Van-e jövője a mezőgazdaságnak Szlovákiában?
Fagykárok, aszály, növekvő energiaárak, adminisztrációs terhek, egyre nagyobb elvárások – hogy csak néhányat említsünk a gazdákat sújtó problémák közül. A mezőgazdaság, és benne a gazdák folyamatosan küzdenek az időjárás viszontagságaival, de ha ez nem lenne elég, az állam és az Európai Unió olyan feltételeket támaszt velük szemben, amelyek lassan teljesíthetetlenek. Felmerül tehát a kérdés: megéri?

Ha gazdák továbbra is ilyen nagy elvárásokkal szembesülnek, és az állam nem áll elő valamilyen hosszú távú koncepcióval, akkor pár éven belül feladják a küzdelmet, vallja Juhász István csomai vállalkozó. István a termőföld szeretetét, a tudást a génjeiben hordozza, hiszen a felmenői is mezőgazdasággal foglalkoztak. A vállalkozást 1996-ban örökölte az édesapjától, azóta Csomán és Gömörsíden gazdálkodik. A 23 hektáros gyümölcsösébe almát, cseresznyét, meggyet, szilvát, körtét, őszi- és kajszibarackot telepített.
Istvántól megtudtam, hogy ezekben a hetekben a gazdák legnagyobb problémája a dotációs kérvények leadása. Június végéig minden gazdálkodónak el kell juttatnia a kérvényét a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökségnek (PPA). Szerződéssel vagy tulajdoni lappal kell igazolniuk, hogy gazdálkodhatnak az adott földterületen. Juhász szerint azonban ez Szlovákia bizonyos részein, például Nógrádban és Gömörben lehetetlen feladat.
– mondja a vállalkozó.
De ez csak egy csepp az elvárások tengerében. A gazdákat is egyre inkább a digitalizáció felé sodorják.
"Az ilyesfajta elvárásoknak csak csúsztatással, csalással lehet megfelelni, hiszen az időjárás mindig közbeszól. Tervezhetek én előre, ha aztán egy hétig esik az eső! Most a sok nedvesség hatására a fűfélék nagyon megnőttek, ezért be kellett jelenteni, hogy két időpontban fogjuk kaszálni. De ez is őrültség, mert lehet, hogy a második időpontig elöregszik a széna, vagy pont akkor kifogok megint egy esős időszakot. Úgyhogy az időjárás nagyon beleszól a munkánkba."
– jegyezte meg Juhász István hozzátéve, hogy gondjaikat a nagyfokú bürokrácia csak tetézi.
A szlovákiai gazdák támogatása messze elmarad attól, amit Németországban, Hollandiában, vagy Ausztriában kapnak, az elvárások viszont sokkal nagyobbak.
"A szlovák mezőgazdaság egy kicsi ladikban hajókázik a viharos tengeren, ami bármikor felborulhat és elsüllyedhet. Nincs hosszú távú elképzelése. Ha valaki becsületesen szeretne gazdálkodni, hatalmas akadályokba ütközik. A Fico-kormány idején a nagyfokú korrupció és a koncepció hiánya miatt a pályázati kiírásokra nem lehetett reagálni. A Matovič-kormány idején pedig az óriási bizonytalanság hátráltatott mindent. Inkább nem is pályázunk, annyira elkedvetlenítettek minket. Egyedül a magyarországi Baross-programot tudom pozitívan értékelni. A magyar kormány segítsége nélkül nagyon sok szlovákiai mezőgazdász halálra lenne ítélve" – hangsúlyozta.
Ezt a véleményt osztja Petyi László persei gazda is, aki összesen 300 hektáron gabonát, olajos- és fehérjenövényeket termeszt. Azt mondja, rengeteg az adminisztratív teher a mezőgazdászokon, amit egyedül lassan képtelen elvégezni. De szerencsére a falugazdászok segítik a helyi gazdákat a projektek és a támogatási rendszerek használatában.
– mondja.
Petyi László azt is hozzáteszi, számára a szárazság évről évre nagyobb gondot jelent.
"Ha gyakran lenne a tavalyihoz hasonló száraz időszak, kénytelen lennék változtatni a termesztett növények összetételén, mert kukoricát és szóját nem lehet termelni aszályban. Az öntözőberendezések sem jelentenek megoldást, mert csak a Szuha-patak mellett tudnék öntözni, az viszont nem fedi a teljes területet. Idén az ukrán gabona behozatala miatt ütközünk problémákba, hiszen azzal szemben a hazai gazdák nem tudják felvenni az árversenyt" – emelte ki hozzáfűzve, hogy a jelenlegi kilátások mellett egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon sikeresen fenntartható a családi vállalkozásuk.
"Az ukrán gabona behozatala csak olaj a tűzre. Eredetileg az afrikai éhezőknek szánták, most pedig rászabadítják Közép-Európára, ezáltal az itteni gazdákat teljesen ellehetetlenítik. De a lakosság is érezni fogja a negatív hatásait, hiszen az olcsó gabona miatt a kenyér és a pékáru egyáltalán nem lett olcsóbb, sőt ősztől vélhetően folytatódik a drágulás" – fűzi hozzá Juhász István, aki a minőségi gyümölcseit és gyümölcsleveit sem tudja helyben értékesíteni, mert a hazai piacon, a környékbeli iskolákban és óvodákban a külföldi terméket részesítik előnyben. Pedig logisztikailag is az lenne a leggazdaságosabb, ha helybeli vállalkozótól érkezne a friss gyümölcs.
– sorolja az aktuális teendőket a gazda.
Juhász István állattenyésztéssel is foglalkozik, charolais üszőket és teheneket, valamint limusin bikákat tenyészt. A piaci bizonytalanság és az állam mostoha hozzáállása miatt az anyaállatok számát nyolcvanról harmincra és egy bikára csökkentette. Azt mondja, növelni csak akkor lehet, ha Szlovákia stabilizálja a mezőgazdaság helyzetét. Ehhez hosszú távú és átlátható tervezésre, illetve támogatásra lenne szükség. Örülne annak is, ha a borjakat itthon tudná értékesíteni, viszont, mint mondja, erre alig van esély.
"A török, az olasz, a görög és a lengyel piacra adunk el mindent felvásárlókon keresztül. A hazaiak nem keresik a marhahúst. A felvásárlási árak állami szinten nincsenek garantálva és támogatva, így nem hiszem, hogy az állattenyésztésnek van jövője. Az értékesítési árak nem emelkedtek, viszont a tenyésztés költségei – a takarmányok, a szója, a villany, a bérek, az üzemanyag drágább lett. Ha a hízómarha kilóját négy vagy öt euróért el tudnánk adni, akkor egy 300-350 kilós marhát már megérné tartani, de az állam részéről nincs semmiféle támogatás" – mondja.
A mezőgazdászok nagy többsége több generációs gazdacsalád sarja, hiszen sokuknak már a nagyapja is a földből és a földnek élt. Azelőtt nem volt kérdés, hogy apáról fiúra száll a családi vállalkozás, manapság azonban egyre kevesebb fiatal mer belevágni a mezőgazdaságba. Juhász István is szeretné, ha fia, Patrik idővel átvenné az irányítást, de látva a rengeteg buktatót, egyre inkább elmegy a kedve a gazdálkodástól, ahogyan sok más fiatalnak is. Így kérdéses, hogy lesz-e utánpótlás?
– emelte ki Juhász István.