Hunfalvy Pál és Hunfalvy János emléktáblája - Késmárk
A Hunfalvy testvérek a 19. századi magyar tudományosság neves képviselői, Pál elsősorban az összehasonlító nyelvészetben, János pedig a földrajztudományban jeleskedett.
Szepes vármegyében, egy szász családban születtek, eredeti nevük Hunsdorfer volt. 1842-től azonban az udvari kancellária engedélyével mindketten a Hunfalvy családnevet használták. Tanulmányaikat mindketten a késmárki evangélikus líceumban kezdték, sőt Pál 1842-től a líceum tanára volt. Itt kereste fel őt 1845-ben Petőfi Sándor.
Hunfalvy Pál 1848-ban az első népképviseleti országgyűlésen a szepesszombati kerület képviselője lett, majd Debrecenben a függetlenségi nyilatkozat jegyzője volt, s ezért 1850-ben először halálra ítélték, de később kegyelemben részesítették.
1850-től az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott, Reguly Oroszországban gyűjtött anyagát is segített feldolgozni. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként megalapította a máig megjelenő Nyelvtudományi Közleményeket. A finnugor összehasonlító nyelvészet egyik megalapítóját tisztelik benne. A kiegyezés utáni közéletben is részt vett, volt országgyűlési képviselő, az MTA-n pedig többféle tisztséget betöltött.
Hunfalvy János a késmárki és az eperjesi líceum után Berlinben és Tübingenben járt egyetemre. A szabadságharcba önkéntesen jelentkezett, ezért börtönbüntetést is szenvedett. Szabadulása után Pesten telepedett le, és 1866-tól a Műegyetemen tanított, majd 1870-től a Magyar Királyi Tudomány-Egyetem földrajzi tanszékének lett a vezetője. A földrajztudomány jeles művelőjeként lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Egyik alapítója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak.
Megjelent a Magyar7 2023/18.számában.
