Kék szívek a Bodrogközben
A battyányi Benkő Anett, a 11 éves autista spektrumzavarral diagnosztizált fiú édesanyja egy hirtelen ötlettől vezérelve az idén első ízben azzal a kéréssel fordult a bodrogközi polgármesterekhez, hogy egy apró gesztussal emlékezzenek meg az autisták világnapjáról.
Így számos faluban a hangos bemondóban a kétnyelvű rövid tájékoztató szöveget követően Rúzsa Magdi és Szakács Gergő Kék a szívem című dala is felcsendült.
A tiszacsernyői vasútállomáson pihenő 5 mozdony pár perces tülköléssel szimbolizálta a régió autista gyerekeinek és szüleiknek a kiáltását a társadalom felé, elszigetelődés helyett integrációra, elfogadásra vágyva.
Anett fia, akárcsak az a másik két hasonló korú fiú is, akiknek az anyukájával találkoztam, a királyhelmeci speciális alapiskolát látogatja. Mivel a spektrumzavarból adódóan nincs két egyforma igényű gyerek, mindegyiküknek megvannak a maguk sajátosságai, szükségletei. Ebből adódóan személyre szabott, egyéni tanrendet állítanak össze számukra a speciális pedagógusok. Heti 2-3 alkalommal pár órát töltenek az iskolában a gyerekek. Mindegyikkel egyszerre csak egy pedagógus és segítő foglalkozik. Bár az iskolának nincs olyan szakembere, akinek kimondottan autista-terapeuta képesítése lenne, az általános speciális pedagógiai képesítésük keretén belül megszerzett, az autistákra vonatkozó ismereteik birtokában igyekeznek támogatni és segíteni a szülőket az otthoni viselkedéstechnikák bevezetésében is.
Mindhárom anyuka mesélt a többségi társadalom részéről megtapasztalt bántó, sértő reakciókról. Sokan még most is betegként beszélnek gyerekeikről, nem is sejtve, mekkora sebet ejtenek ezzel rajtuk – mondja Gabika, akit fia tanított meg arra, hogy mellőzze beszédéből a felesleges magyarázatokat, körítéseket, legyen egyszerű, lényegretörő.
A tiszacsernyői Katica szomszédságában romák is laknak, és a részükről nagyobb elfogadást, együttérzést tapasztalt a játszótéren, a többi gyerektől eltérően ők hajlandóak voltak játszani a kisfiával. Azon nagyon megdöbbent, hogy fia diagnózisát követően a baráti társaságuk nagy része idővel szépen lemorzsolódott, megszakítva velük a kapcsolatot.
Ahogy Katica visszaemlékezett a fia diagnózisának megállapítása körüli, 6 évvel ezelőtti hónapokra, a kezdetek nehezek voltak, a gyerekorvos alig tudott segíteni, hogy szülőként merre és kihez is forduljon. Így végül a legnagyobb segítséget a közösségi hálón megtalált ASD- csoportok jelentették, amelyekben sok hasznos információt, tapasztalati tanácsot szerzett.
Gabikáék fiának diagnózisát Debrecenben állították fel, ők sok fejlesztő foglalkozást ott értek el, ott ajánlották nekik a speciális diétákat is, a méregtelenítést, a nehéz fémek kiürítését a szervezetből. Ezekre tudatosan odafigyelve, még ha kis lépésekben is, de javulást, nyugodtabb idegállapotot tapasztalt fián. Mindhárom édesanya elmondta, hogy nyilván minden érintett szülő örülne annak a lehetőségnek, ha a Bodrogközben is elérhető lenne a célirányos fejlesztő terápiákon túl valamelyik magyar alapiskolában, illetve óvodában egy speciális osztály, mert a régióban egyre növekszik az autisztikus spektrumzavarral diagnosztizált gyerekek száma.
Megjelent a MAGYAR7 15. számában.
