Járvány idején a Komáromi Speciális Alapiskolában
A szigorított járványügyi intézkedések idején is működhetnek a szlovákiai speciális alapiskolák. A mentálisan sérült, köztük autista gyerekekkel is foglalkozó Komáromi Speciális Alapiskolában arról érdeklődtünk, hogy a javarészt gyógypedagógusokból álló tantestület eddigi hatékony oktató-nevelő munkáját és a kortársaiknál sebezhetőbb tanulók viselkedését hogyan befolyásolják a bevezetett változtatások.
Nagy Beáta igazgató elmondta, hogy a Nyitrai Járási Hivatal fennhatósága alatt, 2006 óta a Komárom Várostól bérelt, Kassai utcai volt óvodaépületben működnek, s miként más oktatási intézményekben, úgy náluk is betartják az időnként változó járványügyi előírásokat. Bár a maszkviselésre nem kötelezhetők a tanítványaik, azt a többségük mégis hordja.
„Tőlük arról szóló igazolásokat kértünk, hogy a gyermekük esetleg allergiás, ezért náthás vagy köhécsel, vagyis nem kell attól tartanunk, hogy vírusfertőzött. Az osztályfőnöki órákon is sokat beszélgetünk a járványról, ezért a gyerekek elhiszik, hogy az intézkedéseink az érdekeiket szolgálják, nem ellenkeznek. Az autista gyerekekkel pedig sajátos pedagógiai módszerekkel értetik meg ugyanezt a pedagógusok és az asszisztenseik“ – magyarázta az intézményvezető.
Azt is elárulta, hogy az iskola költségvetéséből nagyon sok pénzt fordítanak a fertőzés-megelőzésre, például érintésmentes lázmérők, fertőtlenítőszerek és papírtörlők vásárlására, a mosdók fölé pedig a hatékonyabb kézmosás érdekében melegvizes bojlereket szereltettek fel.
„Mivel a tantestületben krónikus beteg és várandós kollégáink is vannak, őket szintén nagyon óvjuk a megelőző óvintézkedésekkel, amelyeknek köszönhetően eddig egyetlen pedagógusunk vagy diákunk sem fertőződött meg. Amikor pedig az egyik tanulónk óvodás testvérei az ovis járvány miatt karanténban voltak, akkor inkább őt sem engedték iskolába a szülei, s igazolták a hiányzását“ – tájékoztatott.
Mivel a tanítványaik a kortársaiknál érzékenyebbek, a pandémia idején feszültebbek és aggódóbbak, mint máskor voltak. Ezért a pedagógusaiknak még nagyobb empátiával és türelemmel kell viszonyulni hozzájuk.
„Továbbá nagyon hiányolják a mozgással teli, feszültségoldó testnevelés és a közös dalolással párosuló zenei nevelés órákat, amelyeket ez idő tájt csak elméleti síkon oktathatunk. E furcsa rendeletet úgy tartjuk be, hogy a gyerekeket testnevelés órán rajzoltatjuk, a zeneórán pedig a tanító bácsi muzsikál nekik, valamint leírják a népdal-szövegeket, mivel az elődeinktől kapott értékek őrzésére továbbra is nagy hangsúlyt helyezünk. Nagyon várják, hogy végre a tornateremben felszabadultan sportolhassanak, annál is inkább, mert egy projekt kapcsán pingpongütőket és – labdákat nyertünk, amiket már nagyon szeretnének kipróbálni“ - fejtette ki a továbbiakban.
Hozzátette: a hiányzások száma különösebben nem növekedett meg a járvány idején. Bár akadnak, akik pár napra többnyire megfázásos tünetekkel odahaza maradnak, de extrém esetek nem fordultak elő. „Mostanában is csak azok hiányoznak gyakrabban, akiknek a bejárása kapcsán mindig gondok merültek fel. Ők kihasználják a jelenlegi lehetőséget, hogy a hiányzásukhoz – akár kitalált okkal is - elegendő a szülői igazolás.“
Az iskolai étkezdében pedagógusok jelenlétében, kiscsoportos étkeztetés történik, a napközi otthonba pedig csak kevesen járnak.
- fogalmazott.
Végül megjegyezte, hogy nemrég megtartották a hagyományos iskolai egészséghetet, ami korábban mindig sportnappal zárult. „Most a sportnap helyett rajznapot iktattunk be. Nagyon megható volt, hogy az egyik kislány olyan almát rajzolt, amely az emberekhez hasonlóan védőmaszkot viselt...“
A tanítványaik díjakkal szoktak hazatérni a rajzversenyekről, és az iskola saját rajzversenyeket is szokott rendezni. A legszebb műveket az intézménynek sokat segítő Farkas Veronika művészettörténész jóvoltából, rendszeresen az általa működtetett Limes Galériában állították ki. Az érzékeny lelkű, kis alkotók alig bírják kivárni, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, s ismét hasonló élményekkel gazdagodhassanak.
