Különdíjas film Kassa lelkületéről - VIDEÓVAL
Márai Sándor írásain, naplóbejegyzésein keresztül mutatja be Kassa lelkületét, szellemiségét, illetve állítja szembe az író korának városát a maival Nagy Emese rendező és Bartók Csongor operatőr filmje, a „Nem szabad egyedül utazni” című alkotás. A film különdíjat nyert a XIX. Lakiteleki Filmszemlén.
A Lakiteleki Filmszemle tavalyi, tizenkilencedik évfolyamába 116 filmet neveztek be magyarországi és határon túli alkotók. A döntő versenyprogramjában 31 film szerepelt, a „Nem szabad egyedül utazni” egyedüli felvidéki alkotásként. Nagy Emese és Bartók Csongor filmje a Pro Media Alapítvány különdíját kapta.
Az alkotás a KULTMINOR - Kisebbségi Kulturális Alap (Fond na podporu kultúry národnostných menšín) támogatásával jött létre.
A filmben kizárólag Márai-idézetek hangzanak el, amelyek az író Kassát megörökítő műveiből származnak. Bár az író csak a gyermekkorát töltötte szeretett szülővárosában, haláláig kassai polgárnak tartotta magát. A film Márai szeretett Kassáját mutatja be, szembesítve a város száz évvel későbbi, mai arculatával, bejárva annak egyes, az író által is látogatott történelmi és kulturális nevezetességeit, illetve hétköznapi helyszíneit.
Nagy Emese rendező elárulja, hogy először a gimnáziumban találkozott Márai Sándorral. Meghatározó volt számára, hogy a nevével fémjelzett iskolában tanult, majd szavalóversenyeken próbálta tolmácsolni az írásait, sőt, még a magyar nyelv és irodalom érettségin is őt húzta. Valamikor ekkor kezdődött a hozzá és Kassához fűződő szerelme, állítja.
A filmtervvel 2018 őszén a Dunaversitas Egyesület által a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány szervezésében indított mozgókép-szerkesztői, rendezői, operatőri mesterkurzusra jelentkeztek. A forgatókönyv hónapról hónapra csiszolódott, és 2019 kora tavaszán elkezdődött a forgatás.
A történet mesélője a múltidéző villamos, amely egyébként a helyi tömegközlekedési vállalat gépparkjának egyik legrégibb működő villamosa. Az ’50-es években készült, és a villamosvezetők között már csak néhányan vannak, akik vezethetik.
Bartók Csongor szerint operatőrként a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy kövessék a Dunaversitas tanárainak javaslatát. Az volt ugyanis az elvárás, hogy ne dokumentarista stílusban forgassanak, hanem egyfajta filmköltészetet műveljenek, vagyis művészi hatásra törekedjenek a munkájukkal. Nem titkolja, hogy számára ez volt a legnehezebb, hiszen ilyet még nem csinált korábban. Mindezt még az is nehezítette, hogy Emesével ellentétben az ő fejében igazából akkor állt össze az egész koncepció, amikor vágták a filmet.
"Három napig vágtuk, reggeltől estig, s amikor befejeztük és megnéztük, akkor esett le, hogy ezt a filmet nem megérteni kell, hanem egyszerűen átérezni, átélni"– mondja az operatőr.
Ezt a rendező is megerősítette, kiemelve, hogy a film lényege az impresszió, vagyis az, hogy valamilyen hatást, érzelmet keltsen a nézőben.
"Szerettem volna megörökíteni Kassát, ahogy én látom, ahogy beleszerettem ebbe a városba" – mondja Nagy Emese.
A készítők a filmben tudatosan benne hagyták a szlovák feliratokat, a szlovák beszédet, mert Kassa ma már nem magyar város. Már nem az író városa, nem az, amit olyan szeretettel ábrázolt számtalan művében.
Végezetül az alkotók elmondták, hogy a jövőben is szeretnék folytatni az együttműködést.
"Ennek a filmnek az elkészítése teljesen új tapasztalat volt számomra. Minden olajozottan működött, öröm volt dolgozni. Újdonság volt számomra, hogy a mindennapokkal ellentétben, amikor egyszemélyes stábként dolgozom, itt nem én csináltam mindent, hanem megosztottuk egymás között a feladatokat. Így talán még jobb, érdekesebb és szebb anyagok születhetnek" – húzza alá Bartók Csongor.
Nagy Emese hozzáteszi, hogy Csongorban végtelenül precíz és következetes alkotótársra talált, akivel öröm együtt dolgozni. Mindenképpen szeretnék folytatni a közös munkát. Nemcsak azért, hogy erősítsék a felvidéki magyar filmgyártást, hanem azért is, mert ez fontos számukra.
