Időutazás kincsvadászattal
Egy székelyföldi barátnőm arra kért, legyek az útikalauza a komáromi régióba tervezett látogatása során, ugyanis az üzleti teendői között tájainkon töltene egy tartalmasan szórakoztató napot. Hozzátette: az itt-tartózkodása során történelmi és építészeti nevezetességeinkből, illetve a természeti kincseinkből is kaphasson némi ízelítőt, s ha a komáromi mustránk után még marad időnk, akkor egy hangulatos falucskába is ruccanjunk ki.
Emőke később közölte velem, hogy a Komárom belvárosában található szobrokat, emléktáblákat már egy korábbi csoportos kirándulás során végignézte, de akkor a központi erődbe nem jutottak be, ezért örülne, ha ott indulna a felfedezőutunk. Közép-Európa legnagyobb erődrendszere, a nemzeti kulturális műemléknek számító épületegyüttes hajdani központjának meglátogatása után kilátogattunk egy közeli kultikus helyre, a Nepomuki Szent János által őrzött Spiccre is, amiről még sosem hallott. Mivel barátnőmet lenyűgözte a Duna és a Vág összefolyásának látványa, ezért a vadregényesebb Holt-Vág térségét is felkerestük. Végül a közös programunkból a Duna-parti „ékszerdoboz”, Karva község körbejárása sem maradhatott ki. A fárasztó, ám élménydús nap végén vendégem megígérte, legközelebb több napra tér vissza, hiszen a járásunk bővelkedik szebbnél szebb látnivalókban.
A páratlan objektum legrégebbi része, az Öregvár a 16. században épült az egykori középkori vár helyén, majd a 17. században az Újvárral bővült. A 18. századi két erőteljes földrengés után elveszítette katonai jellegét, I. Napóleon győzelmei hatására azonban a 19. század elején felújították és kibővítették, így az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszerévé vált, amely szükség esetén 200 000 főnyi hadsereg elszállásolását is biztosítani tudta.
A Monarchia felbomlása után egészen 2003-ig megőrizte katonai jellegét, majd Komárom város tulajdonává vált. Megnyílt a nagyközönség előtt, miközben pénzigényes helyreállítása fokozatosan történik. Azóta az ódon falak között a Pro Castello Comaromiensi közhasznú szervezet nyújt közérdekű szolgáltatásokat és népszerűsíti a létesítményt. Megújították az Öregvár kazamatáit és a Ferdinánd-kaput, valamint az Újvárban lévő Madonna Bástya objektumait, a Lipót-kaput és a hatalmas Laktanyát. A szervezet munkatársainak a szakértelmét bizonyította a vezetett erődtúra, amelyhez mi is csatlakoztunk.
Ismereteink gyarapítása közben az objektum mostani kihasználtságába is betekintést nyertünk. Emőke szeme felcsillant annak hallatán, hogy éjszakai erődtúrákra is lehet jelentkezni, s a Komáromi Napok során a minden évben megrendezett Komáromi Ostromlakomák is kihagyhatatlanok. Olyankor ágyúdörgés közben főnek és sülnek a 19. század első felét idéző, szabadtűzi ételek, miközben a Felvidéki Tavaszi Emlékhadjáratban résztvevő hagyományőrzők megidézik az 1848–49-es történelmi csatajeleneteket, de kézműves-foglalkozásokat is tartanak. Közben egy különleges lakomát idéznek fel: amikor 1849 áprilisában Guyon Richárd vezérőrnagy Komáromban átvette a vár parancsnokságát, első dolga volt a várvédők harci szellemének megszilárdítása, ezért az Öregvár sáncain, az ellenség folyamatos ágyúzása közben látta vendégül a komáromiakat...
Izgalmas attrakció a szabadulószoba is, amire legalább öt nappal korábban kell jelentkezni. Az arany ember című Jókai-regény által inspirált, a 19. századba visszavezető kaland során tudásgyarapító, szórakoztató rejtvényeket kell megoldani. Jó hír, hogy eddig mindenki mosolyogva fejezte be a játékszomjas csoportok által kedvelt, meglepetésekkel teli időutazást, majd a Kamarum Városi Sörfőzdében készített, finom kézműves sörrel, vagyis a Klapka tábornok nevét viselő 12-es és a Villa Camarum 10-es sör kortyolgatásával fokozhatták az élvezeteket, ahogy mi is tettük.
Miután Emőke feltöltődött az új élményekkel, a Duna és Vág összefolyásánál levő Spiccen élhette ki a természet- és legendaimádó énjét. Bő fél évszázad elteltével ezen a kultikus helyen ismét van emlékhelye Nepomuki Szent Jánosnak, a hajósok, halászok, vízimolnárok, hidak és vizek védőszentjének, ugyanis oda került a lebontott, volt „Sárkány-kápolnához” tartozó, valamikori Nepomuki-szobor másolata. Tudvalevő, hogy a helyi Sárkány fivérek 1810-ben sokáig hiába várták hajójuk visszaérkezését. A Duna-parton megfogadták, ha épségben hazatér, akkor kápolnát emelnek a védőszentnek. Ígéretüket megtartották és 1815-ben a szigeten felépíttették a szentélyt. Mivel annak eredeti változatát, alacsony fekvése miatt, rendszeresen elöntötték a dunai árvizek, ezért később egy védettebb, magasabb töltésen új kápolnát emeltek. 1968-ban, a csapóhíd építésekor le kellett bontani, a szent szobra pedig a Duna Menti Múzeumba került. A mű restaurálása során annak másolatát is elkészítették, ami egy márványtalapzatra helyezve kikerült a Spiccre.
A Szűz Mária-szoborral is védett panoráma-pihenőhely mögött a látképet évtizedeken át acélkerítés rontotta, eltávolítása után azonban végre látogathatóvá vált a Komárom város birtokába került terület, ahol a kihelyezett padokon, nyugágyakon mi is lazulhattunk. Aztán a Holt-Vág környékét vettük célba, amely kapcsán elmondtam, hogy Lándorpusztánál ömlik a Vág-Dunába a Nyitra folyó, s a torkolatánál alakult ki a folyami Apáli-sziget.
Ez a lokálpatrióták által komáromi Riviérának vagy Balatonnak is nevezett vidék gazdag élővilágával, ártéri erdeivel körbesétálható és végigkerekezhető természetvédelmi terület. Egyúttal családbarát pihenőövezet, ahol a játszótereken, sportpályákon kívül vízibicikli-, roller-, csónak- és SUP-kölcsönző is várja a látogatókat. Mi a tandem kerékpárt próbáltuk ki, majd a túrázás okozta fáradalmainkat sült hekket ropogtatva pihentük ki, élvezve a vízparti látványt és madárcsicsergést. Abban is egyetértettünk, hogy a Holt-Vág átúszására sosem jelentkezünk be, a 140 méteres táv egyszeri vagy kétszeri teljesítésével járó dicsőséget inkább meghagyjuk másoknak.
Délután értünk Karvára, amely a környezetvédelmi tárca és a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség által meghirdetett Év Faluja versenyen tavaly méltónak bizonyult egy különdíjra. A mintegy 700 lakosú falut folyamatosan fejlesztik. Szerepe volt abban, hogy kiépült az arra haladó, aszfaltozott EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárút Párkányig húzódó szakasza, valamint a piaccal is bíró Duna-korzó, ahol 16 méter magas kilátó, hangulatos park, odébb kastély, fitneszpark, a szemközti Lábatlanba tartó kishajó, rév és a Korzó bisztró várja a látogatókat.
Külön említést érdemel a Danubium ökocentrum interaktív tapogatófala, amelyre rávetítették a Dunát, növény- és állatvilágával együtt, valamint a faluközpont nevezetes épületeit. Az információs táblák részletes leírást adnak az élővilágról, de készült egy kisfilm is Karva történelméről, a Duna kialakulásáról és bemutatják a térség mitikus történeteit is. Mindezek megtekintése után helyet foglaltunk a vízparti nyugágyakkal felszerelt „Duna-moziban”, ahol a napnyugtára várva gyönyörködtünk a természet szépségeiben. Sokféle kincsre találtunk, többre már aznap nem is vágytunk!
Megjelent a Magyar7 2026/31-32. számában.
