Manga János, a palócság tudósa
Június 24-én a jelenleg Ipolyság településrészét képező Pereszlény községben emléktáblát avattak a jeles szülött, Manga János pedagógus, néprajzkutató és népművelő tiszteletére.
Manga János (1906–1977) június 24-én született, Ipolyságon érettségizett, majd a pozsonyi tanítóképzőben szerzett pedagógusi oklevelet. Tanítói pályáját 1929-ben az Ipoly mente falvaiban kezdte; tevékenykedett Ipolyfödémesen és Ipolyszécsénykén, később Érsekújvárban és Ógyallán. Utóbbi helyen intézményvezetőként is dolgozott.
Ahogy azt Csáky Károly helytörténész felidézte, már kezdő pedagógus korában érdekelte őt a néprajz, s figyelme korán a népi hagyományok felé fordult.
– Kutatott a vidéken később is. Gyűjtött népi hangszereket, népdalokat, jeles napi szokásokat. Publikált az Ipolyságon megjelent lapban, A Hétben, később pedig a Honti Napokat rendezte, s ez alkalomból számos szép fényképet készített.
Bartók Béla irányításával népzenei gyűjtéseket végzett, de jelentek meg cikkei a Magyar Írásban, a Tátrában, az Új Életben, a Komáromi Lapokban és az Érsekújvár és Vidékében is. A folklórtudós dolgozott a Népművelési Intézet igazgatójaként, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának főmunkatársaként, illetve osztályvezetőjeként is.
„Összegyűjtötte a Nyitra megyei Menyhe ünnepi szokásait (1942), megírta a Magyar katolikus népélet képekben című könyvét (1948), feldolgozta az Ipoly mente jeles napjait (1968), kiadta a Palócföldről készült nagyszerű monográfiáját; 1965-ben kandidátusi értekezést írt a dunántúli pásztorművészetről stb. – írja a „palócság tudósáról”, a „népzenei és néprajzi polihisztorról” Csáky Károly a Börzsönyi Helikon egyik 2014-es számában.
Több ezer, művészileg is értékes néprajzi fotója közül mintegy 600 felvidéki felvétel digitalizált formában ma is hozzáférhető a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Adattárában.
Művei közül megemlíthetjük a Födémes múltjából (1931), a Pogánykori emlékek az ipolyvölgyi palóc néplélekben (1936), A martosi kurjázás, a palóc kiszehajtás és a nagypéntekhajnali mosdás az Ipolyban (1938) és az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (1968) című kiadványokat.
Lokális és regionális keretezésű munkáiban sem a provincializmus, hanem a távoli összefüggéseket is szem előtt tartó alaposság, módszeresség jellemezte, a minél teljesebb dokumentálás profizmusa – mondta a szlovákiai magyar néprajzkutatás úttörőjéről Paládi-Kovács Attila etnográfus.
Megjelent a Magyar7 2023/26. számában.
