Új templomot avatott Bős református közössége
Bár rossz időt mondtak június 11-re, azon a vasárnapon napsütéses, varázslatos délután várta azokat a híveket és vendégeket, akik elsősorban ünnepelni jöttek Bősre, hiszen mi más lehet a helyi református gyülekezet számára az a nap, amikor végre saját templomot avathat.
A hívek adományaiból, a helyi református közösség gyűjtéséből és nagyrészt Magyarország Kormánya csaknem 90 millió forintos támogatásával épült fel a református templom Bősön, melynek alapkövét 2018. február 25-én tették le, és amelyet hálaadó istentisztelet kíséretében adtak át. Az istentisztelet és a szónoklatok végére ugyan eleredt az eső, de egyesek szerint ezek az öröm könnyei voltak odafentről.
Az önkéntesek már kora reggel óta virágdíszekkel, selyemszalagokkal csinosítgatták az istenházát, és mivel sok érdeklődőt vártak aznapra, így a templom előtt sátrakat építettek, alájuk padokat helyeztek, frissítővel, elemózsiával várták az érkezőket, a benti szónoklatokat pedig kihangosították. A díszmenet megérkezése után Oros Csaba helyi református lelkész előfohásza és a kulcs átadása után a hívek először léphették át az új templom küszöbét.
A köszöntések után Oros Csaba a Szent Bibliát az úrasztalára helyezve arra intette a megjelenteket, hogy ne csak nézzék, hanem olvassák is. Görözdi Miklós esperes köszönetet mondott a gyülekezetnek a kitartásért, a lelkésznek és a gondnokoknak az áldozatkész munkájukért, akik szüntelenül azon fáradoztak, hogy „Isten nevének dicsőséget szerezzenek a templom által, s népednek otthont adhassanak, ahol együtt imádkozhatnak."
Géresi Róbert püspök prédikációjában elmondta, hogy nemcsak Bősön örülnek most, hanem mind a 320 felvidéki gyülekezetben, hogy Isten kegyelméből imádságnak a háza nyílhatott meg ezen a nagy napon. „Hogyha a Szentírásnak a tanúságtételét vesszük alapul, akkor érezhetjük mindannyian, hogy Isten teremtő hatalmának valóságával találkozunk egy ilyen pillanatban”, mondta a püspök.
Oros Csaba hangsúlyozta, jelentős dátum 1997. november 23-a, amikor a Mikó Jenő püspök vezette közgyűlésen megalakult a Bősi Református Leányegyházközség. A közgyűlésen 20 alapító tag kimondta, hogy „a dunaszerdahelyi református anyaegyházhoz fog tartozni és így az igehirdetés nyelve a magyar”, elevenítette fel a helyi egyházközség megalakulását a helyi közösség lelkésze. Az istentiszteletek a mozi épületében, később a Csemadok székházában folytatódtak. 2017-ben Oros Csaba pár presbiter társaságában egy héten keresztül minden nap reggeltől estig Győr–Moson–Sopron megyének az elmúlt 30-40 évben épült templomait kereste fel tapasztalatszerzés céljából. Az itt gyűjtött felhasználható ötleteket továbbították a templom tervezőjének, aki hozzátette a saját elképzeléseit, s az egyeztetések után fél éven belül jóváhagyták azt a tervdokumentációt, amelynek alapján felépülhetett a templom, de ehhez Bős városfejlesztési tervét is módosítani kellett.
Fazekas László emeritus püspök háláját ekképpen fejezte ki. „Megdobogtatja a szívemet az, ami itt történik. Ez a mostani alkalom Isten munkálkodását bizonyítja. Ezért bízunk benne, s ezért van reménységünk a jövendő felől.”
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára kifejtette, hogy ha Bős város vezetése nem fogott volna össze az itt élő emberekkel, akkor bizonyára most nem lennénk itt ebben a csodálatos templomban. Mint mondta, a templomépítés nemcsak református és nemcsak magyar ügy, hanem itt a Felvidéken, Szlovákiában közös keresz-tyén ügy a szlovákokkal együtt is: „Miért? Mert torz ideológiák rombolják a világot. Az a kérdés, van-e válaszunk mindezekre? Szerintem van, s kötelességünk ki is mondani. Ez pedig nem más, mint a keresztyénség, amely sosem mások ellenében tesz, cselekszik és tanít, hanem mindig a közösségért. S nemcsak a keresztyénekért, s ezt fontos hangsúlyozni. Ha mi nem mondjuk, más nem teszi meg helyettünk.”
Az istentiszteleten felszólaltak és ajándékot hoztak a magyarországi egyházközösségek lelkipásztorai is: Kohn Zsolt Mihály Tótvázsonyból és Mező István Jászberényből. Azt talán csak a helybeliek tudják, hogy például a jászberényi gyülekezet padokkal ajándékozta meg a bősi református egyházközséget. A templom 240 kg-os harangját 1885-ben Walzer Ferenc öntötte Budapesten, s korábban a zeherjei reformátusokat szolgálta.
Fenes Iván, Bős polgármestere kiemelte, hogy mindannyian összetartozunk itt a Felvidéken, és itthon vagyunk. „Európa nyugati részén már nem szokás a kisded jászolához járulni, a templomokat kiürítik, ledöntik vagy másoknak adják. Kioltják a mécsesek lángját, sötétbe borítják az egyre kétségbeesettebben bolyongó lelkeket. A gondviselőnek hála, nálunk, Bősön még hajlékot emelünk a Teremtőnek. Örömmel tölt el, hogy református testvéreink közösségformáló erőt találtak, s templomtornyuk újabb jelre utal a végső igazság felé.”
Az ünnepélyes istentisztelet és szónoklatok két és fél órája után, beváltva az időjárás-előrejelzést, hatalmas égszakadás vette kezdetét, így a hívek nem is tudtak gyalogosan a kultúrházba menni, ahol, szeretetlakomával várva a híveket, folytatódott volna az ünneplés, így hát meg kellett várniuk a buszt, ami elszállította őket a helyszínre. Amikor többedmagammal a templom kapujában vártam, hogy csituljon a nagy zuhé, egy kisfiú jól hallhatóan megszólalt: „Ez olyan most, mintha a Jóisten megkeresztelné a templomot.” Majd egy fiatalember, feltehetően az apuka, válaszolt: Nagyon jó meglátás!” Tehát az Ég is megáldotta az új istenházát, most már csak arra van szükség, hogy a helyi közösség lélekkel és hittel töltse meg.
Megjelent a Magyar7 2023/25.számában.
