Szent-Andrássy Lajos és Ásguthy Erzsébet sírja - Eperjes
Szent-Andrássy Lajos egykori negyvennyolcas honvéd, ügyvéd és mecénás Eperjesen született 1819. november 19-én. Iskoláit is szülővárosában végezte, s ügyvédként is itt tevékenykedett. Azt írják róla, hogy szerény volt, már-már igénytelen életmódot folytatott. Vagyona akkor gyarapodott jelentősen, amikor házasságot kötött Ghillányi Amáliával.
Mivel gyermekük nem született, vagyonukból gyakran áldoztak jótékonysági célokra. Jelentős összeget ajánlottak fel a Bánó József által kezdeményezett közművelődési egyesület létrehozására is. Hasonlóan nagylelkű felajánlást tettek az eperjesi kisdednevelő intézet mintaóvodájának létrehozására. Méltatói mindenütt megemlítik, hogy Szent-Andrássy vagyonának jelentős részét még életében közművelődési, elsősorban oktatási célokra fordította. Az eperjesi katolikus főgimnáziumnak például 200 ezer forintot adományozott. Bőkezűen támogatta az Eperjesen és környékén tevékenykedő Széchenyi-kört, amelynek a védnöke volt. Érdemeit királyi tanácsosi címmel és a Ferenc József-rend lovagkeresztjével ismerték el. 1886. november 12-én halt meg. Sírja az eperjesi köztemetőben található. Közös sírhelye van feleségével, Ghillányi Amáliával, valamint Ásguthy Erzsébettel és annak férjével. Mindhárom síron szerepel a felirat: In te Domine speravi (Tebenned bíztam Uram).
A két háború közötti szlovenszkói magyar irodalom női alkotói ma már szinte teljesen ismeretlenek az olvasók előtt. Közülük az egyik, Ásguthy Erzsébet (Körtvélyessy Kissóczy Józsefné), aki novelláival gyakran szerepelt a korabeli hazai lapokban.
Írt drámákat is, amelyeket Budapesten is bemutattak. Publicisztikai írásait közölte az Írás, a Magyar Minerva, a prágai Magyar Hírlap, amelynek a munkatársa is volt a ’30-as években. A Tiso-féle szlovák állam idején az Esti Újságot szerkesztette. Verseire a vallásos, nemzeti témák, illetve az erotika, az erős zeneiség, valamint a kifinomult formakultúra jellemző. 1945 után hallgatásra kényszerült, mindössze néhány novelláját közölhették a felvidéki lapok, de komoly szerepet játszott Eperjes közművelődésében.
Bollemant Lilla Női szempontok a (cseh)szlovákiai magyar irodalom és újságírás történetében (1919–1938) című tanulmánya leszögezi, „úgy tűnik, a nőírók szerepe a politikai, közéleti és kulturális médiákban ugyanolyan jelentős volt, mint az irodalomban, ennek ellenére azonban általában a második vonalba sorolták őket, mára pedig senki sem tud tevékenységükről.”
Emlékük, emlékhelyeik megóvása hozzájárulhat munkásságuk újrafelfedezéséhez is.
Megjelent a Magyar7 2026/19. számában.
