Húsz évvel ezelőtt volt a Selye János Egyetem avatóünnepsége Komáromban
A komáromi Selye János Egyetemet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2003. október 23-án, a 465/2003 T. t. számú törvény alapján hozta létre, 2004. január 17-én pedig jeles bel- és külföldi vendégek jelenlétébem, a Tiszti pavilon dísztermében került sor az avatóünnepségére. A 20. évforduló alkalmából Albert Sándor alapító rektorral beszélgettem a mindmáig egyetlen önálló jogalanyisággal rendelkező, hazai magyar felsőoktatási közintézmény létrehozásáról, ami Szlovákia felsőoktatásában történelmi pillanatnak számít.
„A felvidéki magyar politizálás legnagyobb sikerének nevezhető az SJE megalapítása, s örömmel tölt el, hogy abból a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselőjeként, majd miniszteri biztosként és rektorként oroszlánrészt vállalhattam. Ez annak is köszönhető, hogy a a 2003-as évi parlamenti választásokon az MKP 20 képviselője bekerült a legfelső törvényhozásba. A kormánykoalíció második legsikeresebb pártjaként, amelynek Csáky Pál volt az ország kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese, és saját minisztereink, államtitkáraink is voltak, elég erőt éreztünk magunkban ahhoz, hogy a magyar egyetem kérdését belefoglaltassuk a kormányprogramba, növelve sikerünk esélyét. Sajnos, az egyetemalapításra vonatkozó korábbi három kísérletünk kudarcba fulladt. Azok egyikére még a prágai föderális parlamentben került volna sor, de mivel azt az egyes bizottságokban több magyar képviselő sem támogatta, el sem jutott a plénumig...“ – idézte fel az előzményeket Albert Sándor.
Hozzátette: miután 2003-ban végre megérett az idő a győzelmükre, s az egyetemalapítást az MKP 20 képviselője szlovák támogatással megszavazta, 2003. október 23-án, a 465/2003 T. t. számú törvény alapján, ami egyúttal alapítólevélnek is minősült, létrejöhetett a Selye János Egyetem.
„Martin Fronc KDM-s oktatási miniszter 2004. január 1-i hatállyal miniszteri biztossá nevezett ki, engem megbízva a komáromi magyar egyetem infrastruktúrájának kiépítésével, működési feltételeinek előkészítésével.
A július végi felvételiztetésre több mint 500 olyan fiatal jött el, akik nappali képzéseken kívántak tanulni, további 210 érdeklődő pedig a levelező tagozatra jelentkezett. Miután 2004 szeptember 14-én, ismét jeles hazai és magyarországi vendégek, köztük szlovák egyetemi rektorok részvételével, megtarthattuk a történelmi tanévnyitónkat, amelyen Juraj Sinay, a Szlovák Rektori Konferencia elnöke is nagyon szép ösztönző beszédet tartott, összesen 648 felvételt nyert és beiratkozott hallgatóval kezdtük meg az első akadémiai évet a Református Teológiai, a Gazdaságtudományi és a Tanárképző Karon“ – folytatódott az alapító rektor múltidézése.
Nemcsak a szép dolgokról, hanem a problémákról is szólt: „Mivel kezdetben saját termekkel nem rendelkeztünk, Bastrnák Tibor polgármestert és parlamenti kollégámat kértem meg arra, hogy a tanévnyitóra kölcsönözze nekünk a fennhatósága alá tartozó városi művelődési központ nagytermét. Annak vezetője azonban olyan magas bérleti díjat kért, amit nem tudtunk kifizetni. A Matica slovenská helyi székházában sokkal olcsóbban bérelhettük volna ki a nagytermet. Miután a VMK-nak jeleztük, hogy botránnyá fajulhatna, ha a tanévnyitónk anyagi okokból a „Maticánál“ lenne, a városi intézmény mérsékelte a bérleti díjat, s végül ott nyitottuk meg a tanévet“.
Halaszthatatlan feladat volt az egyetem működéséhez szükséges ingatlanok megvásárlása is.
Akkoriban a Danubius-épületben magyarországi egyetemek kihelyezett képzéseit szervezte a Bauer Győző professzor vezette Selye János Egyetemért Alapítvány, aminek köze nem volt a későbbi SJE-hez. A kétoldalú egyezségünk alapján az SJE indulásakor megszűntek az addigi kihelyezett képzései, az ingó és ingatlan vagyona pedig átkerült az egyetemünk Pro Selye Alapítványához. Ekképp megkaptuk a Lehár- és Danubius-épületet és az egykori szakmunkásképző intézet dohánygyári ingatlanát. Időközben egy parlamenti határozat alapján Komárom város a védelmi minisztériumtól azzal a feltétellel vehette át a helyi erődítményt, hogy azt campusként, tantermekként és irodákként való használatra átengedi az egyetemünknek. Ha öt éven belül elkezdtük volna a borzasztó állapotban levő objektum átalakítását, akkor az az SJE tulajdonába került volna. A városvezetés folyamatos akadályoztatássának „köszönhetően“ azonban erre nem került sor, így az erődrendszer városi tulajdonban maradt“ – magyarázta az ex-rektor.
Hozzátette: a várfalakon kívül levő egyik épületből azonban létrehozhatták az SJE Konferencia-központját a 350 fős előadóteremmel, további tantermekkel, jegyzetbolttal és ebédlővel. A másikban pedig helyet kapott a sportközpontjuk.
A infrastruktúra kiépítése mellett ugyancsak fontos volt a megfelelő személyi feltételek megteremtése is.
„Bár még 1994-ben megalakult a Kálvin János Teológiai Akadémia, azt egyetlen szlovákiai egyetem sem akarta befogadni, s mivel nem vált valamelyik egyetem részévé, ezért teológus diplomát sem adhatott ki a végzőseinek. Bár az alakuló SJE kapcsán eredetileg csak pedagógus- és közgazdászképzést terveztünk, de az akadémia vezetőinek kérésére harmadikként becsatlakoztattuk a Református Teológiai Kart (RTK), s a korábbi akadémiai hallgatókat is diplomával láttuk el. Az RTK működésének tehát biztosítva voltak a személyi feltételei, amelyeket a másik két kar esetében is meg kellett teremteni. Előzőleg feltérképeztük azt, hogy a szlovákiai egyetemeken hány magyar oktató dolgozik, s kiderült, hogy mintegy százan voltak. Sajnos, közülük sokan az előzetes ígéretük ellenére sem voltak hajlandóak átjönni az induló SJE-re, feladni az általuk biztosabbnak tartott munkahelyüket a bizonytalanabbnak tűnőért cserébe.
– ecsetelte a további hajdani feladatai teljesítését Albert Sándor.
Hangsúlyozta: mivel az épületeik átalakításába a kezdetben még nem létező egyetemi igazgatótanácsnak is bele kellett egyeznie, előbb szükség volt annak létrehozására.
„Miniszteri biztosként, a hallgatóink, a tanáraink és további alkalmazottaink felvételéig, az egyetemi költségvetést is nélkülöző, egyszemélyes egyetemi vezetésnek számítottam. Azután Fronc miniszter beleegyezésével 2004 októberében kialakítottuk az átmeneti egyetemi igazgatótanácsot és a tanárokból, diákokból, alkalmazottakból álló egyetemi szenátust, majd ez utóbbi egyhangúlag az SJE rektorává választott meg engem. Az ezt igazoló okiratot szokás szerint a szenátus elnöke juttatta el az oktatási miniszternek, aki azt továbbította Ivan Gašparovič államfőnek, kérve a hivatalos kinevezésemet.
– részletezte a további vonatkozó emlékeit.
Végül a több hazai és magyarországi kitüntetést megérdemelt alapító rektor arról is beszélt, hogy az illetékes tárca 2006-ban a szlovákiai egyetemeket azzal szólította meg, ki kell építeniük a saját minőségbiztosítási rendszerüket: „Az országos viszonylatban elsőként a Kassai Műszaki Egyetemen épült ki, s egykori tanszékvezető docensként e munkafolyamatból is kivettem a részemet. E rendszer a korábban megszerzett tapasztalatomnak is köszönhetően másodikként az SJE-n készült el. Azt az Európai Egyetemek Szövetsége képviselői ellenőrizték, s nagyon meg voltak elégedve. Ez hasonló büszkeséggel töltött el engem, mint például az, hogy az akkori városvezetés 2021 áprilisában Komárom Díszpolgárává választott, nemrég pedig a Nyitra Megyei Önkormányzat legrangosabb díját vehettem át. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes volt jó célok érdekében kitartóan, tisztességesen munkálkodni. Teljesült sokak nagy álma, megalakult a hazai magyar egyetem, a folytatás pedig az utódaimtól függ...“.
