Mikor lesz szennyvízhálózat a kis településeken?
Az ország nagy részén gondot jelent, hogy a kis településeken alacsony a szennyvízhálózatra kapcsolt háztartások aránya. Nézzük, mi a helyzet a Rozsnyói járásban.
A környezetvédelmi minisztérium honlapján elérhető a szlovákiai közcsatorna-hálózat fejlesztési terve a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozóan. Ennek (2018-ból származó) adatai alapján a Rozsnyói járás lakosságának körülbelül fele van rákapcsolódva a csatornahálózatra.
Ez biztatónak tűnhet, viszont ha a kétezernél kevesebb lakosú településeket vizsgáljuk – vagyis Rozsnyó, Dobsina, Pelsőc és Krasznahorkaváralja kivételével a járás összes települését –, már egészen más képet kapunk. Ezeknek a községeknek csak 20-30 százalékában működik csatornahálózat. Szám szerint a járás 16 településén van csatornarendszer, illetve 13 településén üzemel szennyvíztisztító. Ez nem azt jelenti, hogy az adott településeken minden háztartás rá lenne kapcsolódva a hálózatra, előfordul ugyan néhány ilyen is, de ez inkább a kivétel, amely erősíti a szabályt.
A szaktárca stratégiai dokumentuma szerint a meglévő, időközben elévült csatornahálózat is rászorul a teljes felújításra, illetve a bővítésre, és időszerű lenne további szennyvíztisztítók építése. A fejlesztési terv a 2027-ig tartó időszak prioritásai között említi a csatornahálózatok vagy azok részeinek kiépítését a tízezernél, illetve a kétezernél nagyobb lélekszámú településeken (pontosabban tíz- és kétezer lakosegyenértéket említ, ugyanis a szennyvízterhelést nem a lakosság számával, hanem ezzel a mértékegységgel számolják; körülbelül egy lakos által produkált terhelésnek felel meg). A kétezernél kisebb településeken abban az esetben írja elő a fejlesztést, ha ott már megépült legalább a csatornahálózat 80 százaléka vagy a község védett vízgazdálkodási területen (VVT) fekszik, ahol jelentős földalatti víztartalék található. Konkrétan a Csallóközt említi. A többi községet a második prioritási fokra sorolják, ezekben a szennyvízrendszerrel kapcsolatos problémákat „folyamatosan, fokozatosan és individuálisan” oldják majd meg, írja a stratégiai terv.
Mit jelent ez a Rozsnyói járás számára a gyakorlatban? Valószínűleg nem sok jót. Már csak azért sem, mert a nagyobb településeken már működik a rendszer, a kisebbek többségében pedig még messze vannak a kívánt 80 százaléktól.
Ami a védett vízgazdálkodási területet illeti, itt van a Gömör–Tornai-karszt (Slovenský kras) VVT (amelybe a Pelsőci-fennsík is tartozik), de úgy látszik, ez nem elég nyomós érv ahhoz, hogy az első prioritási fokra kerüljenek a járás települései. Az ok, hogy nem a védett területen belül, hanem annak határán fekszenek! A dokumentum egyébként a két prioritási szinten összesen 1,585 milliárd euró beruházási költséggel számol, ebből a tervek szerint közel 840 millió eurót fednének le különféle operációs programokból, a környezetvédelmi alapból, az állami költségvetésből és az önrészből. Vagyis magyarán a szaktárcának fogalma sincs, honnan teremthetné elő a hiányzó több mint 745 millió eurót!
Berzétén 2009-ben kezdődött a csatornahálózat és azzal párhuzamosan a vízvezetékrendszer kiépítése, illetve elkészült egy 600 lakosegyenértékű szennyvíztisztító. Idén a Kelet-szlovákiai Vízművek (VVS) ki is bővítette a rendszert, és a nyár folyamán a vízvezetékre további 65 háztartás kapcsolódott rá, így 139 családnál van már vezetékes víz.
A csatornahálózatra kapcsolt háztartások száma 36-tal emelkedve elérte a 150-et. A falunak jelenleg 1340 lakosa van 365 háztartásban, ami azt jelenti, hogy még kétszáznál is több háztartást kellene rákapcsolni a hálózatokra.
Ehhez azonban szükséges lenne a szennyvíztisztító kapacitásának bővítése és korszerűsítése. Garay Tibor, Berzéte polgármestere elmondta, a terv szerint a kapacitást 1500 főre emelnék. Már elkészültek a 780 ezer eurós beruházás tervei, és már az építési engedély kiállításán dolgoznak. A probléma azonban az, hogy a környezetvédelmi alapnál az ilyen célra pályázható összeg felső határa 500 ezer euró, a hiányzó részt viszont az önkormányzat nem tudja előteremteni. Ugyanez a helyzet a víz- és csatornahálózat bővítése esetében is. Még 3439 méternyi vízvezetéket és 3122 méternyi csatornát kellene építeni, ennek kapcsán szintén ki van dolgozva a projektdokumentáció. A szennyvíztisztító kapacitásának bővítése, illetve a teljes víz- és csatornahálózat kiépítése körülbelül 3 millió euróba kerülne.
– Az 500 ezer euró számunkra kevés. Azon igyekszünk, hogy minden elő legyen készítve, és gyorsan tudjunk reagálni, ha megjelenik egy olyan pályázati felhívás, ahol olyan összegre pályázhatunk, ami megfelel a szükségleteinknek – mondta a polgármester.
– Napjainkban már természetesnek kellene lennie, hogy nemcsak a kétezernél több lakosú, hanem a kisebb települések is száz százalékban kiépített víz- és csatornahálózattal, működő víztisztítóval rendelkezzenek – hangsúlyozta.
Az említett problémák ellenére Berzéte még mindig jobban áll, mint a járás sok települése. Több helyen is előfordult, hogy elkészült ugyan a tisztítóállomás vagy a csatornahálózat egy része, de soha nem helyezték üzembe. Elavult, tönkrement, gyakorlatilag használhatatlanná vált. Ez a helyzet Szilicén is. A 2000-es évek elején sikerült megépíteni egy szennyvíztisztítót és lefektetni körülbelül 600–700 méter szennyvízvezetéket, de a rendszer nincs üzemképes állapotban. A tisztító nem kapott használatbavételi engedélyt, a közel húszéves technológia, amely soha nem üzemelt, mára elévült, működésképtelen, a csővezetékre pedig nincsenek rákötve a háztartások.
Várady Tamás, Szilice polgármestere rámutat, a két évtizede készült projektdokumentáció mára aktualitását vesztette, újra lenne szükség. Ennek elkészíttetése azonban gondot okoz a kisebb községek számára, önerőből képtelenek forrást találni rá. A teljes rendszer üzembe helyezése, ami több millió euróba kerül, lehetetlen állami segítség nélkül.
Úgy véli, ahelyett, hogy részmegoldásokkal, szakaszonként próbálnák megoldani a szennyvízkezelés kérdését, egy-egy település esetében komplex módon, egyszerre kellene kiépíteni a teljes rendszert, bekötni az összes háztartást, hogy „az első lapát föld kiásásától az utolsó négyzetméter aszfalt lefektetéséig minden meg legyen csinálva”.
– Valószínűleg több kollégám nevében is beszélek, amikor azt mondom, szeretnénk, ha az állam más hozzáállást tanúsítana a szennyvízrendszerek kiépítését illetően, és komplexen kezelné az egyes falvak igényeit ezen a téren. Ez egy olyan invesztíció, amit a kis községek nem tudnak maguknak megengedni – állítja.
Részmegoldásként üzembe lehetne helyezni legalább a szennyvíztisztítót, hogy ha nem is csővezetéken, de odaszállíthatnák a szennyvizet és megtisztíthatnák. Így nem kerülne tisztítatlanul a természetbe, amire sajnos akad példa. A felelősségteljes polgárok most Rozsnyóra vitetik a szennyvizet, ami nem olcsó és a várakozási idő is hosszú, akár 3-6 hét is lehet.
Egy víztisztító beüzemelését részmegoldásként elfogadhatónak tartja Novák Tamás, Hosszúszó polgármestere is, viszont náluk, Szilicével ellentétben, ez meg sem épült. 2005-ben kezdődött a csatornahálózat kiépítése, és a falu akkori vezetősége figyelmeztette az embereket, hogy ez csak egy hosszú folyamat kezdete. Sajnos, igazuk lett, talán még inkább, mint gondolták. A következő években három utcában elkészült a csővezeték, helyükre kerültek a kiegyenlítő tartályok. A település magasabban fekvő részein azonban gondot jelentett, hogy szabadeséssel nem lehet megoldani a szennyvíz elvezetését, minden háznál szivattyúra lett volna szükség. Csakhogy időközben elfogyott a pénz és leállt a munka. A következő években folyamatosan megújították az építkezési engedélyt, aztán 2016-ban olyan választ kaptak, hogy ez már nem lehetséges, hisz az eredeti projektdokumentáció még szlovák koronában lett kidolgozva, ennek átvetítése az aktuális árakra már lehetetlen volt, sőt, a tervezett technológia is elavulttá vált.
A polgármester úgy tudja, eredetileg az volt a megegyezés a vízművekkel, hogy felépítik a szennyvíztisztítót cserébe azért, hogy a község átadja nekik az elkészült csatornahálózatot. Mivel az a mai napig nem készült el, így a szennyvíztisztító sem épült meg.
– Ha megépült volna a tisztítóállomás, legalább az a három utca tudná használni, a maradék rész meg az emésztő tartalmát elszállíthatná a tisztítóállomásra. Ma egy új projekt kidolgozása 25-40 ezer euró körül mozog. Az elmúlt két év után a kis községek saját erőből még ezt sem tudják kifizetni, teljes csatornahálózat építésére pedig gondolni sem mernek. Pedig szükség lenne rá – mondta Novák Tamás hozzátéve, megoldást jelenthetne, ha „megtanulnánk az uniós pénzek megfelelő lehívását és elosztását”.
Mint kiderült, az önkormányzatok önerőből, saját forrásokból képtelenek megoldást találni a szennyvíz kezelésének problémájára, pedig ez kiemelten fontos lenne a térségben, egy nemzeti park közepén. Most az állam térfelén pattog a labda, de a fent említett fejlesztési terv alapján úgy tűnik, sokáig kell még várnunk, amíg a kis községekben is sikerül megfelelően megoldani a szennyvíz kérdését.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.
