Kerekesszék nélküli, szeretetteljes karácsony
Tavaly advent idején olvasóink anyagi támogatását kértük a sokoldalú komáromi néptáncos és hagyományőrző Andrew Áron spanyolországi műtétjéhez és rehabilitációjához. A széles körű összefogással összejött a szükséges pénz, s januárban sor került a sorsfordító műtétre. A kamaszfiúval és édesanyjával a történtekről, valamint az idei karácsonyi terveikről beszélgettem.
Áronnál születésekor súlyos genetikai betegséget állapítottak meg. Sokáig nem tudott mozogni, ezért többféle kezelésre hordták és javult az állapota, de csak átmenetileg. Ropta a táncot a Komárom Ifjúsági Néptáncegyüttesben, de amikor hirtelen növekedésnek indult, az izmai nagyon letapadtak, s a fizikuma egyre kevésbé bírta a terhelést. Váratlan, fájdalmas görcsök törtek rá, melyek mozgásképtelenné tették. Fekvésre kényszerült, s a fájdalomtól tehetetlenül zokogott. Kiderült azonban, hogy az izmai felszabadításához egy speciális műtétre van szükség, amit a spanyolországi Barcelonában Nazarov doktor végez. A család nem mondott le arról, hogy Áron mielőbb meggyógyuljon, és teljes életet tudjon élni. Adománygyűjtésbe fogtak, és a pénzből fedezték a drága, ám sikeres műtét költségeit.
Áron felvidéki édesanyja és angliai édesapja két évtizeddel ezelőtt Londonban ismerkedett meg. Gabika a diploma megszerzése után Angliában csatlakozott a török kort megidéző hagyományőrző csapathoz, amelynek a majdani párja is tagja volt. Miután összeházasodtak, délre költöztek, s egy Steiner-Waldorf jellegű, bentlakásos szakközépiskolában dolgoztak.
Arról is szólt, hogy az angol és a magyar hagyományokat ötvözve, az utódaikkal azt tanították: december 23-án este érkezik az angyal a karácsonyfával, majd Szenteste az ajándékokat hozó Jézuska, 25-én reggel pedig a szintén ajándékozó Télapó. Amikor meglátogatják a férje Angliában élő szüleit és testvéreit, akkor ott az ünneplést előbbre hozzák, majd idehaza az ő anyukájával együtt karácsonyoznak.
Mivel Áron a hazaköltözéskor még csak két és fél éves volt, az első karácsonyaira nem emlékszik, de arra igen, hogy óvodásként hogyan ünnepelt.
– Szenteste mindig izgatottan vacsoráztunk, mert nagyon kíváncsiak voltunk az ajándékainkra. Azok közül legjobban a távirányítós, lego autónak örültem, amire nagyon vágytam. Az ünnepi vacsoráról csak annyit, hogy nagyon szeretem az anyu által készített krumplisalátát, amihez a nővéremmel együtt, az ételallergiánk miatt csak bizonyos halféléket ehetünk. De a lényeg az, hogy karácsonykor esténként tovább fenn lehetünk, és több időt tölthetünk együtt.
Sajnos a tavalyi családi karácsonyt már beárnyékolta a betegség.
– Ősszel egyre aggasztóbb tünetek mutatkoztak, s november végére kiderült, hogy Áron vagy örökre kerekesszékbe kényszerül, vagy aláveti magát egy speciális spanyolországi műtétnek. Emiatt nem nagyon tudtunk az ünnepi előkészületekre gondolni, a megoldást kerestük. Öröm, hogy miután a műtéttel kapcsolatos költségeinkre adománygyűjtés útján próbáltuk előteremteni a szükséges pénzt, azt tapasztaltuk, hogy tájainkon nagyon sok a jó szándékú, adakozó ember. Meglepő és szívmelengető volt az a széles körű összefogás, amelynek köszönhetően sor kerülhetett a fiunk műtétjére. Köszönjük!
Áron is nagyon jól emlékszik a tavalyi karácsonyra, hiszen nagy fájdalmai voltak.
Aztán beköszöntött az új év. Nazarov doktortól először 2025 márciusára kaptak időpontot, amit aztán előbbre hoztak január 12-re.
– Csak arra emlékszem, hogy délelőtt betoltak a műtőbe, majd bezáródott mögöttem a tolóajtó, és gyorsan elaludtam. Később anyu mondta, hogy az orvos megnyugtatta: nagyon jól sikerült a műtétem – mondta Áron. Az anyukája hozzátette, orvosi ellenőrzésre júliusra kaptak időpontot.
– Áront február végétől, két héten át Pöstyénben rehabilitálták. Szinte hihetetlen, hogy miután nagyon intenzíven foglalkoztak vele, két nap múlva felállt a kerekesszékből. Majd májusban vissza kellett térnie újabb kéthetes rehabilitációra. A tervezett augusztusi terápiára azonban már nem hívták vissza, mert gyorsan javult az állapota. Csak októberben következett a harmadik pöstyéni kezelés, ami szintén nagyon hatékony volt. Egy-egy kéthetes ottlétünk a gyógymódokkal együtt 2500-3500 euróba kerül, amiből a hazai egészségbiztosítók egy eurót sem térítenek meg.
Áron jól érezte magát Pöstyénben, ahol a kezelések után délutánonként tanultak is.
– Már akkor is elég jól tudtam szlovákul, így megértettem a tanítókat és barátkoztam a gyerekekkel. Egy német és egy görög sráccal pedig angolul beszélgettünk. A fájdalmaim enyhültek, mert megnyúltak az addig letapadt izmaim, s egyre magabiztosabban jártam. Az eltelt egy év alatt 18 centit nőttem, a cipőméretem pedig 36-os helyett már 40-es. A komáromi Náruč idősotthon gyógytornásza is foglalkozik velem. Áprilisban elkezdtem járni a néptánccsoportunk próbáira, először csak a lépéseket figyeltem és a dalokat tanultam. Majd az orvosok mondták, hogy ha jobban érzem magam, akkor óvatosan csatlakozhatok a táncosokhoz. Így tettem, s immár december 18-án 18 órától az Egressy Béni VMK nagytermében mutatjuk be a karácsonyi műsorunkat, amelyben a többiekkel együtt én is rophatom a felcsíki táncokat.
A család idei karácsonya a szokásos forgatókönyv szerint alakul: pár napig Angliában lesznek, azután idehaza ünnepelnek.
– A nővéremmel együtt ismét levelet írunk a Jézuskának, újabb legót szeretnék kapni. Lehet, hogy Hanna pedig zenészcuccot kér, mert gitáron, zongorán, furulyán és kobzon is szépen játszik, én pedig dobolok. De az is lehet, hogy lovaglással kapcsolatos felszerelést szeretne, mert kiskorunktól kezdve mindketten lovagolunk. Én azonban átmenetileg szüneteltetem ezt, inkább a második világháborúval kapcsolatos könyveket bújom. Ez úgy kezdődött, hogy anyut megkértem, vegyen nekem kiskatonákat – árulta el Áron, aki arra is büszke, hogy a barátaira mindenben számíthat.
– Amikor a műtét után először mentem iskolába, partit rendeztek a fogadásomra és megajándékoztak. Később a kerekesszékemen eltoltak oda, ahová egyedül nehéz lett volna eljutnom. Az osztályfőnököm pedig az első emeleti osztályunkat átköltöztette a földszintre, hogy könnyebben tudjak mozogni. Bizony, az egészség mellett a kölcsönös szeretet és az összetartó család a legnagyobb érték! – hangsúlyozta búcsúzáskor a hetedikes srác, aki majd 2026 márciusában, Budapesten ismét találkozik Nazarov doktorral. Ő a nyári ellenőrzése során nagyon meg volt elégedve az állapotjavulással, amiről később egy konferencián is beszámolt.
