Tök jó nap a Marcelházi Alapiskolában!
Péntek reggel, mikor kiszálltam az autóból, a hajnali szürkületben betekintettem az iskola udvarába: mi ez a sokaság kora reggel? Így van ezzel az ember szemüveg nélkül.

A sok furcsa szerzet az előző nap délutánján „széledt szét” az iskola előtt gondnokaink jóvoltából.
Egész héten gyűltek a folyosón a madárijesztők és töklámpások. Egy közös volt bennük – mindet az iskola tanulói alkották osztályonként és egyénileg a szülőkkel.
Napokon át készültek, hogy október tizenegyedikét egy igazán tök jó nappá tegyék. És az is lett!
A tökbulit az egyáltalán nem ijesztő igazgató bácsi nyitotta meg, majd megkezdődött az alkotások kiértékelése. Sok-sok madárijesztő - kicsik, nagyok, cukik, és szörnyek, megannyi tök és nem csak lámpás: malacok, hóemberek, menyasszony, vőlegény, koktélkehely, sárkány, bálna, és még sorolhatnám.
Egyik ügyes készítő sem maradt díj nélkül. Ezután jött az igazán tökös része a napnak. A tanárok különböző ügyességi feladatokkal, játékokkal készültek, melyekben a tanulók megmutathatták rátermettségüket. Sok izgalmat és még több vidám percet éltek át a versenyek alatt apuval, anyuval, testvérekkel együtt.
A felnőtteknek alkalmuk adódott iskolánk bebarangolására, megnézhették a termeket, nosztalgiázhattak a tablók előtt. Lassan sötétedett, a borongós délutánt belengte a gyümölcstea és sült tök illatta, köszönet a szakácsnéniknek, készült az édes gofri és megérkezett az ínycsiklandó gulyás. A kedélyek megnyugodtak, a zsivajt felváltotta a kellemes teadélutáni hangulat.
A gyerekek nézegették, próbálgatták a Boszi Boltban szerzett „kincseiket“, mi pedig elégedetten megállapíthattuk: ez majdnem tökéletes! Mert ahhoz, hogy ilyen legyen, mindenki hozzátette a maga kis részét, munkájával, adományával, támogatásával.
Így mindenki elégedetten nézhetett körbe a suli udvarán összegyűlt kis közösségen, jó érzéssel a lelkében összegezhette, ez a nap tök jól sikerült!
(Forrás: Lehotka Sylvia)
