2020. június 30., 20:17

Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át dr. Kováts Miklós - KÉPGALÉRIÁVAL

Átvette dr. Kováts Miklós nyugalmazott tanár, irodalom- és színháztörténész a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést, amelyet március 15. alkalmából Áder János magyar köztársasági elnök adományozott neki a felvidéki magyar diákok identitásának megőrzése iránt elhivatott, közel fél évszázados pedagógusi pályája elismeréseként.

Kováts Miklós átveszi a Magyar Ezüst Érdemkeresztet
Galéria
+13 kép a galériában
Fotó: Fábián Gergely

A kitüntetés átadását a koronavírus-járvány miatt halasztották mostanra. Az ünnepélyes átadón, amit Magyarország Kassai Főkonzulátusának épületében tartottak, dr. Hetey Ágota főkonzul köszöntőjében elmondta, Magyarország köztársasági elnöke, Áder János március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából minden évben rangos kitüntetésben részesíti azokat a személyeket, akik életükkel, kiemelkedő tehetségükkel és teljesítményükkel kivívták a magyar állam és a magyarság elismerését és nagyrabecsülését. Az idén dr. Kováts Miklós, a kassai Szakkay József Szakközépiskola nyugalmazott pedagógusa részére a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta a felvidéki magyar diákok identitásának megőrzése iránt elhivatott, közel fél évszázados pedagógusi pályája elismeréseként.

_dsc2689.jpg
dr. Hetey Ágota főkonzul
Fotó:  Fábián Gergely
Minden nemzet számára fontos, de számunkra, a 20. század által megszaggatott magyar nemzet számára különösen az, létfontosságú, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, azaz a jövő nemzedéket. Kiemelt szerepe van azon nemzetrészeknek ebben, akik idegen hatalom alatt, kisebbségben kénytelenek megélni nap mint nap az ő identitásukat, ragaszkodnak nyelvükhöz, kultúrájukhoz, egyszerűen megpróbálnak megmaradni. Ezért különösen örömteli számomra, hogy ma egy igazi pedagógust, egy vérbeli tanárembert köszönthetünk Kováts Miklós személyében, aki a fiatal nemzedékek sokaságát nemcsak arra tanította, hogyan kell ismereteket elsajátítani, majd azokat alkalmazni, hanem arra is, hogyan éljen igaz emberi és igaz magyar életet itt a Felvidéken, Kassán”

– fogalmazott Hetey Ágota.

_dsc2712.jpg
dr. Kováts Miklós
Fotó:  Fábián Gergely

Dr. Kováts Miklós köszönetet mondott a kitüntetésért, s rámutatott, nagyon érdekesen alakult a kapcsolata Magyarországgal. 1936-ban született, a szülővárosa neve hivatalosan akkor is, mint ma, Košice volt. Két évvel később magyar állampolgár lett, majd a háború után ismét egy másik államé. Felidézte a háborút követő éveket, tanulmányait, rámutatva, hogy bár Magyarország abban az időben sokkal rosszabb helyzetben volt, mint például Csehszlovákia, mégis befogadta a határon túlról érkezőket, köztük körülbelül kilencezer szlovákiai diákot, akik iskolába járhattak, fedelet kaptak és megélhetést.

Jóindulattal, segítőkészséggel fordult felénk Magyarország. Ezt hihetetlenül tudom becsülni. Úgy érzem, erről ma nem nagyon hallani. Ahogy a trianoni szerződés után kiállt Magyarország a több százezer, az utódállamokból menekült ember mellett, ez megismétlődött 1945 után is”

– mondta.

_dsc2782.jpg
Fotó:  Fábián Gergely

„Nagyon nagyra értékelem, hogy ezt a kitüntetést a magyar államtól kaptam, elismerik azt a tevékenységet, ami számomra fontos, lényeges és bizonyos mértékig talán eredményes is volt az ipariskolában” – nyilatkozta a ma7.sk-nak Kováts Miklós hozzátéve, nem csak azt becsüli, kitől kapta az elismerést, hanem azt is, hogy miért, a diákok identitásának megőrzéséért, ugyanakkor tudatosítja, ezen a téren azért van mit javítani.

Nyilván az iskoláink is felelősek azért, hogy nálunk ilyen mértékű az asszimiláció. Valamit jobban kellene csinálniuk, hogy ezt valahogy helyre rakjuk”

– emelte ki.

_dsc2757.jpg
Fotó:  Fábián Gergely

Dr. Kováts Miklós nyugalmazott középiskolai tanár 1936-ban született Kassán. Gyermekként, öt testvérével együtt történelmi időket élt meg.  Abaújnádasdon nevelkedett, nagyapja birtokán, ott kezdte iskoláit, a nagymamája kassai polgárlány volt. A háború az ő családját sem kímélte, Magyarországra átszökve ottani rokonai támogatásával folytatta általános iskolai tanulmányait a borsodi Csincsetanyán, majd a gömöri Putnokon és Budapesten. Az ezekben az években szerzett élettapasztalat elkísérte későbbi pedagógusi pályáján megértő, emberi magatartást adva. 1950-ben hazajött Kassára, ahol az újraindított ipari első magyar osztályának diákja lett, s 1954-ben érettségizett le. Ez az az iskola, ahol meghatározó élmények érték: osztálytársai az egész Felvidékről verbuválódtak. Az iskola alapítójának krédója: „erkölcsi nevelés mellett oly elméleti és gyakorlati oktatást nyújtani a növendékeknek, amely képesíti őket tanulmányaik bevégzése után az ügyes gépész, gyári művezető és gépszerkesztő hivatást tekintéllyel és szakavatottsággal betölteni.” 1959-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Itt ‒ többek között ‒ az irodalomtörténész Turczel Lajos és a nyelvész Deme László professzor tanítványaként készült nemcsak a tanári hivatásra, hanem az irodalmi és anyanyelvi kulturális hagyományok ápolására is.

Tanár, irodalom- és színháztörténész. Diplomája megszerzése után nem volt mindjárt módja tanári pályára lépni. Műszaki végzettségét hasznosítva egy kisipari szövetkezetben dolgozott, míg meg nem üresedett egykori középiskolájában egy tanári állás. 1964-től a kassai ipari iskola tanára volt, több nemzedék került ki a keze alól szilárd anyanyelvi tudattal és a történelemszemlélettel felvértezve. Az iskola könyvtárosaként nemcsak a tanulóifjúság olvasottságát segítette elő, hanem feltárta a kassai magyar nyelvű középfokú iparoktatás történetét is. Többek között „A košicei (kassai) ipariskola száz éve” című kiadványban publikált e témában. Ezt a tevékenységét értékelve a budapesti Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum bevonta egy, az egész Kárpát-medencére kiterjedő iskolatörténeti kutatómunkába, s ennek során a kassai és a rozsnyói gimnáziumok históriáját tárta föl. Több mint négy évtizedes nevelőmunkájának hatása és eredménye is benne van abban, hogy iskoláját Magyar Örökség díjjal tüntették ki, s az intézmény jelenlegi igazgatója és egy diákja mellett ő vehette át az ünnepi elismerést 2016-ban. Figyelme kiterjedt a színháztörténet területére, e témában szerzett bölcsészdoktori diplomát Pozsonyban. 1974-ben a Madách Könyvkiadó adta ki a „Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában (1918‒1938 között)” című értekezését, amely igen kedvező visszhangot váltott ki. Szülővárosa története és irodalmi kultúrája ugyancsak foglalkoztatta. 1994-ben adta ki a Madách Kiadó „A Város és az Író. Kazinczy Kassája és Kassa Kazinczyja” című könyvét, 2007-ben pedig „Kassa” című turistakalauzát. Ezzel nemcsak a városba látogató turisták figyelmét kívánta felhívni a nagy múltú város értékeire, a helyiek számára is fontos várostörténeti adatokat nyújtott. Folyóiratokban megjelent írásainak tematikája is szorosan kötődik Kassához. Írt például Márai Sándor diákéveiről, Kassa régi egyeteméről, az iskolafelügyelő Kazinczyról, és a Bánk bán ősbemutatójáról is. Előadóként számos alkalommal szerepelt kelet-szlovákiai és magyarországi tudományos és ismeretterjesztő fórumokon, valamint a kassai Kazinczy-napokon. Elkötelezett Márai-kutató.

Szellemi munkáját értékelve a sátoraljaújhelyi székhelyű Kazinczy Ferenc Társaság tiszteletbeli tagjának választotta meg, s elnyerte a széphalmi magyar nyelvmúzeum elismerő díját. Gazdag tanári és tudományos életmű áll mögötte, hálás tisztelet veszi körül.

Galéria
+13 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.