Megannyi fészkét vesztett madár
A hajléktalanokról való gondoskodás már nem csak a nagyvárosokban égető probléma, hiszen egyre többen vannak a kisebb településeken is olyanok, akik halmozódó gondjaik, illetve önsorsrontó viselkedésük, életvitelük miatt átmenetileg vagy véglegesen az utcára kerülnek.
Pontos számuk szinte megállapíthatatlan, a szociális tárca korábbi becslése szerint Szlovákiában több mint 24 ezren élnek életvitelszerűen az utcán. Hogyan segítik őket a városi hivatalok illetékesei és a civil szervezetek? – ennek jártunk utána a Komáromi járás négy városában.
A több mint 32 ezer lakosú Komáromban jelenleg hivatalosan 50 hajléktalant tartanak nyilván, valójában azonban többen vannak a hajléktalanszállóban, vagy a parkokban, bástyák és hidak tövében, lodzsák alatt meghúzódva. Közülük ketten nemrég a szabad ég alatt haltak meg. A gyakran kilátástalannak tűnő helyzetükről és támogatásukról a Komáromi Városi Hivatal szociális osztá-lyán érdeklődtünk. Koncz Adrianna osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a hajléktalankérdés kezelésére nem vonatkozik központi útmutatás, ez minden településnek a belső ügye. Ha azonban valahol hajléktalanszálló vagy éjszakai melegedő formájában létrejön az otthontalanoknak nyújtandó szociális szolgáltatás, akkor azt nyilvántartásba veszik a megyei hivatalban. Ezután igényelhető működtetésükre állami támogatás, ami az elszállásoltak után fejenként napi 8,18 euró.
– Komárom városa a Várút 22. szám alatt működtet egy unimóbódékból álló hajléktalanszállót, amelynek a befogadóképességét 2019-ben 28-ról 35 főre bővítettük, valamint megnyitottuk az azzal szemközti éjszakai melegedőt, ahol alkalmakként 7 rászorulónak ingyen nyújtunk fekvőhelyet. Ezeket a szolgáltatásainkat egy minisztériumi támogatásból kialakított higiéniai központ üzemeltetése egészíti ki, ahol mindnyájan használhatják a zuhanyozót és a mosógépet is – mondta el az osztályvezető.
Aki teljesíti az önkormányzat által korábban jóváhagyott, általános érvényű rendeletben foglaltakat, az a vele kötött szerződés alapján 3 hónapra beköltözhet a szállóba.
Ha ott jól viselkedik, akkor a szerződését akár többször is meghosszabbíthatják. Akadnak olyan jövendő lakók is, akiknek lakossági bejelentés alapján vagy a városi rendőrök javaslatára biztosítják ezt a lehetőséget.
– Van egy hajléktalantérképünk, amelyen megtalálhatók a törzshelyeik, s felajánljuk nekik az ideiglenes szállást. Csak azokkal kötünk szerződést, akik minimális havi bevétellel, legalább állami szociális segéllyel rendelkeznek, ugyanis a beköltözőknek havonta 26 eurós díjat kell fizetniük, ami már magában foglalja a zuhanyozási és havi egyszeri mosodai díjat. A belső szabályzat értelmében odabenn tilos az alkohol- és drogfogyasztás, valamint az agresszív viselkedés, ami miatt bárkit bármikor kizárhatnak a szállóról, s akkor is, ha rendőrségi ügyekbe keveredik. A házirend betartását az éjjeli őrök és a városi rendőrök felügyelik. Gyermekes családok ide nem költözhetnek be – magyarázta Koncz Adrianna.
Komáromban is egyre több a hajléktalan, javarészt férfiak, s a régi ismerősökön kívül egyre több új arc bukkan fel. – Vannak, akik más járásbeli településekről, sőt, Érsekújvárból és Pozsonyból érkeztek Komáromba, de az említett szolgáltatásainkat a vonatkozó törvény értelmében csak helyi lakosoknak nyújthatjuk – fogalmazott.
A Covid-járvány alatt mindkét létesítményben még fokozottabban ügyelnek a higiéniára. Tesztelnek, lázat mérnek, igény esetén regisztrálják a hajléktalanokat a koronavírus elleni védőoltásra.
– Mivel azt a jelenlegi 30 lakónk közül 29 már megkapta, reméljük, hogy köztük az idén sem üti fel a fejét a fertőzés, s nem kell elkülönítőt kialakítanunk. Ennek érdekében ingyen adunk védőmaszkokat, s még gyakrabban fertőtlenítjük a szállót és a melegedőt.
A sportcsarnoknál korábban létesített ruhagyűjtőben a pandémia idején is szerdánként és szombatonként fogadják a társadalom peremén élőknek szánt ruhákat, takarókat. A polgárőrök Kollár Zoltán irányításával meleg ételt osztanak a rászorulóknak. A vállalkozó elmondta, hogy Mikulás napján elkezdődött az általuk szervezett ételosztás, amely a tél végéig tart majd, s a II-es bástyánál hetente három alkalommal kerül rá sor. Ahogyan az elmúlt években, úgy most is bevontak az akcióba több egyházat és éttermet. Sajnos, az utóbbiak közül néhány a pandémia miatt bezárt vagy már maga is alig tud megélni, ám helyettük újak jelentkeztek. Továbbá a Földes pékség ismét besegít, az Építők utcájában és a Komáromi Kacz Endre utcában található élelmiszerboltban pedig tartós élelmiszert gyűjtenek a hajléktalanok számára. „Hivatásod legyen élni másokért, s mások boldogságában keresni a magadét“ – vallja Kollár Zoltán.
A 10 850 lakosú Gútán 3-4 hajléktalan él. Akadnak olyanok is, akik visszaköltözhetnének a szüleikhez, ha változtatnának iszákos életmódjukon, agresszivitásukon – tudtuk meg Horváth Árpád polgármestertől.
– Tavaly egy erdőben lakó férfira bukkantak a rendőreink, miután a zordabb időjárás beköszöntével alapos terepszemlére kértem őket. Tavaszig egy kisebb, városi tulajdonú, zuhanyozóval és mosdóval is felszerelt, fűtött épületben szállásoltuk el, ahol négy ágy van. Ilyen lehetőséget a nagy zimankóban idén is biztosítunk az odakinn fagyoskodók számára. Eredetileg ezt az épületet olyan koronavírus-fertőzöttek ideiglenes szálláshelyének szántuk, akiknek nincs hova karanténba menniük – fejtette ki. Ételcsomagot és 20-30 eurós egyszeri segélyt, a járvány idején pedig védőmaszkokat és fertőtlenítőszereket is szoktak adni nekik.
– Törvény írja elő, hogy a hozzávetőleg 10 millió eurós éves költségvetésünk 4 százalékát kötelesek vagyunk különféle szociális célokra költeni. Abból jut a hajléktalanoknak és a hozzátartozók nélküli elhunytak temetésére is. A Mi Gútánkért Polgári Társulás pedig meleg ruházattal és tartós élelmiszerekkel szokta segíteni a rászorulókat. Senkit nem hagyunk éhen halni vagy megfagyni, de azt mindig elmondjuk az érintetteknek, hogy csak a támogatásokra nem hagyatkozhatnak, elsősorban maguknak kell tenniük az életminőségük javulása érdekében – szögezte le Horváth Árpád polgármester.
Hamran Mária, a több mint 7300 lakosú Ógyalla alpolgármestere két olyan helyi férfi hajléktalanról tud, akiket a családjuk az alkoholizmusuk miatt nem fogad be.
– Városunk zuhanyzóval és illemhelyiséggel ellátott, kétágyas éjszakai melegedőt működtet, ahol ideiglenesen éjszakázhatnak. Huzamosabb ideig pedig a nagysurányi vagy a lekéri hajléktalanszállóban lakhatnak, ahová szociális dolgozóink közreműködésével juthatnak be, ha vállaják a házirend betartását. Mivel az előbbit az egyház működteti, ott rendszeresen imádkoznak, házimunkát végeznek, alkoholt pedig nem fogyaszthatnak – nyilatkozta. Hozzátette, a város meleg ebédet és teát biztosít számukra.
A Komáromi járás legifjabb városában, a több mint 5 ezer lakosú Naszvadon nincsenek hivatalosan nyilvántartott hajléktalanok. Ez talán annak köszönhető, hogy a helyi lakosok összetartóbbak, egymás iránt nagyobb empátiát mutatnak, mint a nagyobb városokban élők.
– A városi hivatalban nem vezetünk nyilvántartást helyi hajléktalanokról, de rendőreinknek feladatul adtuk, hogy a téli hidegben legyenek nagyon éberek, nehogy megfagyjon valaki. Eddig senkit sem találtak, akinek a szabad ég alatt kellett volna éjszakáznia. Akadnak olyan társaságok, amelyek napközben itt-ott összeverődnek, olcsó bort iszogatnak, de aztán ők is hazamennek, vagy barátoknál éjszakáznak. Amíg nincs rá igény, addig nem kényszerülünk hajléktalanszálló vagy éjjeli melegedő működtetésére – mondta el Molnár Zoltán, Naszvad polgármestere. Hozzáfűzte, karácsony előtt mindig felmérik, hogy mely szegényebb családok szorulnak másféle támogatásra. Azokat idén is az otthonukba kiszállított tartós élelmiszercsomagokkal ajándékozzák meg, remélve, hogy nem fordul még rosszabbra a helyzetük.
Egyedinek nem nevezhető a 60-as éveiben járó Laci esete, a hiszékenység vámszedőinek áldozatává vált. Korábban az anyjával közös lakásban élt. Annak halála után azonban iszogatni kezdett, adósságokba verte magát, a rezsit nem fizette. Miután mindez egy „jótevő“ fülébe jutott, a közel 50 ezer eurós lakására pályázó alak ajánlatot tett neki: kifizeti Laci helyett a pár ezer eurós tartozását és fél évre annak az albérletnek a díját, ahová átköltözhet, cserébe Laci lemond a lakásról és átíratja a nevére. Így is történt, csakhogy a fél év letelte után Laci nem tudta fizetni a bérleti díjat, s az utcára került. Egy ideig kukázgatott, majd megörült, hogy bejutott a hajléktalanszállóba, de nem sokáig élvezte, meghalt.
A középkorú Feri a válása után vált hajléktalanná, a lakásban a volt neje és a gyerekek maradtak, ő pedig alkoholizmusba és a szerencsejátékokba menekült. Miután a pénzét „elgépezte“, kéregetett a járókelőktől, de a kapott eurókat sem élelemre, inkább olcsó borra költötte. Italozása miatt a hajléktalanszállóban sem fogadták volna, de oda nem is kívánkozott, mert sosem szerette a szabályokat. Az egyik lakótelepen ismerős arcnak számít, ételt adnak neki, hiszen senkinek sem árt. Némi aprópénzért az élettörténetét is elmeséli bárkinek. Ahogy lesz, úgy lesz alapon egyik napról a másikra él, s nem hiszi, hogy változtathatna a sorsán.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/50. számában.
