Perse

A község a Losonci-medencében, a Szuha-patak és a Losonc-Fülek vasútvonal mentén (megállóhely) fekszik, Losonctól 14 km-re délkeletre, Fülektől 5 km-re északnyugatra. A Fülekkovácsit (2 km) Nagydaróccal (6,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Csaknem teljesen egybeépült a tőle északra fekvő, szomszédos (1 km) Bozitával. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Ipolynyitra, délről Fülekkovácsi, északról Bozita községekkel határos. Északi határának egy részét a Bozita-Füleksávoly országút alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1913 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig a (változó területű) Losonci járáshoz (1951-1960 között a kis időre helyreállított Füleki járáshoz). 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). A határának kétharmadának elcsatolásával (területe 10,50 km²-ről 3,48 km²-re csökkent) 1936-ban szlovák telepesközségként létesített Bozita 1939. október 3-án a magyar közigazgatás keretében visszakerült Perséhez, 1957-ben azonban újra önállósult.

1910-ben 450, 1921-ben 381, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Csehszlovákiához csatolása után a földbirtokreform keretében zajló szlovák betelepítés és kolonizáció egyik célpontjává vált, 1921-ben a (cseh)szlovák nemzetiségűek a lakosság 29,9, 1930-ban már 53 %-át alkották (1921-30 között népessége egyharmadával nőtt). Bozita önálló községgé alakulásával népességének csaknem felét elveszítette (1938-ban már csak 263 lakosa volt), ugyanakkor ismét magyar többségűvé vált, melyet napjainkig megőrzött. Bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (7,3 %-ról 16,8 %-ra nőtt), a túlnyomó többség (71,1 %) ma is magyar nemzetiségű, viszonylag magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (11,7 %) is. A lakosság 81,7 %-a római katolikus vallású.

A településről az első írásos említés 1439-ből származik, feltehetően sokkal régebben fennáll. A 16. század első felében két település, Alsó- és Felsőperse állt a helyén, majd 1554 és 1593 között török megszállás alatt állt. 1655-ben a hadak elpusztították, újjáépítésére 1670-ben került sor és 1725-től ismét önálló községként szerepel. A 19. században nagyrészt a Coburg család nagybirtokához tartozott. 1872-ben Shvoy Miklós Nógrád megye leírása c. munkájában kiemeli a község lótenyésztését. 1896-ban létesítették vasútállomását. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Határának nagy része korábban mocsár volt, melyet az 1940-es évektől 1970-ig tartó lecsapolások során megszüntettek. 1996-ban honfoglalási emlékkopjafát emeltek a községben. A Szuha-patak 2010-es árvize súlyos károkat okozott a település alacsonyabban fekvő részein.

Határában több napkollektoros erőmű üzemel. Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus temploma 1913-ban épült neoromán stílusban. Határában több avar kori, honfoglalás kori és korai Árpád-kori sírt tártak fel 1948-50-ben.