Mennyiből kampányolnak a pártok?
A nyár derekán fordulunk a kampányfinisbe. E számunk megjelenése idején már ötössel kezdődik a hátralevő kampánynapok kétjegyű száma, miközben az óriásplakáterdőben bolyongunk, és a közösségimédia-felületeinket sem tudjuk legalább féltucatnyi politikai hirdetés nélkül végigpörgetni.
Darina Malová politológus alacsonyabb részvételt jósol a szeptember végi, előrehozott parlamenti választáson. Véleménye szerint a választók csalódottak, miután a 2020-as választást nem követték rendszerszintű változások, csak eseti toldozás-foldozás zajlott. A szakértő úgy gondolja, a legutóbbi voksolás egyben a reményt jelentette az állampolgároknak, hogy a társadalom alapvetően változik meg, és igazságosabb lesz.
De hogy ez visszafogná a szavazókedvet, arról e sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve. Szeptember 30-án 25 párt, illetve választási koalíció verseng majd a választók kegyeiért, választani tehát biztosan van miből.
Ennél már többen is, kevesebben is indultak választáson, legutóbb, 2020-ban éppen ugyanennyi párt vágott neki, de csak hatpárti parlament alakult. (Igaz, a ciklus végére a jobb- és baloldalon egyaránt megszaporodott a pártok száma, de ez önálló cikkért kiált.) 2016-ban 23 párt szerette volna magát a várdombon látni, 2012-ben 26, 2010-ben, a magyar megosztottság első választása idején pedig 18. A 25 induló párt tehát átlagosnak mondható.
Az előbbi eredetileg 150-es listát szeretett volna, de kiderült, hogy Tankó Vilmos ökölvívó, aki független jelöltként szerepelt a Szövetség listáján (is) – hogy egy másik sportból vett hasonlattal éljünk – két kapura játszott, mivel az OĽaNO listáján is szerepelt. Az ismeretlen Spoločne občania Slovenska 148 jelöltet kínál, a Magyar Fórum és a hozzá csatlakozó másik négy pártnál sem lehet káderbőség, ugyanis öten is csak 125 jelöltet voltak képesek kiállítani. Két párt pedig annyira komolyan vette a feladatot, hogy húsz alatti képviselővel vág neki a megmérettetésnek. Igaz, Berzsenyi Dániel óta tudjuk, hogy "nem sokaság, hanem lélek", de a 17 akkor is kevés, ennyit indít az eddig szintén nem túl ismert Karma nevű formáció, az SDKÚ pedig mindössze 11-et. Igen, jól látják, ilyen nevű párt is indul, szerintem csak azért, hogy Mikuláš Dzurinda esetlegesen létező szimpatizánsait, akik nem bizonyosak benne, hogy a kétszeres kormányfőt most éppen melyik pártban ildomos keresni, a 8 évig bejáratott márkanév csillogtatásával összezavarja.
Legutóbb ez 11 pártnak nem sikerült. A vissza nem fizetendő kaució az állami költségvetés részét képezi. Ez tehát márkaépítésnek drága, az esetlegesen az indulási motivációk között szereplő állami támogatáshoz három százalék szükséges, ahhoz meg már tenni is kell valamit.
A politikai pártok a választások kihirdetésével kezdhetik meg a kampányt, mely a választások napja előtt 48 órával fejeződik be. A kampánycsend valószínűleg idejétmúlt intézménye tévesen egy eszményi állampolgár létezéséből indul ki, aki a kampány során szivacsként szívja magába a választásokkal kapcsolatos információkat, kampányrendezvényekre jár, tévé- és rádióvitákat néz és hallgat, választási programokat olvas, szórólapokat jegyzetel ki, majd a választások előtt visszavonul szobája mélyére, és ott a belső csendben szintetizálja azokat. Ilyen ember valószínűleg nincs.
Természetesen a nemzetgazdasági átlagbérhez képest ez bődületesen nagy összegnek tűnik, de ebbe beleszámolandók a választás kihirdetése előtti 180 napban a párt népszerűsítésére fordított kiadások is. Az Isten pénzét azért sem költhetik el a politikai pártok, mivel egy választási ciklus alatt pénzadományokból, egyéb ajándékokból, tagdíjakból, kölcsönökből és hitelekből legfeljebb 3,5 millió euró bevételük lehet.
Az okos ember tehát választási koalícióban indul, ebben az esetben ugyanis az elkölthető három millió euró pártonként értendő.
Igaz, kettős vagy hármas koalíció esetében nem öt, hanem hét százalékos a parlamenti küszöb – csak az érdekesség végett jegyezzük meg, négy vagy több pártból álló koalíció tíz százalékos küszöbbel juthatna be, de erre még nem volt példa –, de ha 6 vagy 9 millió euróból ezt nem tudják elérni, akkor meg is érdemlik.
A sajtó egy része előszeretettel hangoztatja, hogy a választási kampány során a pártok zsebébe nézhetünk. Ez kétségkívül igaz, de ezt az év egyéb időszakaiban is megtehetjük, a pártok gazdasági elszámolást is tartalmazó éves jelentése ugyanis elérhető a Belügyminisztérium honlapján. A pártok az adományokat és a kölcsönöket is kötelesek feltüntetni a honlapjukon. Szintén nyilvános adat az egyes politikai pártok állami támogatása.
Az tehát, hogy a választási kiadásokat nyilvánosan követhető, transzparens számlán kell vezetni, jó dolog, de a pártfinanszírozás civil kontrollját illetően nem a fény az éjszakában, csak egy újabb, hatékony eszköze annak, hogy az állampolgárok ellenőrizhessék, mennyit fordít egy párt a kampányra, illetve, mert olykor ez is lényeges: kik a kampánykiadások fő haszonélvezői.
Ha tehát ön most nem a tengerparton olvassa ezt a lapszámunkat, akkor a belügyminisztérium honlapján levő transzparensszámla-gyűjteményre kattintva rámehet a számlákat vezető kereskedelmi bankok oldalára, és megtudhatja, mennyit költöttek el eddig az egyes pártok. Mivel a magyar ember szeret mások zsebében kotorni, érdekesség gyanánt nézzünk rá néhány párt kampánybüdzséjére.
Kezdjük a magyar és magyar érdekeltségű pártokkal. A Szövetség eddig 472 500 eurót töltött fel a transzparens számlájára, és a nagy részét el is költötte, jelenlegi egyenlegük 86 546 euró.
A Modrí, Most-Híd eddig 485 200 eurót szerzett a választásokra, a nagyját már el is tapsolta, 5095 euró maradt a számlájukon. A Magyar Fórum és barátai eddig 159 350 eurót utaltak át transzparens számlájukra, amiből eddig 113 241-et sikerült elkölteni.
A Smer eddig kétmilliót tett a számlára, melyből 1,645 milliót költött el, lényegileg két nagyobb tételben, június 27-én 1 000 500 eurót utalt át, ebből egy milliót az Agentúra Smer kapott meg. Ugyancsak saját cégüknek csengettek ki július 24-én 400 ezer eurót. Itt persze a transzparencia véget is ér, hisz a cég, ami megkapta a párt pénzét, már nem transzparens számláról költi tovább.
A felmérésekben szintén gyakran dobogós, legutóbb éppen a koalíciókötésre ráfázó Progresívne Slovensko viszont tételesen, soronként könyveli a kiadásait, melyek július utolsó napján 36 oldalt tesznek ki, az ő szolgáltatójuknál nem lehet összesíteni, de, ha jól számoltam, 1,128 millió jött be, a kiadásaik pedig 1,064 millióra rúgtak. A számlájukon jelenleg 64 132 euró van.
Noha Igor Matovič hármas koalíciója elméletileg akár 9 millióból is gazdálkodhatna, ennek egyelőre nyoma sincs. Eddig szerény 520 ezer eurót tettek a számlára, és ennek kevesebb mint felét, 245 084 eurót költöttek el. Lehet, hogy a nehéztüzérség még hátra van? Koalíciós partnere, a Kresťanská únia eddig 20 ezer euróval járult hozzá a kiadásokhoz, ami a Smernél csak kerekítési hiba. A Za ľudí kerek százezret tolt bele.
Matovič "rossz házastársa", Richar Sulík eddig a rendelkezésére álló keretösszeg kevesebb mint harmadával gazdálkodott, 960 696 euró került a számlájára, és 889 857-et költött.
Eduard Heger bukott kormányfő pártját, a Demokratit sem vetheti fel a pénz, 570 386 euróból egyelőre 558 433-at költött el.
A Sme rodina a Smer és a Hlas között áll a kampányráfordítások tekintetében. 1,2 millió, meg valami apró érkezett a számlájára, ami jórészt el is ment, 22 692 eurója maradt.
Ami a politikai paletta jobb szélét illeti, a kettészakadt, vezérét vesztett Kotlebovci - ĽS Naše Slovensko eddig 112 ezret költött, míg a szakadár Republika ennek majd' a kétszeresét, 203 196 eurót, úgy, hogy még maradt nekik 233 ezer.
Szlovákiában még a 2010-ben is a fizikai térben dőlt el a választások sorsa, aztán a közösségimédia-robbanás fokozatosan csatatérré változtatta a Facebookot, az Instagramot, YouTube-ot, és társait is. Ma a kültéri óriásplakátok, hozzávetőleg 180-200 eurótól kezdődnek, havonta, és csak az alattuk eljáró embereket lehet vele elérni, kortól, nemtől, érdeklődéstől függetlenül. Az egyetlen dolog, ami összeköti az óriásplakát által elért embereket, hogy egy adott útvonalon jártak. S bár a kültéri reklámot rendre temetik, a kampánystratégák tudják, hogy még helye van a pártok marketing mixében, ez biztosítja úgymond a láthatóságot.
A Facebook már alapnak számít mindegyik párt esetében. A kisgyermekes szülők a YouTube-os mesenézés közben is gyakran találkozhatnak politikai reklámokkal. Amit médiaszociológiai szempontból érdemes megfigyelni, az az, hogy a politika hogyan hódítja meg a TikTokot, amit elsősorban a fiatalok használnak. Az 58 éves Robert Fico például, mondhatni, otthonra lelt a platformon, de aktívak a progresszívek és a Republika is. Az idei választásokat nem ez a platform fogja eldönteni, de segíthet a politikai tartalmakat eljuttatni egy olyan réteghez, amely máshol nem fogyasztja azokat.
Megjelent a MAGYAR7 31. számában
