Vészfék a robogó vonaton
Múlt héten Szlovákiában a gyorsan romló járványhelyzet miatt a kormány behúzta a vészféket. A választott járványkezelési stratégiával: a részleges lezárás és a tömeges tesztelés kombinációjával a Matovič-kabinet járatlan úton indult el.
Európában példátlan, hogy egy ország népességének nagy részét egy időben leteszteljék. Hasonló tömeges tesztelésre eddig csak a kínai hatóságok vállalkoztak – többmilliós nagyvárosok teljes népességéből szűrve ki a fertőzötteket, illetőleg hasonló eszközökkel számolták fel a járványgócokat a pandémia kezdetén Dél-Koreában, illetve Délkelet-Ázsia néhány országában. A teljes népesség célzott tesztelésében azonban Szlovákia mindenképpen világelső lehet.
A távol-keleti országok sikeres védekezése vonzó példa, de nem véletlen, hogy az európai kormányok eddig nem nyúltak a tömeges teszteléshez hasonló radikális megoldáshoz.
Az európai kontinens sűrűn lakott országaiban a teljes populáció egyidejű letesztelése óriási logisztikai kihívást jelent, amelyre még a világviszonylatban is fejlett egészségügyi rendszerrel és közigazgatással rendelkező államok sem szánják rá magukat könnyedén. Ez is érzékelteti, mekkora fába vágta a fejszéjét a Matovič-kabinet az országos teszteléssel.
Az első felmerülő kérdés, indokolt volt-e ilyen radikális intézkedéseket hozni a járvány feltartóztatására? Mindenekelőtt szögezzük le, ez a lépés az augusztus végén, szeptember elején választott stratégia kudarcának nyílt beismerése. A járvány második hullámát a legtöbb ország, így Szlovákia is, az első hetekben jóval enyhébb szigorral kezelte, mint a tavaszi első hullámot.
Ezzel együtt a szlovák kormány újra az elsők között tesz meg radikális korlátozó lépéseket, reagálva a romló statisztikákra.
Ennek indokoltságát leginkább az magyarázza, hogy az első hullámot is csak hasonló szigorításokkal lehetett eredményesen feltartóztatni – s ez így is marad, amíg nem kerülhet sor a népesség tömeges oltására.
A szlovák járványügyi szakemberek, de a kormány tagjai is gyakran hivatkoznak arra, hogy Szlovákia két-három héttel követi a csehországi járványhelyzetet, ahol a múlt héten már drámai számokkal szembesülhettünk. A cseh kormány, mentve a menthetőt, megkésve hozott nagyon szigorú intézkedéseket – gyakorlatilag az ország teljes lezárásáról döntött. Ez a lépés a cseh nemzetgazdaságra óriási csapást jelent, de a kialakult helyzetben már nem kínálkozott más megoldás.
A szlovák kormány szándékai szerint a részleges lezárás és a tömeges tesztelés kombinációja még elviselhető szinten tartja a gazdasági károkat, hiszen az országos tesztelés lehetővé teszi, hogy az aktív korú népességből célzottan szűrjék ki azokat, akik továbbadnák a fertőzést.
A körmönfont megfogalmazás ebben az esetben azért indokolt, mert az országos tesztelésen használt antigéntesztek nem minden fertőzöttet tudnak kiszűrni, csak azokat, akik az adott időben megfertőznék a környezetüket, lévén magas a vírus koncentrációja a szervezetükben.
Tegyük hozzá, a részleges lezárás nem egy esetben ellentmondásos helyzeteknek ágyaz meg: gondoljunk csak arra, a kormány ugyan nem rendelkezik a szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások bezárásáról, de erre az elrendelt kijárási korlátozások miatt a tulajdonosok mégis sok esetben rákényszerülnek.
A jelenlegi helyzetben ez a kulcskérdés. A járvány által leginkább sújtott négy járásban elvégzett próbatesztelés tapasztalatai egyszerre biztatóak és vetnek fel további kérdéseket. Szögezzük le, az országos tesztelés csakis abban az esetben érheti el a célját, ha az aktív korú népesség döntő hányada aláveti magát a tesztelésnek – így kínál reményt arra, hogy gátat lehessen szabni a járvány gyors terjedésének.
Nemzetgazdasági szempontból nem kívánatos, hogy az aktív korú polgárok jelentős része a tesztelés helyett inkább az önkéntes karantént válassza, hiszen az elsődleges cél a gazdasági vérkeringés lehetőség szerinti minél teljesebb fenntartása. A próbatesztelés magas részvételi adatai ebből a szempontból biztatóak, noha az önkéntesség mellé rendelt szankciók ebben vélhetően komoly szerepet játszottak.
A társadalmi felelősségvállalás a járvány sikeres kezelésének vitán felül a legfontosabb együtthatója – ennek kikényszerítéséhez a Matovič-kabinet aligha választott elegáns megoldást,
hiszen a polgárok nagy része nem engedheti meg magának, hogy a teszteléstől távol maradva hetekre elessen a bevételeitől. Fontos megjegyezni, a kormány által választott járványkezelési stratégia sikere közérdek: ebben az esetben a cél sokak szemében szentesíti az eszközt. Azt azonban szögezzük le, a felelősség a kormányé: az esetleges sikernek és a kudarcnak is politikai következményei lesznek.
Szlovákiában a járványkezelés kulcsszereplője Igor Matovič kormányfő. Amit a javára írhatunk, képes olyan megoldásokat választani, amit más politikai vezetők aligha vállalnának fel. Ilyen a részleges lezárással kombinált tömeges tesztelés is – valódi extravagáns politikai termék. Siker esetén a szlovák kormányfő megdicsőül, követendő példát látnak majd benne az euroatlanti politikai szalonokban. Matovič pedig nagy vállalásának eredményeiről személyesen számolhat be Angela Merkel kancellárnak.
A kudarcba jobb nem belegondolni, a legkisebb gondunk lesz ebben az esetben, hogy a szlovák kormányfő tört angolsággal hogyan magyarázkodik majd a politikai szalonokban.
A helyzet mégiscsak az, hogy a járvány feltartóztatása a kormány minden félresikerült, esetleg egyenesen sértő kommunikációja ellenére mindannyiunk érdeke.
Abban biztosak lehetünk, hogy az országos tesztelés sikere nem a szkafanderbe bújt kormányfő manézsjelenetének lesz köszönhető, hanem az egészségügyi dolgozók és az önkéntesek önfeláldozásának.
Igaz, Matovič extravagáns ötlete nélkül ez a közösséggel szembeni önfeláldozás teret sem kapna. Lesz miről döntenünk, ha a tesztelés után már az eredeti rendeltetésük szerint keressük fel a választóhelyiségeket.
Megjelent a Magyar7 2020/44. számában.
