Bart

A község a Kisalföldön, a Garammenti-hátság és az Alsó-Garam-mente közötti enyhén dombos vidéken fekszik, Párkánytól 20 km-re északnyugatra. A Szőgyént (8 km) Kéménddel (7 km) összekötő országút halad keresztül a községen. Nyugatról Szőgyén, délről rövid szakaszon Sárkányfalva és Libád, keletről Kéménd és Bény, északról pedig Érsekkéty községekkel határos.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (20,53 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

1910-ben 1168, 1921-ben 1323, 1939-ben pedig 1278, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-2011 között lakosságszáma felére csökkent. 1970-ben még 1158 lakosa volt, 1970-1991 között 31,3 %-al csökkent a lakosságszám, majd 1991-2011 között újabb 22,3 %-al. A szlovákok aránya 1991-2011 között 3,9 %-ról 8,7 %-ra nőtt, de így is az egyik legalacsonyabb a járásban, a lakosság túlnyomó többsége (82,8 %) magyar nemzetiségű. A romák aránya 8,6 %, a lakosság 88,8 %-a római katolikus vallású.

Már a honfoglalás idejében lakott település, amely a 13. században Szölödi Péter fia, Hont birtoka. A 13. század utolsó harmadában IV. László király a Hontpázmány nembeli András főispának, illetve testvérének, Gergely esztergomi prépostnak ajándékozza. Ekkor már bizonyosan létezik plébániája. A török időkben elhagyatottá vált, elpusztult plébániája is, melyet csak 1718-ban állították vissza, iskolája 1701-től ismert. A 15. századtól a trianoni békediktátumig az esztergomi érsekség tulajdonában volt. Ekkor Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A két világháború közötti földbirtokreform során a határában felosztott nagybirtokra 1936-ban szlovák és cseh-morva telepesek költöztek. 1938–45 között újra magyar fennhatóság alá került. 1944–45-ben, a világháborús harcokban a község nagy része elpusztult. Egyike az Alsó-Garam-menti "kurtaszoknyás hatfalunak". Az 1990 májusában befejezett mélyfúrási munkálatok 75,6 °C hőfokú, 30 g/l ásványianyag-tartalmú termálvizet eredményeztek.

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1945 után épült az Esterházy Imre esztergomi érsek által 1730-ban építtetett, a második világháborúban elpusztult barokk stílusú templom helyén.