Nem tudták, ki tehet valamit, így inkább nem tettek semmit a Sajó ügyében
Hétfőn sajtótájékoztatót tartott Ján Budaj környezetvédelmi miniszter, hogy beszámoljon magyarországi kollégájával, Nagy Istvánnal folytatott mai online tárgyalásáról.
A felvidéki magyarok körében nagy várakozás előzte meg a sajtótájékoztatót, hiszen a Sajó katasztrófájával kapcsolatosan már nem hetek, hanem hónapok óta folyik a ködösítés és időhúzás, miközben a folyó vize most már nemcsak jól látható elszíneződésében, hanem az élővilág szinte teljes kipusztulásával jelzi az emberi mulasztás szemmel látható és kézzel fogható eredményeit.
Megtudtuk, hogy a szennyeződés már elérte Magyarországot is, ahol a Sajó 80 kilométeres szakaszon folytatja útját, mielőtt vize beletorkollna a Tiszába. A fő szennyeződést a kénvegyületek és a nikkel kiugróan magas értéke jelenti, amely fatálisan befolyásolta a folyó élővilágát. Mindezt immár a kompetens szervek három hónapja tartó passzivitása mellett – emelte ki Budaj.
A környezetvédelmi miniszter a sajtótájékoztatón gyakran úgy beszélt, mint egy ellenzéki politikus, hiszen közvetve és direkt módon is kormánybeli kollégája, Richard Sulík számlájára írta a folyó megmentése körüli visszásságokat.
Lapunk kérdésére, hogy Sulík mivel indokolta ezt a passzív magatartását, a környezetvédelmi tárca vezetője elmondta, ha miniszter nem érezte, hogy a gazdasági tárcát érintenék a másodpercenként 20 liternyivel ömlő szennyezett Sajó-vízzel kapcsolatos problémák. Ezek, Budaj elmondása szerint akkor kezdtek el mérséklődni, amikor a környezetvédelmi miniszter egy április végi kormányülésen interpellált az ügyben, és kérte a kormányt, hogy határozza meg végre, ki is a jogosult ebben az ügyben eljárni.
A kormány ekkor adott szabad kezet Budajnak, aki mint mondta, a kabinet azonnal 200 ezer eurót szabadított fel, megteremtve ezzel a kármentési és helyreállítási munkák kezdeti alapját.
Budaj feltette a költői kérdést, ha ilyen rossz a helyzet egy folyó szennyeződése esetében, akkor vajon mennyire lehetünk biztosak abban, hogy egy esetleges atomerőművel kapcsolatos problémára megfelelően tudnának intézményeink reagálni?
Ha nem lenne szélsőségesen megdöbbentő a helyzet, azt is mondhatnánk, hogy nagyon sok szennyezett víz lefolyt addig a Sajón, míg Pozsony érdemben reagált és május utolsó hétévégéjén végre megkezdődtek a munkák. Budaj elmondása szerint Nagy István kimondottan megértően állt a Szlovákiában kialakult helyzethez és a mielőbbi megoldásra helyezte a hangsúlyt, amit Budaj megkönnyebbüléssel nyugtázott és a jelenlevő újságíróknak példaként állította, hogy Nagy István miniszter kinevezése után azonnal elkezdett a problémával foglalkozni.
