Molnár János Emlékkonferenciát tartottak a Selye János Egyetemen
Életének 83. esztendejében, 2020. november 27-én hunyt el Molnár János emeritus professzor, református lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának volt dékánja és a Calvin J. Teológiai Akadémia egykori igazgatója. Napra pontosan temetése második évfordulóján, december 2-án a hajdani kollégái, diákjai emlékkonferencián idézték fel a sokrétű, áldásos munkásságát és az „emberarcú teológussal“ kapcsolatos emlékeiket.
Előbb Lévai Attila, a kar dékánhelyettese szólt a nagy példaképük két évvel ezelőtti, garammikolai temetéséről és az eredeti tervükről, hogy annak első évfordulóján rendezzék meg a Molnár János Emlékkonferenciát. Sajnos, az tavaly a Covid miatt elmaradt, ám az akkor felkért előadók közül aki tehette, most is szívesen elfogadta a meghívásukat. Lévai ezt követően „egyéni felhangokkal“ színesítette Molnár János életrajzát, összevetve az ő pályáját Szilágyi Áron református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista hasonló életútjával. Leszögezte, a négyarcúság, vagyis a sas, az oroszlán, az emberi és a kerubarc mindkettőjüknél felfedezhető volt. Végül a Molnár professzor által 2020 áprilisában egyedül neki elküldött Ima a garammikolai református gyülekezetért című versét olvasta fel, amelyben a szerző Isten könyörületét kérte szülőfaluja gyülekezete számára.
Miután Czinke Zsolt református lelkész köszöntötte a jelenlevőket, köztük Géresi Róbert püspököt és Molnár János lányát, átadta a szót Popély Gyula történésznek, aki a saját bevallása szerint szoros, meghitt, bizalmas kapcsolatban volt a tőle hét évvel idősebb, nagy példaképével. Mint mondta, későbbi jóbarátjával 1970 nyarán Nagyszombatban ismerkedett meg, s az eltelt évtizedek során sok dolog fűzte őt a nagytudású, sok nyelven beszélő, hatalmas munkabírású, örök optimista Jánoshoz, akivel akkor is intenzív levelezést folytatott, amikor a barátja évekig a Közel-Keleten dolgozott. „Mindketten elutasítottuk a liberális, nemzetietlen elveket, melyeket felhigított marxista maszlagnak tartottunk“ – szögezte le a közös élményeik felidézése után.
Majd Géresi Róbert püspök „az emberarcú teológusról“ – az ő mélységes emberségéről s annak a különféle helyzetekben való megnyilvánulásáról tartott előadást. Egykori prágai teológushallgatóként kiemelte az egyedi oktatási módszerét: az ismereteket nem a katedra távolságából adta át, hanem azokat emberközelbe hozta, s akár egy kollégiumi szobában is kész volt előadni vagy vizsgáztatni. A püspök úr hangsúlyozta, ő a hit megélésében is nagyon alázatos volt, s kereste azt, hogy milyen az ember arca Isten viszonylatában. „Hálásak lehetünk azért, hogy ismerhettük őt, általa épülhettünk, s az emberarcúsága jó példa lehet mindnyájunk számára“ – zárta a magvas gondolatsorát.
A továbbiakban Molnár János egykori kedvenc diákja, Erdélyi Pál azt a kérdést boncolgatta, hogy jelenleg mennyire jó vagy rossz az Isten által jónak teremtett, ám az ember által a saját bűnös tettével, engedetlenségével elrontott világunk, amely a történtek ellenére sosem szűnt meg Isten szeretetének tárgya lenni. Azután Kovács Attila, Karasszon István, Bándy György, Somogyi Alfréd, Czinke Zsolt, Kónya Péter előadását hallgathatták meg a jelenlevők. Az esemény keretében az alábbi könyveket is bemutatták: A CJTA 2021/22-es kiadványai, Flórián László - Molnár János: Ami a két folyó között volt (1985-1990), Petheő Attila – Tömösközi Ferenc: Tárnok Gyula Szürke könyve és Az ige erejével, Czinke Zsolt: Református Egyház és Iskola 1921-1938: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjának sajtótörténete.
A lélekemelő, tartalmas emlékkonferencia a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális és Közművelődési Központ, a Bethlen Gábor Alap, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a pozsonyi Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ támogatásával valósult meg.
