésve reagáltak, s ez sajnálatosan meg is mutatkozik az áldozatok számában. A többi szomszédos országban a jelek szerint a járvány második hulláma még mindig felfutó szakaszban van, ezért kényszerült rá az elmúlt napokban az osztrák és a magyar kormány egyre szigorúbb járványügyi szabályok bevezetésére.
A második hullám idején követett szlovák járványkezelési stratégia azért is különleges, mert a járvány terjedését úgy fékezné meg, hogy a gazdaság eközben a lehető legkisebb károkat szenvedje el.
Ezért érdemelte ki a világ figyelmét az Igor Matovič kormányfő által csak járványügyi atombombaként emlegetett tömeges tesztelés. Bár a járványügyi szakértők többsége, nemcsak Szlovákiában, de világszerte, hosszú távon jóval hatékonyabbnak tartja a célzott tesztelést, a politikum a járvány nyomása alatt számos országban felfigyelt a szlovák kísérletre.
Igor Matovič, azzal, hogy minden kétség és ellentmondás dacára érvényesítette az akaratát, vitán felül nagy politikai sikert, s az ország számára pedig kitüntetett figyelmet könyvelhetett el. A megismételt tömeges tesztelés járványügyi előnyeit a szakértők sem vitatják, hiszen tömegével sikerült kiszűrni olyan fertőzötteket, akik vélhetően kívül maradtak volna az egészségügyi hatóságok látókörén, tovább terjesztve a kórt. A fő kérdés inkább az,
nem lehet-e közel hasonló eredményeket elérni, ha az erőforrásokat a leginkább veszélyeztetett csoportokra és a legfertőzöttebb régiókra összpontosítjuk, ahelyett, hogy ismételten a végletekig feszítjük a rendelkezésre álló kapacitásokat, ahogy az a tömeges tesztelés első országos körében történt.
A kormány számára ugyancsak komoly tanulság lehet az ellenkezés, amit az egyébként sikeresnek látszó járványkezelési stratégia a társadalom nagy részéből kiváltott. Az elhúzódó járványhelyzetből fakadó frusztrációt tetézte meg a Matovič-kormány azzal, jól célzott egzisztenciális zsarolással vette rá az embereket a tömeges tesztelésen való részvételre. Ez az út komolyabb politikai veszteségek nélkül nehezen folytatható.
Összességében, bár külföldről úgy tűnhet, irigylésre méltó helyzetben van Szlovákia és a Matovič-kabinet, valójában a kormány súlyos dilemmák előtt áll.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kabineten belül közel sincs egyetértés a járványkezelés folytatásáról, miközben a jelenlegi kegyelmi időszak nagyon rövidnek bizonyulhat. A járványgörbe ugyanis heteken belül újra az egekbe szökhet, ha a fertőzés terjedésének nem vetnek gátat. A politikai vitáknak súlyos ára lehet, Szlovákia könnyen elvesztegetheti azt az előnyt, amelyet jelenleg élvez a legtöbb európai országhoz képest.
