Komáromi mustra a kijárási tilalom idején
Elhagyott szellemvárosnak tűnt a szlovákiai országzár, vagy ahogy az azt elrendelő, saját anyanyelvüket angolosító illetékesek emlegetik: lockdown első napján Komárom.
A pénteki pánikvásárlás és a kényszerből előrehozott tömeges temetőlátogatás után a szombati belvárosi körutunk során csupán néhány boltba, postára, mosodába, esetleg munkába igyekvő, vagy éppen gyerekekkel, kutyákkal sétálgató járókelővel találkoztunk. A tilalmat esetleg megszegőknek az egyenruhások pénzbírságától sem kellett tartaniuk, hiszen csupán a Kikötő lakótelepi kispiac mellett parkolt a városi rendőrség egyik autója – üresen.
Az egyébként is letaglózó, ködös- csapadékos időjárásban az otthonukból kimerészkedő polgárok kedélyállapotára felettébb nyomasztóan hatottak az elnéptelenedett utcák, terek, parkok, teraszok. Miközben hallgattuk „a fák lehulló levelének lágy neszét“, némi örömöt loptak a szívünkbe a sárga-barna-vörös szín több árnyalatéban pompázó lombkoronák, az itt-ott virító virágágyasok, valamint az őszmanók és töklámpások által őrzött, takaros porták. Sugallva: mindig van remény, lesz még kikelet...
