Kétnyelvű útjelző táblákat és testvértelepülésekről elnevezett utcanévtáblákat helyeztek ki Bősön – KÉPEKKEL
Pénteken hivatalosan is átadták azokat a kétnyelvű közúti útjelző (kék) táblákat Bősön, amelyek a Galánta–Bős útszakasz és az 507-es számú másodosztályú út tábláinak kétnyelvűsítését hivatottak prezentálni. Ugyanakkor testvértelepülésekről is neveztek el utcákat a városban.
A Bősi Városi Művelődési Központ előtt hirdették meg táblaavató sajtótájékoztatójukat a Magyar Szövetség Nagyszombat megyei képviselői, továbbá Bős város önkormányzata. A megyei képviselőket Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, Bacsó László, Nyárasd polgármestere, a megye közlekedési bizottságának elnöke, továbbá Polák László ekecsi polgármester, bizottsági tag képviselte. A sajtótájékoztatón jelen volt továbbá Gyimesi György, a Magyar Szövetség alelnöke, Fenes Iván, Bős polgármestere, Mons. Szakál László János esperes és a testvérközségek vezetői: Izsák-Székely Lóránt, Csíkszentmihály polgármestere, illetve Mesterházy József, Enese első embere. A közönség soraiban jelen voltak a testvértelepülések küldöttei, többen közülük a nagy forróság ellenére is ünneplő ruhában vagy viseletben vettek részt az eseményen. A város párakapuval, fedett sátorral és minden jelenlévő számára elérhető ingyenes, hideg ásványvízzel járult hozzá ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen a kánikula.
Fenes Iván ünnepi beszédében kifejtette, hogy a névadást az önmagára és környezetére eszmélő ember olyan fontosnak tartotta, hogy már az idők kezdetén is a Szentírás első történései között említi. Hiszen a Teremtő magához szólítja elsőszülöttjét, Ádámot, és felszólítja arra, hogy szólítsa nevükön az Isten által megalkotott lényeket és dolgokat. A név elsősorban eligazodást, tájékozódást jelent térben és időben, elkülöníti az egyént a sokaságtól és az egyedet a fajtától, mondta.
– hangsúlyozta Fenes.
A név kötelez, és önkéntelenül is önbeteljesítő jövendölésként működik a történelem sodrában. Kifejezi az értékeinket, a módot, ahogy élni kívánunk, a hivatást, amelyet beteljesíteni szeretnénk, emelte ki Bős polgármestere, aki arra is rámutatott, hogy napjainkban a szavaknak sajnos kevés az értékük, mivel kiüresedtek, jelentésük megkopott, devalválódott. Az okos politikát művelők azonban tisztában vannak vele, hogy azoknak rejtett forrásaik, potenciáljuk és kiaknázható energiájuk van, ezért sürgető mindig az új hatalmak számára, hogy megszabaduljanak a korábbiaktól, hiszen a jelent és a jövőt azok irányítják, akik nevet adnak, mondta Fenes Iván.
„Mi most az életet jöttünk ünnepelni, az újrakezdést, a szülőföldön gyarapodást. Új utcákat nyitunk, amelyben magyar hétköznapokat képzelünk el. A testvértelepüléseink Enese és Csíkszentmihály anyaföldjének sűrűjébe kapaszkodunk, amikor a belőle növő közösség fájának apró kis ágacskáit Bősnek vaskos törzsébe oltjuk, és azok terebélyesedésére számítunk” – fejtette ki.
– zárta ünnepi beszédét Bős polgármestere.
Izsák-Székely Lóránt, Csíkszentmihály polgármestere hamisítatlan fanyar székely humorral megjegyezte, hogy a Don-kanyarban egy ilyen kicsi meleg elkelt volna az akkor ott harcoló katonáinknak...
– mondta.
Majd azzal folytatta, hogy van a kertészetben egy gyönyörű praktika, amikor is beleoltják a fába a másik fát és az terem.
„Körülbelül így történt ezzel a három településsel, hogy egymás mellé tettek minket, összekötöztek és összeforrtunk. Van egy mondás, hogy ami összetartozik, az össze is forr. És most ez a három vessző úgymond meghozta az egyik történelmi termését. Ez a gyümölcs a Kárpát-medencében egyedülálló. Olyanról ugyanis még nem hallottam, hogy testvértelepülések egymásról neveznek el utcát, teret. De ez leutánozható. És hogyha valakinek van fogékonysága rá, nyugodtan megcsinálhatja, mert ez egy történelmi „gyümölcs”.
– fűzte hozzá.
Egy kicsit a kapcsolatunkra, pár mérföldkőre szeretnék emlékezni, mondta Mesterházy József, majd hozzátette, hogy a három település kapcsolata 1993 őszén kezdődött, amikor egy enesei delegáció Csíkszentmihályra látogatott.
Nagyon fontos volt 1996 Csíkszentmihályon, amikor Bős és Enese küldöttsége egyszerre, egy időben volt jelen a Hargita lábánál, a Honfoglalás ezeréves évfordulójának évében, aki ott volt, nem feledi. Azt gondolom, nagyon fontos volt 2002, amikor hivatalossá tettük az addig is ezer fokon égő kapcsolatunkat, és Enesén aláírtuk a testvérközségi oklevelet Csíkszentmihállyal és Bőssel. De hasonló mérföldkő volt 2014, amikor hosszas előkészítés után Bősön és Enesén is jeles ünnepség keretében székely kaput avattunk. Ma, 2024-ben ismét történelmi időket élünk át. A három település történelmi pillanatának részesei lehetnek a jelenlévők, hiszen Bősön Csíkszentmihály utca és Enese utca emlékeztet mindenkit arra, hogy egybetartozunk. Remélem, ezer év múlva is emlékezni fognak arra magyarok, hogy igen, ez a három település egybe tartozik, egy mindenkiért és mindenki egyért” – emlékezett vissza a több mint harminc éve történtekre.
Gyimesi György, a Magyar Szövetség alelnöke kiemelte, hogy néhány éve egyedüli magyar képviselőként a pozsonyi parlamentben az akkori szlovák partnerekkel sikerült átvinni azt a törvényt, hogy az útjelző táblák magyarul is feliratozhatók legyenek, továbbá hogy a Csemadok alanyi jogon kaphasson 300 ezer eurót a szlovák költségvetésből. Elértük azt is, mondta, hogy a szlovák nyelvet immár idegen nyelvként tanítják a magyar iskolákban és a szociális biztosítóban 52 formanyomtatvány már magyarul is elérhető, továbbá megtanították a „Jézuskát” magyarul beszélni, aki eddig csak szlovákul küldte ki a karácsonyi levelet a gyerekeknek.
Gyimesi azzal folytatta, hogy sokat beszélnek arról, hogyan lehetne a magyar embert gyökérhez kötni, illetve röghöz kötni, hogy a gyökereknél maradjon. Szerinte ezt nem lehet máshogy, mint hogy beleszólunk a családtámogatásba, a családpolitikába. Ezt viszont egy képviselő nem tudja megtenni, ehhez kell egy szervezett magyar képviselet. És amikor a sikerekről beszélt, azt is említette, hogy ezt csak szlovák–magyar együttműködéssel sikerült elérni.
– szögezte le Gyimesi.
Berényi József beszéde elején megköszönte Fenes Ivánnak, megyei képviselőtársának, hogy lehetővé tette azt, hogy a két hasonló rendezvény szépen összekötődjön.
– húzta alá Berényi.
A 38 ezer euró 64 táblát jelent, és a sajtó képviselői megkapták a kiadásokra vonatkozó részletes leírást az alispántól. A legnagyobb méretű táblák 400 euróba kerülnek áfa nélkül, de azokhoz erősebb oszlopokat kellett helyezni, ami szintén pluszköltségeket eredményezett, fejtette ki Berényi, aki megemlítette, hogy Dunaszerdahely várost idén kihagyják a folyamatból, mert ott nagyon sok tábla van, de jövőre ott is megvalósul a kétnyelvűsítés. A táblákon továbbá csak azokat a településeket tudják magyar nyelven is feltüntetni, amelyekben a magyarság számaránya eléri a 15 százalékot, ugyanis a minisztériumi rendelet így írja elő. Például Pozsonyt ezeken a táblákon is csak Bratislavaként lehet feltüntetni.
A megye tevékenysége azonban nem merül ki csupán a kétnyelvű útjelző táblák megalkotásában, hanem a Dunaszerdahelyi és Galántai járásokban komoly útfelújítások is zajlanak, amiért külön köszönet illeti a megyei képviselőket, fogalmazott Berényi József, aki bízik abban, hogy a következő évben is sikerül 35-40 ezer eurót elkülöníteni azért, hogy a választási időszak végére 80-90 %-ban mindkét járásban, ahol lehet, megjelenhessenek a kétnyelvű táblák.
A felszólalásokat követően Mons. Szakál László János esperes úr megáldotta a testvértelepülésekről elnevezett utcanévtáblákat, és azok kihelyezése után a megyei hatáskörű kétnyelvű útjelző táblákat is.
A beszédeket kulturális műsor is színesítette, amelyben közreműködött Vida Gergely, Nagy Mónika és Dóka Zsuzsa. A sajtótájékoztató szervezőit, szónokait és szereplőit, továbbá a vendégeket és a sajtó képviselőit „kisvonat” szállította az újonnan elnevezett utcákhoz, ahol a három település polgármestere közösen rögzítette az Enese és Csíkszentmihály községek nevét tartalmazó utcanévtáblákat a kijelölt oszlopokra. Az utazás alatt a csíkszentmihályiak élő népzenével tették még ünnepélyesebbé az aktust, melyet követően Bős városa díszebéddel vendégelte meg a jelenlévőket.
