Perse – fejezetek egy nógrádi falu életéből
A napokban mutatták be Titton Viktória és Puntigán József monográfiáját. A falu történetét az első írásos említéstől a XX. század közepéig, illetve a község területén zajlott régészeti feltárásokat Titton Viktória a Füleki Vármúzeum igazgatója foglalta össze. A kötet többi anyagát Puntigán József adta közre, vele beszélgettünk.
A kötet megírása előtt mennyire ismerte Perse községet?
Miután az egyetemi tanulmányaim befejezése után részese lettem a losonci és nógrádi közéletnek, gyakran ellátogattam a Losonc környéki települések rendezvényeire is. Így Persén is jártam néhány, főleg a Csemadok által jegyzett rendezvényen. Szorosabb kapcsolat viszont a tavaly váratlanul elhunyt Fazekas Károly polgármestersége alatt alakult ki. Ő gimnáziumi osztálytársam volt, s többször elhívott, hogy tudósítsak az itteni eseményekről. Azután a Novohrad–Nógrád Geoparkban végzett munkám hozott ide többször, a községi hivatallal, Nagy Mária polgármester asszonnyal alakult ki szoros együttműködés. Ennek egyik eredménye a községben kialakított tanösvény előkészítése lett, melyet azután utódjával, Nagy Gáborral fejeztünk be. A tanösvény tábláira került szövegek előkészítése, megírása során találkoztam néhány olyan anyaggal, a községi krónikával, a templom felépítéséről megmaradt eredeti dokumentumokkal, a Bacskai-házban talált eddig nem ismert anyagokkal, amelyek bő ihletet adtak arra, hogy ezen a vonalon érdemes tovább gondolkozni. Bacskai Béla festőművész alkotásaival már jóval korábban találkoztam, és mindig is megvolt bennem a késztetés, hogy mélyebben megismerjem az életét. Amikor tavaly felmerült a persei könyv megírásának a lehetősége, különösebb gondolkodás nélkül elfogadtam a polgármester felkérését. Egy-egy település monográfiájának elkészítése átlagosan 2-3 évet igényel, inkább többet, mint kevesebbet. Ehhez képest nekünk hat hónap állt a rendelkezésünkre. Logikus és törvényszerű tehát, hogy a persei történelem több részlete, témája kimaradt.
Milyen kutatómunkát igényelt a monográfia megírása?
Az elmúlt néhány évtized alatt jó néhány témával foglalkoztam – önállóan vagy társszerzőkkel – s így tapasztalatból tudom, hogy ez a folyamat mit hozhat magával. Olyan ez, mint a geológusnak egy, a felfedezés reményét adó kis repedés, amelyre rátalál valamely sziklában. Ennek bővítése, feltárása minden esetben jókora munkával jár, amelynek eredménye azonban kétesélyes. Előfordulhat, hogy csak a szikla aljára jut el, és így az addigi munka a remélt eredmény nélkül, lényegében kárba vész, de az is lehet, hogy a repedés kitágul, s például egy barlangba vezet, ahol csodás világ tárul fel előtte. Így van ez a községek monográfiáival is. A munka kezdetén csak nagyon bizonytalanul lehet megmondani, hogy mi lesz az, amit használható anyagként sikerül összegyűjteni, és annak milyen lesz a terjedelme. Amikor először „belekerestem” az általam folyamatosan használt adatbázisokba (Arcanum, Hungaricana, Fórum Intézet), több információt kaptam Saint-John Perse, Nobel-díjas francia költőről és politikusról, mint Perse községről. Többször bejártam a falut, a temetőt, a templomot, a házakat, átlapoztam az elérhető korabeli és mai sajtót, találkoztam a helyi ismereteket megőrző lakosokkal és főleg a ráérzéseimnek köszönhetően olyan persei személyiségek is a látókörömbe kerültek, akik jelentőségükben és saját szakterületükön messze túllépnek a község és a régió határain.
Hogyan állt össze a kötet?
Sok munkával és türelemmel. A persei könyvbemutató végén utaltam arra, hogy az ilyen munkákat nem lehet szív és odadadás nélkül elkészíteni. Kell a türelem és az akarat a források, a települést ismerő lakosok megkereséséhez, az anyagok feldolgozásához, be kell járni a falut, örülni kell minden apró, első pillanatban talán hasznosnak nem is tűnő információnak. Akkor járunk jó úton, ha az információkat magukban hordozó mozaikkockák kezdenek képpé összeállni. Hinni kell abban, hogy a kötet olvasói megérzik benne elődeik munkáját, lelkesedését és odaadását, amellyel felépítették például a templomot, a házaikat, az utcákat, a kultúrházat, megőrizték a nyelvüket.
Milyen érdekességeket emelne ki belőle?
Számomra minden része tartalmaz érdekességet, melyet csak ajánlani tudok mindenkinek. Ha valamit mégis kiemelnék közülük, akkor azt, hogy bemutat olyan részleteket és személyiségeket, amikre és akikre méltán lehet büszke a község. Bacskai Béla szülőházának tavaly történt felújítása során kerültek elő családi dokumentumok. Belelapozva az anyagba feltűnt néhány szép és olvasható írással papírra vetett bensőséges hangulatú levél, amely egy Rózsa nevű ifjú hölgytől érkezett Bacskai Bélához. Ösztönösen ráéreztem arra, hogy ki e szép név „tulajdonosa”… Azt ugyan nem tudtam, hogy mi van vele, ha elérhető, akkor hol érhető el, azt viszont igen, hogy ezt hol tudhatom meg. Számomra emlékezetes pillanat volt a vele folytatott beszélgetés. Egyik eredménye egy rövid, de szép visszaemlékezés, amelyet a könyvben olvashatnak. A kötet nyomtatott változatába nem fértek be a nagyobb képi anyagok. Nagy öröm volt a számomra, hogy a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és Simon Attila igazgató beleegyezésével az intézmény honlapján helyezzük el a monográfiához szorosan kapcsolódó képeket és dokumentumokat. Ezeket az olvasók az adott fejezetek végén található QR-kód segítségével tekinthetik meg.
Megjelent a MAGYAR7 hetilap 2022/10 számában.
