Szívügye az ifjúság oktatása
Dobay Beáta, a Selye János Egyetem és a Soproni Egyetem ez évben nyugdíjba vonult habilitált docense ez utóbbi oktatási intézmény Benedek Elek Pedagógiai Karának nemrég megtartott diplomaosztó ünnepségén Benedek Elek-emlékérmet és díszoklevelet vehetett át Pásztor Enikő rektorhelyettestől és Varga László dékántól. Az eseményről készségesen nyilatkozott lapunknak, miközben emlékeztetett: ugyanebben a megtiszteltetésben korábban Szabó Edit nyugdíjas kolléganője részesült.
A sokoldalú, tapasztalt szakember előbb a Selye János Egyetemért Alapítvány munkatársa volt, majd a felvidéki magyar egyetem megalapításától kezdve, húsz és fél évig, vagyis az idei január végi nyugdíjba vonulásáig annak docenseként oktatta a hallgatókat. Az utóbbi három évben pedig a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara Rekreációs és életmód alapszakának szakfelelőseként is munkálkodott, melyet továbbra is a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemmel közösen működtet az intézmény. Ugyanis mivel csak habilitált docens lehet szakfelelős, és ebben a témakörben korábban több publikációja megjelent, őt kérték fel a munkakör a betöltésére. Két évig tartott az alapszak akkreditálásának folyamata, amihez szükség volt a jövendő szakfelelős és az egyetem közti jogviszony meglétére. Amíg az engedélyeztetés megtörtént, más ottani szakokon segítette a jövendő óvodapedagógusok, csecsemő- és kisgyermekgondozók, szociálpedagógusok, valamint gyógypedagógusok ismeretgyarapítását, majd egy évig az új szakon oktatott.
A Selye Egyetemen pedig tizennégy éven át a Testnevelés Tanszék vezetőjeként dolgozott, majd annak két évvel ezelőtti megszüntetése óta az Óvó- és Tanítóképző Tanszéken közreműködött a majdani óvodapedagógusok képzésében. Saját bevallása szerint a kétféle feladatkört jól össze tudta egyeztetni, s a kutatási-publikációs tevékenységet is mindkét egyetemen folytatta, valamint számos nemzetközi konferencián tartott előadásokat.
A Soproni Egyetemen és annak tatai kihelyezett tagozatán gyakran a hétvégeken is végezte az oktatómunkáját. A nemrég megtartott soproni diplomaosztó ünnepségen Benedek Elek-emlékéremmel köszönték meg pótolhatatlan munkáját, s közölték vele, hogy előadóként ezentúl is számítanak rá.
Beáta lapunknak elmondta, meglepetésszerűen érte őt az, hogy emlékérmet kapott.
– Csak közvetlenül a diplomaosztó ünnepség előtt kérdezték meg tőlem azt, hogy el tudok-e menni az eseményre, mivel ott meg szeretnék köszönni a számukra fontos, hároméves munkámat. A helyszínen derült ki, hogy a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karától Benedek Elek-emlékérmet kapok egy nagyon szép értékelés után, amely így hangzott:
Az érmet Pásztor Enikő rektorhelyettes, a díszoklevelet pedig Varga László dékán személyesen adta át. A munkáját kiválóan összefoglaló méltatással együtt jóleső érzéssel, meghatódva fogadta a kitüntetést, ettől szebb ajándékot talán nem is kaphatott volna.
Kérdésemre, hogy nyugdíjba vonulása után szeretne-e még előadásokat tartani Komáromban és/vagy Sopronban Dobay Beáta elmondta, ő nyitott erre.
– A Selye János Egyetemen nem kértek fel arra, hogy ezentúl esetleg óraadóként, a tudásommal és szakmai tapasztalataimmal segítsem az ott folyó munkát. A soproni kollégákkal vélhetően ezentúl is szoros lesz az együttműködésünk: a tudományos kutatások és publikációk területén kölcsönösen kisegítjük egymást, és ha igénylik, szívesen tartok majd előadásokat. A volt „selyés” kollégáim között is akadnak olyanok, akik magánemberként időnként kikérik a véleményemet, tanácsaimat, de a hivatalos együttműködés megszakadt köztem és az egyetem között…
Sajnálja, hogy ott az általa vezetett tanszék megszűnése óta már kevés a testnevelő tanár, de hozzátette: ha a segítségét kérik, számíthatnak rá.
Végül arra is kíváncsi voltam, hogy újdonsült nyugdíjasként mi mindennel telnek a napjai.
– Mivel a férjemmel együtt nagyon szeretünk túrázni, kerékpározni, kirándulni, ezentúl erre a kedvtelésünkre is több időt akarunk szánni. Örvendetes, hogy a lányunk oldaláról már van két aranyos fiúunokánk. Amiben tudunk, nagyon szívesen segítünk a gyerekeinknek, s velük különféle programokon is részt veszünk. Amíg az erőnk, egészségünk engedi, szeretnénk maximális mértékben tartalmas és élménygazdag életet élni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/29. számában.
